1952

1952. évi III. törvény

a polgári perrendtartásról

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Alapvető elvek

A törvény célja

1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.

A polgári eljárásnak két fajtája van: a peres és a nemperes eljárás. Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) a peres eljárás, a polgári per törvénykönyve. A törvény célja - amely tartalma szerint megegyezik a polgári per céljával - a bírósági útra tartozó polgári ügyekben az érdekeltek között keletkezett jogviták eldöntése. Polgári ügynek nevezzük mindazokat az ügyeket, amelyeket a bíróság a polgári eljárásjog szabályai szerint tárgyal és bírál el. A törvény tárgyi hatálya tehát kiterjed a polgári anyagi jogi, családjogi, munkaügyi, szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos jogvitákra, de a bíróság a Pp. szabályai szerint jár el a közigazgatási határozatok törvényességének felülvizsgálata során is. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 8. §-a elvi jelleggel fogalmazza meg, hogy bírói útra tartozó ügyeket csak törvény állapíthat meg. Törvényi rendelkezés alapján a Pp. szabályait kell alkalmazni a közjogi természetű jogviták elbírálásánál. Így pl. az állampolgárság fennállásával (1993. évi LV. törvény 22. §), az egyesülési jog (1989. évi II. törvény 10. §), a gyülekezési jog gyakorlásával (1989. évi III. törvény 9. §), a pártok megszűnésével és gazdálkodásával (1989. évi XXXIII. törvény 3. §, 10. §), vagy a helyi önkormányzatok határozataival [1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 11. § (3), Ötv. 99. § (2) b)] kapcsolatos jogvitákban.

A polgári eljárás alanyai rendszerint magyar állampolgárok, jogi személyek, de annak sincs akadálya, hogy külföldi magánszemély, jogi személy pert indítson, illetve alperesként perben álljon. A törvény személyi hatálya kiterjed a nem Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra és külföldi jogi személyekre is, ha a bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban érdekeltek. Nem terjed ki azonban a jogszabály személyi hatálya a diplomáciai és egyéb (konzuli) mentességet élvező személyekre (Pp. 395. §).

Az 1999. évi CX. törvény a Pp. I. fejezetének rendelkezését 2000. január 1. napjától kezdődő hatállyal - és az új Pp. 2. § (3) bekezdésének rendelkezését kivéve a hatálybalépését követően indult eljárásokban alkalmazandóan - újraszabályozta. A módosítással a törvényalkotó egyrészt azt kívánta biztosítani, hogy az eljárásjogi törvény alapelvei minden tekintetben összhangba kerüljenek azoknak a nemzetközi egyezményeknek a rendelkezéseivel, amelyekhez hazánk csatlakozott, másrészt pedig egyértelművé kívánta tenni azokat a rendező elveket, amelyeket a korábbi törvénymódosítások valósítottak meg (pl. a hivatalbóli eljárás visszaszorítása, a perhatékonyság, a felek esélyegyenlősége stb.).

A jelen § korábbi rendelkezése a törvény célját a jogviták eldöntésének az igazság, azaz az objektív valóságnak megfelelő tényállás megállapítása alapján történő biztosításában fogalmazta meg. A bírói döntés "igazságosságát" ugyanakkor az adott jogvitára irányadó anyagi jogi szabályok tartalma határozza meg, ezért a törvénynek és az alapelveknek sem lehet célja az abszolút értelemben vett igazságosság biztosítása. Az eljárásjogi törvénynek azt kell garantálnia, hogy a jogvita eldöntésének rendje pártatlan és tisztességes legyen, azaz az alapelvekben meghatározottak töretlenül érvényesüljenek.

BH2003. 65. A rendkívüli perorvoslatot elbíráló bíróság ellen nincs helye kártérítési igény érvényesítésének arra hivatkozással, hogy a bíróság a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével hozta meg döntését. [1997. évi LXVI. tv. 2. §, 7. §, Pp. 1. §, 229. § (1) bek., 270. § (1) bek., 271. § (1)-(2) bek., 275/A. § (2) bek., Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) és (3) bek.].

BH2001. 130. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) konszernjogi felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1992. évi LIII. tv. 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 4. § (1), (3) és (5) bek., 1995. évi XXXIX. tv. 5. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, 9. § (4) bek., 21. § (1) bek., 23. § (1) bek., 70. §, 1988. évi VI. tv. 13. §, 251. § (2) bek., 287. §, 326. § (1) és (2) bek., 328. § (2) bek., 329. § (1) bek., Pp. 1. §, 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 275/A. § (2) bek., 76/1994. (V. 17.) Korm. r., 59/1991. (XI. 19.) AB határozat, 33/1993. (V. 28.) AB határozat].

BH1999. 177. Felülvizsgálati eljárásban hozott határozattal elrendelt újratárgyalás eredményeként született újabb jogerős bírósági határozat ellen is helye van - akár a korábban felülvizsgálattal élő fél részéről is - felülvizsgálati kérelem előterjesztésének [Pp. 1. §, 3. §, 270. § (1) bek., 275. § (1) bek., 275/A. § (2) és (3) bek.].

BH1987. 97. Bírósági útra tartozik annak az eldöntése, hogy a vállalkozót a követelt vállalkozási díj megilleti-e. Ezért a díj megfizetése iránt indított pert nem lehet megszüntetni, sem felfüggeszteni azon az alapon, hogy a bírósági határozatot az ugyanebben a kérdésben folytatott államigazgatási eljárás jogerős befejezésének meg kell előznie [Pp. 1. §, 152. § (1) bek., 365. § (1) bek.].

BH1982. 303. Tartozatlanul fizetett társadalombiztosítási járulék visszafizetésére irányuló követelés nem a társadalombiztosítási szerv elbírálására, hanem bírósági útra tartozik [Ptk. 7. §, Pp. 1. §, 1975. évi II. tv. 115. § (1) bek., 117. §].

BH1981. 479. I. Ha a perújítás során eljárt szakértő véleménye eltér az alapperben eljárt szakértő véleményétől, a munkaügyi bíróságnak a szakvélemények közötti ellentmondás feloldását a szakértők újbóli meghallgatásával meg kell kísérelnie és ennek eredménytelensége esetén más szakértőt kell véleményadásra felhívnia [Pp. 1. §, 3. § (1) bek., 164. § (2) bek., 182. § (3) bek., 260. § (1) bek. a) pont, 268., 269. §].

BH1979. 294. Ha a keresetlevél vagy mellékleteinek tartalma, illetőleg a rendelkezésre álló egyéb adatokra tekintettel kétséges vagy aggályos a követelés jogalapja vagy összege, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a bírósági meghagyás kibocsátása helyett új tárgyalásra tűz ki határnapot [Pp. 136. § (2) és (4) bek., 1. §, 3. §, PK 400. sz.].

BH1979. 279. III. Tanulmányi szerződés megszegésével kapcsolatban keletkezett jogvita eldöntése esetén mellőzhetetlenül szükséges a szerződés beszerzése, mert annak tartalma ismerete nélkül a vitát eldöntő szerv nincs abban a helyzetben, hogy érdemben dönthessen [Pp. 1. §, 3. § (1) bek., 167. § (2) bek., 355. § (2) bek.].

BH1979. 269. Az apaság bírói megállapítása iránt indult perekben a tényállás teljes felderítésére és az igazság kiderítésére a bíróságnak hivatalból is messzemenően törekednie kell [Csjt. 38. § (2) bek. c) pont, Pp. 1. §, PK 261. sz.].

A bíróság feladatai a polgári perben

2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.

(2) A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

(4) A bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti.

A törvény 1. §-ában meghatározott céljának elérése nem biztosítható az azok érvényesítéséből a bíróságra háruló kötelezettségek maradéktalan teljesítése nélkül.

Az eljárásjogi törvény 2000. január 1. napjától hatályos jelen új szakaszának (1) bekezdése a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 9. §-ának rendelkezésével összhangban határozza meg a bíróság feladatát, tartalmában módosítva és kiegészítve a Pp. megelőzően hatályos - de a 2000. január 1. napját megelőzően indult ügyekben továbbra is irányadó - Pp. 3. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit.

A feleknek a jogviták bírósági eljárásban elbírálásához való jogát az Alkotmány 57. §-ával azonosan nevesíti a törvény. E jog perbeni érvényesítése egyrészt azt jelenti, hogy a bíróság törvény által a polgári peres, illetve nem peres eljárásra utalt jogviták eldöntését nem háríthatja el, másrészt pedig azt is, hogy köteles biztosítani azokat a feltételeket, amelyek a fél jogérvényesítő képességének megteremtéséhez szükségesek (pl. költségmentesség, pártfogó ügyvéd kirendelése, a fél szóban előterjesztett kérelmének jegyzőkönyvbe foglalása stb.).

A feleknek a perek tisztességes lefolytatásához való jogát a bíróság olyan eljárása érvényesíti, amelynek minden mozzanatában biztosítja az alapelvekben megfogalmazottak érvényesülését. Ennek megfelelően a tisztességes eljárás fogalma nem csak a bírói pártatlanságot feltételezi, de a felek rendelkezési jogának, a tárgyalási elvnek, a tájékoztatási jog korlátainak a tiszteletben tartását éppúgy, mint a jóhiszemű joggyakorlás követelményének érvényre juttatását, vagy a nyelvhasználat jogának biztosítását.

A törvény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény 6. Cikk 1. pontjában megfogalmazottakkal összhangban a bíróság feladatául szabja, hogy eljárása során érvényesítse a feleknek a per ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő jogát. A per időtartamának alakulását számtalan körülmény befolyásolja. Így a jogvita jellege (egyszerűbb vagy nehezebb ténybeli és jogi megítélésű), összetettsége (egy vagy több kereseti kérelem, illetve visszontkereset, beszámítási kifogás tárgyában kell-e dönteni); az érdemi döntéshez szükséges bizonyítás terjedelme és időigényessége; a feleknek a pervitel során tanúsított magatartása, a tanúk, szakértők kötelezettségének mikénti teljesítése, de arra kihat a bíróság helyzete, azaz az ítélkezés szubjektív és objektív feltételrendszere is. A peres felek szempontjából azonban azok a körülmények, amelyek mellett az adott bíróság működik (bírói létszám, a bírák felkészültsége, folyamatban lévő ügyeinek száma stb.) közömbösek. Az ítélkezés tárgyi és személyi feltételei ezért a per tartamának minősítése során figyelmen kívül maradnak; azaz a bíróság leterheltsége, ügyhátraléka nem szolgálhat igazolásul a jogszolgáltatás késedelmességére. Ez következik a § (2) bekezdésének rendelkezéséből, amely tételesen nevesíti azokat a fő szempontokat (a jogvita tárgya, természete, az ügy egyedi körülményei), amelyek együttes mérlegelésével kell abban a kérdésben állást foglalni, hogy az adott per befejezésére e követelmény betartásával vagy annak megsértésével került-e sor.

Az ésszerű pertartam biztosítását szolgálják a törvény azon rendelkezései is, amelyek az adott bírói intézkedés megtételére határidőt szabnak a keresetlevél megvizsgálásának, a tárgyalás kitűzéséről szóló rendelkezés megtételének törvényi határideje, az első tárgyalás határnapjának időpontja [Pp. 124. § (1), Pp. 125. § (1)-(4)], de azok is, amelyek a korábbi szabály módosításával a fél által előterjeszthető egyes kérelmek határidejét rövidítik [pl. a Pp. 107. § (1) bekezdése az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határidejét a törvény a korábbi hat hónapról három hónapra csökkentette], illetve annak benyújtását kizárják [pl. a bírói határidő meghosszabbítása iránt ismételt kérelem a Pp. 104. § (2) bekezdése alapján a 2000. január 1. napja után indult ügyekben nem terjeszthető elő].

A § (2) bekezdés második mondatának rendelkezése kizárja, hogy az a fél kifogásolja a per befejezésének az ésszerű időt meghaladó voltát, akinek saját mulasztása a per befejezését hátráltatta. A "maga is hozzájárult" szóhasználatból következően a fél ilyen közrehatása akkor is kizárja, hogy a pertartam törvényi követelményének megsértésére hivatkozzon, ha nem kizárólag a saját mulasztása, de más okok is szerepet játszottak az eljárás időtartamának indokolatlan meghosszabbodásában. Ugyanakkor a fél önhibájából történt határidő vagy határnap mulasztása önmagában nem, csak akkor jár a kifogás kizárásának következményével, ha ez valóban a pertartam nem kívánt meghosszabbodását idézte elő. Így például, ha a fél nem jelenik meg azon a tárgyaláson, amelyen a bíróság tanúkat kívánt meghallgatni, de ügyintézési mulasztás miatt a tanúk részére az idézés kiadása elmaradt, s ezért a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, a pertartam meghosszabbodását az ügyintézési hiba, és nem a fél mulasztása idézte elő.

A per befejezését késleltető eredménnyel járó mulasztás, mint rosszhiszemű pervitelt megvalósító magatartás, a Pp. 8. § (4)-(5) bekezdése alapján pénzbírság kiszabását vonhatja maga után. E két törvényi rendelkezés egymáshoz való viszonyát illetően egyértelmű, hogy ha a bíróság jogerős végzéssel a rosszhiszemű pervitel miatt a felet pénzbírsággal sújtotta, e fél az ésszerű időtartam követelményének megsértésére nem hivatkozhat. Az ilyen szankció alkalmazásának hiánya ugyanakkor a § (2) bekezdésének második mondatában foglaltak körében súlytalan, azaz a nemlegességből még nem következik minden további vizsgálat nélkül, hogy a fél az eljárás során nem követett el olyan mulasztást, amely a pertartam meghosszabbodását idézte elő.

A § 2003. január 1. napjától hatályba lépő, és az ezt követően indult ügyekben alkalmazandó (3) bekezdése értelmében a felet kártérítés illeti meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott alapvető jogai, vagy azok bármelyike az adott eljárásban sérelmet szenvedett, és az a fellebbezési eljárásban nem orvosolható.

E törvényi rendelkezés kártérítési felelősségi, azaz nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi szabály, ezért annak elhelyezése az eljárásjogi törvényben igencsak vitatható.

A Ptk. 349. § (3) bekezdése értelmében: a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek a Ptk. 349. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezen általános felelősségi szabályhoz viszonyítva az eljárásjogi törvény most tárgyalt rendelkezése a bíróság kártérítési felelősségének egyik, és külön nevesített esete lehetne. Ennek azonban ellent mond az a tény, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdése a Ptk. vonatkozó rendelkezésére utaló szabályt nem tartalmaz, de az is, hogy a kár-felelősségnek e két törvényben szabályozott feltételrendszere sem azonos, és önállóan szabályozza az eljárásjogi törvény a kártérítés módját is. E tények arra engednek következtetni, hogy az 1999. évi CX. törvény 2. §-ának új rendelkezése - bár "hallgatólagosan" - egyben olyan jogszabályi kivételt jelent, amelyre figyelemmel a félnek a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglalt jogainak megsértéséből eredő kártérítési követelésére a Ptk. 349. §-ának, valamint a kártérítés általános anyagi jogi feltételeire vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak. Feltételezhető, hogy a jogalkotónak a szándéka nem erre irányult, ezért az anyagi jogi felelősségi szabályok megbontott egységének helyreállítása jogszabály módosítást igényel.

Abból, hogy a § (3) bekezdése nem nevesíti a Ptk. 349. § (1) bekezdésében foglalt azt a további feltételt, hogy a félnek igénybe kell vennie a rendes jogorvoslati lehetőséget, az következik, hogy nem kizárt a jelen § alapján a kártérítési igény jogszerűsége akkor sem, ha a fél a rendelkezésére álló jogorvoslat lehetőségét nem merítette ki. A "fellebbezési eljárásban nem orvosolható" feltétel megléte ilyen esetben annak alapján vizsgálandó, hogy a kártérítési követelés alapjául szolgáló jogsérelemre történő hivatkozást tartalmazó, de elmulasztott fellebbezés esetén a másodfokú bíróság döntése a sérelmet kiküszöbölhette volna, vagy sem. A sérelem fellebbezési szakban történő elháríthatóságának kérdésének az előzőek szerinti objektív megítélése az irányadó akkor is, ha a fél ugyan fellebbezett, de fellebbezésében nem hivatkozott az őt ért - és későbbi kártérítési követelése alapjául szolgáló - jogsérelemre.

A kártérítési követelés megalapozottsága ugyanakkor független attól, hogy a jogsérelem bekövetkezésében a bíróság részéről eljárt bármely személy vétkessége megállapítható-e, vagy sem.

E kártérítési perekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg [1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdésének új m) pontja], s a perben a bíróság soron kívül jár el.

A Pp. I. Fejezetében meghatározott alapelvek a törvény tételes előírásaiban öltenek testet. Az egyes törvényi rendelkezéseknek ezért a jogalkalmazó nem tulajdoníthat olyan tartalmat, amely az itt szabályozottakkal ellentétes. Az alapvető rendező elvek sérelmét elkerülendő, a § (4) bekezdésének új szabálya ezért mondja ki, hogy a bíróság a törvény egyes rendelkezéseit is csak úgy értelmezheti, hogy az összhangban álljon az alapelvekkel.

BH2003. 119. I. Az ügyész perindítási jogosultsága a termőföld elidegenítése tárgyában kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása érdekében [Pp. 2. § (5) bek., 1992. évi V. tv. 14. § (3) bek., 1994. évi LV. tv. 9. § (2) bek.].

BH2001. 388. Annak elbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az általa nevezett alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia. Ez esetben nem kerülhet sor sem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, sem a per megszüntetésére [Ptk. 200. § (1) bek., 339. §, 349. §, 1991. évi LXIX. tv. 16. § (1) bek., 53. § (5) és (6) bek., 1988. évi VI. tv. 321. §, 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., 330. §, 1957. évi IV. tv. 72. § (1) bek., Pp. 2. § (1) bek., 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont, 213. § (2) bek.].

BH2001. 335. I. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, ez azonban nem jelent bárki számára keresetindítási jogosultságot. Keresetindítási jogosultság csak a jogi érdekeltségét igazoló felperest illeti meg. A jogi érdekeltség megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 112. §, 115. § (1) bek., 117. § (3) és (4) bek., 200. § (2) bek., 234. §, 237. § (2) bek., 328. § (1) bek., Pp. 2. §, 123. §, 1988. évi VI. tv. 157. § (2) bek. a) pont, 1995. évi XXXIX. tv. 5. §, 1972. évi 31. tvr. 31. §, 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 93. §].

BH2001. 233. A szövetkezeti tagi jogosultságok nem terjednek addig, hogy a szövetkezet tagja a szövetkezet és harmadik személy között létrejött szerződéseket - arra hivatkozással, hogy tagi érdekei sérültek - megtámadhassa, vagy azok semmisségének megállapítását kérhesse [1992. évi 1. tv. (Szvt.) 45. § (1) bek. a)-e) pontjai és (2) bek., 91. § (1) bek., Ptk. 78. § (2) bek., Pp. 2. §, 123. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. § (1) bek. a)-e) pontjai és (2) bek., 61. § (3) bek.].

BH2000. 68. II. A bíróság jogszerűen állapítja meg annak az egyéni előfizetőként közüzemi előszerződést kötő félnek a perbeli legitimációját, aki ugyan a keresetlevélen ügyvédi mivoltát jelzi, de a keresetlevél tartalmából az egyéni előfizetői eljárási jogosultsága egyébként kitűnik [Pp. 2. § (1) bek., 121. § (1) bek. c) pont, 130. § (1) bek. j) és g) pont, 1992. évi LXXII. tv.].

BH1998. 599. II. Semmisségi okra hivatkozó kereset esetén a perlési jogosultság vagy törvényi felhatalmazás alapján, vagy a jogi érdekeltség bizonyítása esetén állapítható meg [Ptk. 200. § (2) bek., Pp. 2. § (1) bek., 49. § (1) bek.].

BH1997. 199. A perbizomány intézményét a magyar jog nem ismeri, ezért - törvényi felhatalmazás hiányában - nincs perbeli legitimációja annak, aki saját nevében más jogát kívánja perben érvényesíteni [Ptk. 222. §, 328. § (1) bek., 329. §, Pp. 2. §, 67. § (1) bek.].

BH1994. 616. Ha egységes pertársaság esetén a felperes keresetétől az egyik alperessel szemben eláll, és az elálláshoz az alperes hozzájárul, a bíróság a felperes kérelmére az említett alperessel szemben köteles a pert megszüntetni, nem jogosult tehát vizsgálni azt, hogy az elállás mennyiben "indokolt" [Pp. 2. § (1) bek., 51. §, 157. §, 160. §].

BH1991. 107. A semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget vagy a jogi érdekeltség (jogviszony) vagy a perlési jogosultságot biztosító törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozza meg [Pp 2. § (1) bek., 49. § (1) bek., 123. §, Ptk 234. § (1) bek.].

BH1988. 85. A tartozásátvállaláshoz a jogosult felperes hozzájárulásának hiányában a keresetlevélnek a tartozásátvallalaló székhelye szerint illetékes bírósághoz való téves áttétele [Pp. 2. § (1) bek., 30. § (1) bek., 61-62. §, 121. § (1) bek., 129., 370. § Ptk. 332. §]

BH1985. 81. IV. A munkaügyi bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát csak erre irányuló kereseti kérelem esetén bírálhatja felül [Pp. 2. § (1) bek., 349. § (1) bek., 350. §, 356. § (3) bek.].

BH1978. 92. III. A fegyelmi eljárás alá vont dolgozónak a felfüggesztés idejére járó átlagkeresetét a munkaügyi bíróság - a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása esetén - csak kifejezetten erre irányuló kereseti kérelem esetén ítélheti meg. A munkaügyi bíróság azonban köteles a dolgozót az e tekintetben fennálló jogairól tájékoztatni [Pp. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek., 215. §, 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 92. § (2) bek.].

3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.

A polgári per kérelemre indul. A perindítás előfeltétele az írásbeli keresetlevél előterjesztése, amely tartalmazza a keresetet és a per megindításához szükséges egyéb adatokat. A perindítás joga elsődlegesen a vitában érdekelt felet, az anyagi jog jogosultját illeti meg. A rendszerint kifejezés arra utal, hogy e törvény vagy külön jogszabály az ügyészt (Pp. 9. §) vagy más szervet is feljogosíthat a perindításra. Így saját nevében, de idegen jog iránt indíthat pert a gyámhatóság (egyes személyállapottal kapcsolatos perek, örökbefogadás felbontása, kiskorút illető tartási követelés) és a jegyző (szülőtartás). A szakszervezet perindítási jogát biztosítja az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka tv.) 23. § (5) bekezdése. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 25. §-ának új (6) bekezdése a fogyatékos személyek jogainak megsértése esetén perindításra jogosítja fel az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, valamint a fogyatékos személyek országos érdek-képviseleti szerveit.

A jelen törvényhely szabálya a 2000. január 1. napját követően indult ügyekre irányadó, de annak tartalma teljes egészében megegyezik a folyamatos ügyekben alkalmazandó, korábbi Pp. 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

(2) A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

A rendelkezési elv, és a jognyilatkozatok értelmezésének törvényi szabálya azonos a Pp. 1999. december 31. napjáig hatályos - és a 2000. január 1. napja előtt indult ügyekben továbbra is alkalmazandó - korábbi Pp. 4. §-ának, valamint Pp. 3. § (1) bekezdésének utolsó mondatával.

Főszabályként a bíróság kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a polgári eljárás megindítására a fél jogosult, a bíróság a felmerült jogvitát csak az erre irányuló kérelem előterjesztése esetén bírálja el. A felek jogosultak a perbeli jognyilatkozatok megtételére, így pl. a keresettől való elállásra, a szünetelésre irányuló közös kérelem, fellebbezés előterjesztésére, és az ún. rendelkező cselekményekre (jogról való lemondás, jogelismerés és egyezségkötés). Az alapelvből következően a bíróság erre irányuló kérelem nélkül, keresettel, viszontkeresettel nem érvényesített jog iránt a hivatalból nem folytathat le eljárást, és döntést sem hozhat. Az előterjesztett kérelmet (keresetet, viszontkeresetet), jognyilatkozatot viszont teljes terjedelmében köteles elintézni vagy elbírálni. Így a bíróság dönt a per megszüntetéséről, a rendelkező cselekmények figyelembevételéről, így pl. az egyezség jóváhagyásáról vagy megtagadásáról.

A rendelkezési jog alapelve másrészről azt is jelenti, hogy a felek által előterjesztett kérelmeken az érdemi döntés nem terjedhet túl. Ebből következik, hogy a kereseti kérelem, ellenkérelem korlátja az érdemi döntésnek (Pp. 215. §) ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét is csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg [Pp. 253. § (3)]. A döntés jogszabálysértő, ha túlterjed a kereseti kérelmen, mert pl. a bíróság a kamatfizetés kezdő időpontját a kereseti kérelemben megjelöltnél korábbi időpontban határozza meg (BH1991. 287.).

Nem érvényesül azonban a kereseti kérelemhez kötöttség elve a kártérítés módjának megállapításánál (PK 44. számú állásfoglalás). Ha a bíróság valamely szerződés semmisségét megállapítja, hivatalból kell rendelkeznie az eredeti állapot helyreállításáról [Ptk. 237. § (1)]. Tehát nem tekinthető kereseten túlterjeszkedésnek, ha ilyen perben a bíróság a kereseti kérelemre és ellenkérelemre tekintet nélkül rendezi a felek jogviszonyát.

A rendelkezési elv következetes érvényesülését erősítik a törvénynek azok az új rendelkezései, melyeket az 1999. évi CX. törvény módosító szabályai vezettek be, így például a fellebbezési jogról történő együttes és előzetes lemondás [Pp. 228. § (2)], vagy a tárgyaláson kívüli döntés kötelezettsége, ha a felek felhívás ellenére tárgyalás tartását nem kérték [Pp. 256/A. § (4)].

Ha a fél által előadott kérelem (nyilatkozat) alakszerű megjelölése és tartalma között nincs összhang, az ítélkezési gyakorlatban töretlenül érvényesül az az elv, hogy a bíróság a kérelmet (nyilatkozatot) nem alakszerű megjelölése, hanem tartalma szerint minősíti. Így például: kereset leszállításként kell figyelembe venni az elállásként megjelölt nyilatkozatot, ha az időközi teljesítés miatt a felperes az alperest a perköltség és a feljegyzett illeték megfizetésére kéri kötelezni (BH1991. 236.). Fellebbezésnek kell tekinteni a szakértői díjat megállapító végzés összegszerűségének eltúlzottságára utaló beadványt (BH1989. 154.). Fellebbezési kérelemként kell elbírálni az ítélet kiegészítés megnevezésű kérelmet, ha abban a felperes a kereseti kérelem részbeni elutasítását sérelmezi (BH1989. 244.).

Maga a törvény is tartalmaz olyan külön rendelkezéseket, amelyek ebből az elvből következnek. Így a fellebbezéssel támadható határozatok esetén a határidőben benyújtott és azt sérelmező beadványra [Pp. 234. § (3)], a fellebbezési határidőben benyújtott csatlakozó fellebbezésre [Pp. 244. § (4)].

Ki kell itt emelnünk, hogy e törvényi szabály értelemszerűen kizárja, hogy a bíróság ugyanazt a beadványt kétszeresen: téves megnevezése szerint, és valós tartalma szerint is elbírálja. Így például ha a fél a fellebbezését elkésettség miatt hivatalból elutasító végzés ellen fellebbezésnek nevezett, de tartalma szerint a igazolási kérelemnek minősülő beadványt terjeszt elő, a bíróságnak az igazolási kérelem tárgyában kell döntenie, és fogalmilag kizárt annak "fellebbezés" címén történő elbírálása is.

(3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

A feleket megillető rendelkezési jog [Pp. 3 § (2)] csak akkor teljes, ha az a peres eljárás minden mozzanatában, így a bizonyítás során is érvényesül. A 2000. január 1. napjától hatályos - és a hatálybalépést követően indult ügyekben alkalmazandó - jelen törvényhely szabálya egyértelműsíti, hogy a felek azok, akik jogosultak, és egyben kötelesek is arra, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékaikat rendelkezésre bocsássák, bizonyítási indítványaikat előterjesszék, és viseljék annak következményét, ha ennek a kötelezettségüknek nem a törvényben előírt módon, vagy sikertelenül tesznek eleget.

A bíróság feladata ebben a körben a jóhiszemű joggyakorlás követelményének biztosításán túl, a bizonyítási teherrel összefüggő kötelező előzetes tájékoztatásra korlátozódik. A törvény tételesen nevesíti azokat a körülményeket, amelyekre e tájékoztatásnak ki kell terjednie. Ebből következően a bíróság a bizonyítandó tény, illetve a bizonyító fél megnevezésén, valamint a bizonyítás kötelezettségének sikertelenségéhez kapcsolódó törvényi jogkövetkezmények ismertetését meghaladó tartalommal - így például az alkalmazandó anyagi jogi szabályról, annak értelmezéséről - nem adhat tájékoztatást.

A törvény korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, ezért a fenti körben az előzetes tájékoztatási kötelezettség a bíróságot nem csak a személyesen eljáró féllel szemben, hanem akkor is terheli, ha a félnek jogi képviselője van. Ha a bíróság az előzetes tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy nem teljes körűen tesz eleget, jogszerűen nem alkalmazhatja azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a törvény annak elmulasztásához, vagy sikertelenségéhez fűz.

Garanciális jellegű az a szabály, amelynek értelmében a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérő rendelkezést csak törvény tehet. Ilyen kivételt szabályoz például a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása körében a Pp. 174. §-ának rendelkezése, melynek értelmében a tanú kötelezhető a birtokában lévő okirat bemutatására, illetve másolatának csatolására.

(4) A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.

Az 1999. évi CX. törvény által megállapított, és a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben alkalmazandó új szabály jelentőségénél fogva az alapvető elvek közé emelte, s egyben tartalmában kiegészítette a Pp. 165. §-ának korábbi rendelkezését.

A polgári perben a bizonyítási indítvány előterjesztésének joga és kötelezettsége a feleket illeti és terheli, a bizonyítás lefolytatása azonban a bíróság feladata. Ennek keretében a bíróság dönt arról, hogy az ügyben bizonyítandó releváns tények az indítványban foglalt mely bizonyítás elrendelését indokolják. Az indítványhoz kötetlenség szabálya kiterjesztően nem értelmezhető, csak akként, hogy a bíróság nem köteles a fél által előterjesztett valamennyi indítványnak eleget tenni. Olyan bizonyítást, amelyet a felek egyike sem indítványozott, a bíróság hivatalból csak törvény külön felhatalmazása alapján rendelhet el (lásd a Pp. 164. §-ához fűzött magyarázatot).

A bíróság ugyanakkor nem csak a fél indítványához nincs kötve, de a bizonyítást elrendelő, ún. pervezető végzéséhez sem. Ezért

- bármikor elrendelheti a per eldöntése szempontjából lényeges tényekre a bizonyítás megismétlését, kiegészítését, illetve

- a már elrendelt bizonyítás lefolytatását is mellőzheti, ha az valamely perbeli cselekmény folytán szükségtelenné válik (például elismerés, egyező előadás stb.). Mellőzésre adhat alapot, ha a bíróság a bizonyítás anyagából már meggyőződött a bizonyítandó tény fennállásáról, vagy fenn nem állásáról, illetve arról, hogy a bizonyítandó tény a jogvita elbírálására nincs kihatással.

A bizonyítás elrendelésének mellőzésére azonban nemcsak a bíróság mérlegelése alapján kerülhet sor. A polgári perben a feleknek nem csak jogai, de kötelezettségei is vannak. Alapvető kötelességük, hogy a perbeli jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják, illetve kötelezettségeiknek határidőben, maradéktalanul eleget tegyenek. E kötelezettségek betartatása a bíróság kötelessége [Pp. 8. § (1)-(2)], azok megszegése pedig a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket vonják, illetve vonhatják maguk után. Ha a fél a bizonyítási indítványát neki felróható okból késedelmesen, vagy a jóhiszemű pervitel követelményét sértő módon terjeszti elő, ennek szankciójaként a bíróság köteles a bizonyítás elrendelését mellőzni, és nem mérlegelheti, hogy arra a jogvita elbírálása szempontjából szükség van-e, vagy sem.

A bizonyítás mellőzése tárgyában a bíróságnak külön alakszerű határozatot nem kell hoznia. Köteles azonban arra, hogy az ítéletében adja meg azokat az indokokat, amelyekre figyelemmel az adott bizonyítási indítványt mérlegelési jogkörében, vagy kötelezően mellőzte [Pp. 221. § (1)].

(5) Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.

A szabad bizonyítás alapvető elvének szabályait a törvény 2000. január 1. napjától hatályos rendelkezése a megelőzően hatályban volt - és a folyamatos ügyekben továbbra is alkalmazandó - Pp. 6. § (1) és (2) bekezdésével azonos tartalommal rögzíti.

A polgári perben a szabad bizonyítási rendszer érvényesül. A konkrét ügyben alakszerű bizonyítási szabályok a bíróságot nem kötik. A tényállás megállapítása érdekében a bíróság dönt a bizonyítás módjáról és a bizonyítási eszközök - így tanú, szakértő, okirati bizonyítás stb. - alkalmazásáról.

A bizonyítási szabályok csak annyiban alakszerűek, hogy a bizonyítási eszköz bejelentése, a bizonyítás elrendelése, a bizonyítási kérelem elutasítása, a bizonyítás felvétele, továbbá eredményének, illetve lefolytatásának jegyzőkönyvi rögzítése a perjogilag kötött rendben történik ("Polgári eljárásjog - kommentár a gyakorlat részére" hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 1997. I/26.).

A közvetlenség elvének megfelelően a bizonyítást rendszerint a perbíróság a felek jelenlétében a tárgyaláson folytatja le [Pp. 201. § (1)], mert döntését az általa közvetlenül észlelt tények és bizonyítékok alapján hozhatja meg. A törvény azonban lehetővé teszi az általános szabálytól eltérő módon lefolytatott bizonyítást is, feltéve, hogy azt célszerűségi szempontok (költségkímélés, akadályoztatás, gyorsaság) indokolják. Így a bizonyítást a perbíróság helyett a megkeresett bíróság is lefolytathatja (lásd a Pp. 201-202. §-okhoz fűzött magyarázatot). A törvényben meghatározott esetekben - bíróságon kívüli tanúkihallgatás [Pp. 176. § (1)], helyszíni szemle [Pp. 188. § (1)], okirat helyszíni megszemlélése [Pp. 194. § (1)] - a bizonyítást a bíróság teljes összetételű tanácsa helyett kiküldött bíró, első fokon a tanács elnöke (Pp. 203. §), másodfokon a tanács bármely tagja [Pp. 249. § (3)] lefolytathatja.

A szabad bizonyítási rendszerben a bíróság bármely, a bizonyítandó tény észlelésére alkalmas bizonyítási eszközt (pl. videofelvétel) felhasználhat. De nem hallgathatja ki tanúként, aki tanúvallomásra képtelen [Pp. 169. § (1)], vagy akit a titoktartási kötelezettség terhel [Pp. 169. § (2)]. A Pp. 178. § (2) bekezdése alapján kizárt szakértő sem vehet részt az eljárásban. Egyéb tilalmat a törvény nem tartalmaz.

A bíróság szabadon értékelhet bármely bizonyítékot. Nem vehető bizonyítékként figyelembe - az eljárási szabályok megsértésével - a titoktartási kötelezettség ellenére kihallgatott [Pp. 169. § (6)], valamint a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomástételre kötelezett tanú vallomása [Pp. 170. § (5)]. Meghaladóan a törvény egyéb bizonyításértékelési tilalomról nem rendelkezik. A bírói gyakorlat a peren kívül jogellenesen megszerzett bizonyítási eszköz és bizonyíték (pl. titkos magnetofon- vagy fényképfelvétel) perbeli felhasználását elutasítja (BH1997. 53., BH1993. 365., BH1987. 122.).

A bizonyítási eszközök közül a bíróság csak a szakértő, illetve a tolmács alkalmazására köteles a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén. Így a bíróság szakértőt rendel ki, ha a szükséges szakértelemmel nem rendelkezik [Pp. 177. § (1)]. Egy szakkérdésre egy időben azonban csak egy szakértő hallgatható meg. Tolmácsot kell kirendelni, ha a bíróságnak a meghallgatandó személy által használt nyelvben nincs kellő jártassága [Pp. 6. § (2), Pp. 184. § (1)].

Köti ugyanakkor a bíróságot az elitélést tartalmazó jogerős büntető bírói ítélet, mert az elkövető bűnössége kérdésében eltérő döntést nem hozhat [Pp. 4. § (2)].

A vélelmek (lásd a Pp. 164. §-ához fűzött magyarázatot) és egyes törvényi rendelkezések - pl. közokirat (Pp. 195. §), teljes bizonyító erejű magánokirat (Pp. 196. §) bizonyító ereje - az ellenbizonyítás lehetőségének biztosításával - megkönnyítik az érdemi döntés meghozatalát.

(6) A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt időn belül - nyilatkozhassanak.

Az 1999. évi CX. törvénnyel megállapított, 2000. január 1. napjától hatályos - és az ezt követően induló ügyekben alkalmazandó - új rendelkezés az ún. fegyveregyenlőség elvét fogalmazza meg. A felek perbeli esélyegyenlőségének biztosítása megköveteli, hogy az ügyben tett kérelmek, jognyilatkozatok, okiratok tartalmát ismerjék, és az abban foglaltakra nyilatkozatukat megtehessék. A módosító törvény indokolásából kitűnően a felek e jogát semmi nem korlátozhatja, így a bíróság adott esetben nem tagadhatja meg a titkosított iratokba való betekintés lehetőségét sem.

BH2004. 7. A sajtóhelyreigazítási perben a felperessel szemben nem alkalmazható a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezménye, ha a tárgyalás távollétében való megtartását kérte [Ptk. 79. §, Pp. 3. § (2) bek., 136. §, 151. § (1) bek., 251. § (1) bek., 270. § (2) bek. ba) pont, 343. § (2) bek., 344. § (3) bek., 345. § (1) bek.].

BH2003. 509. II. A másodfokú eljárásban előterjeszthető új bizonyítékok köre [Pp. 3. §, 141. § (2) és (6) bek., 235. § (1) bek.].

BH2003. 405. Önmagában az a körülmény, hogy a bentlakó tulajdonostárs sem a megváltást, sem a kiköltözést nem vállalja, nem akadályozhatja meg a közös tulajdon megszüntetését. [Ptk. 5. § (1)-(2) bek., 140. § (1) bek., 147. §, 148. § (2) bek., Pp. 3. § (1)-(2) bek., 206. § (1) bek., Legf. Bír. PK 8. és 10. állásfoglalás].

BH2003. 356. A szakértői bizottság testületi véleményének alapját képező szak- és korreferensi vélemények előkészítő anyagnak minősülnek, amelyekre az érintett információs önrendelkezési joga nem terjed ki, ezért ezek kiadását, megismerését az adatvédelmi szabályokra hivatkozással nem kérheti. A szakértői testület kizárólag arról köteles és jogosult felvilágosítást adni, hogy a bizottsághoz érkezett ügyek miként állnak, illetve kik a szakelőadók [Ptk. 75. § (1) bek., 76-83. §, 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pont, 2. pont b), 5. pont, 10. § (2) bek., 1. § (1) bek. a) pont, 12. § (1) bek., 13. §, 16. §, 17. § (1) és (3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 221. §, 18/1999. (VI. 16.) EüM. r., 13/1994. (IX. 13.) NM r.].

BH2003. 294. A felszámolási eljárásban az adós résztulajdonosa által ebben a minőségben benyújtott kifogást alanyi jogosultság hiányában el kell utasítani. Ez esetben a további feltételek fennállását - kifogásolási határidő stb. - szükségtelen vizsgálni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 6. § (2) és (4) bek., 8. § (1) bek., 51. § (1) bek., Pp. 3. § (2) bek., 51. § a) pont, 130. § (1) bek. b), g) és j) pont].

BH2003. 249. I. Általános kártérítés megállapítására nem kerülhet sor csupán azért, mert a kár mértékének megállapítása hosszadalmas, vagy esetleg terjedelmes bizonyítási eljárást tenne szükségessé [Ptk. 355. § (1) és (4) bek., 359. § (1) bek., Pp. 3. § (3) bek., 164. § (1) és (2) bek., 206. § (3) bek.].

BH2003. 208. - olyan bizonyítékot nem nyújt be, amely a kérelem érdemi elbírálásához szükséges [Pp. 3. § (3) bek., 163. (1) bek., 164. § (1) bek., 190. §, 192. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. a), f) pont és (2) bek. a) pont].

BH2002. 309. Önkormányzati bérlakásra vonatkozó vételi jog gyakorlása [1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 45. §, 48. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 16. § (2)-(3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 196. § (1) bek., 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 43. § (2) bek.].

BH2002. 276. A részvényekre vonatkozó adásvételi szerződés megtámadása esetén a felek közös téves feltevésének megállapítása körében vizsgálandó és irányadó szempontok [Ptk. 210. § (1), (3) és (4) bek., 237. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 238. § (2) bek., 325. § a) pont, 328. § (2) bek., Pp. 3. §, 4. §, 121. § (1) bek., 206. §, 215. §, 253. § (3) bek., 1996. évi CXI. tv. 48-53. §-ai].

BH2002. 110. II. A felszámolónak az adós képviselőjeként kell gondoskodnia az adós gazdálkodó szervezet iratanyagának selejtezéséről, rendezéséről, meghatározott ideig történő őrzéséről. Az ezzel kapcsolatos kiadások pedig felszámolási költségnek minősülnek [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 38. (3) bek., 52. § (1) bek., 53. §, Pp. 3. § (1) bek.].

BH2002. 21. Az árveréssel szemben az elővásárlási jog bejelentése végrehajtási kifogásnak minősül [Vht. 9. §, 217. § (1) bek., Pp. 3. § (2) bek., 258. § (1) bek.].

BH2001. 586. A keresetlevélben előadottak tartalmának értékelése. A kereset tárgya lehet minden olyan jogviszony, amelyből eredő jogvita eldöntése polgári perben kérhető [Ptk. 5. §, 6. §, 241. §, 318. §, 339. §, 528. § (3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 121. § (1) bek. c) pont, 106/1988. (XII. 26.) MT r. 2. § (1) és (4) bek., 77/1988. (XII. 27.) PM-ÉVM r. 6. §].

BH2001. 547. A kollektív szerződés módosítása érvényességének kérdésében előterjesztett kérelem alapján indult eljárásban nem dönthető el a jogvita az eredeti szerződés megkötésében részt vett felek perben állása nélkül. A vita tárgyára tekintettel - kivételes rendelkezés hiányában - a kérelemről nem lehet nemperes eljárásban dönteni, azt keresetként kell elbírálni [Mt. 33. §, 37. § (3) bek., Pp. 3. § (2) bek.].

BH2001. 532. Költségmentesség esetén a bíróság pártfogó ügyvédet a fél kérelmére rendel ki. Ilyen kérelem hiányában a bíróságnak a kérelem előterjesztésének lehetőségéről a Pp. 3. §-a - korábban hatályban volt - (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alapján csak akkor kell a felet tájékoztatnia, ha az indokolt [Pp. 87. (1) bek. 3. § (1) bek.].

BH2001. 490. II. A közbenső mérleg még abban az esetben sem tekinthető a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy érdekét sértő intézkedésének, ha nem hagyható jóvá. Így azzal összefüggésben a hitelezők kifogást nem terjeszthetnek elő, megilleti azonban a hitelezőket az észrevételezés joga [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 50. § (5) bek., 51. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.].

BH2001. 437. III. A gazdálkodó szervezet ügyvezetőjének tanúvallomása nem minősül a fél olyan nyilatkozatának, amellyel kapcsolatban a Pp. 66. §-a (2) bekezdésének alkalmazására kerülhetne sor. Azt a bizonyítékok értékelése körében kell figyelembe venni [Pp. 3. §, 4. §, 66. § (2) bek.].

BH2001. 403. A földkiadási kérelem elbírálásának jogszerűségét nem érinti a felperesnek az érintett szövetkezethez címzett - kiválással kapcsolatos - földkiadás iránti kérelme teljesítésének elmulasztása. Ha az igényelt földterület a kérelmek teljesítéséhez elegendő, egyezség létrehozását nem kell megkísérelni, sorsolást nem kell tartani [1993. évi II. tv. 5. § (1) bek., 6. § (1)-(5) bek., 7. § (1) bek., 13. § (1) bek., Pp. 1., 3. §, 324. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 10. § (3) bek.].

BH2001. 389. II. Ha a felperes keresetének elbírálására a magyar bíróságnak nincs joghatósága, és az azzal összefüggő jogviszonyból eredő viszontkereset elbírálására sincs joghatósága, a pert a viszontkereset tárgyában is meg kell szüntetni [Pp. 3. § (1) bek., 130. § (1) bek. a) pont, 147. § (1) bek., 157. § a) pont].

BH2001. 287. I. Az alperes a perben nem álló harmadik személlyel szemben viszontkeresetet nem terjeszthet elő. Az ilyen keresetet új ügyszám alatt lajstromozandó kezdő iratnak, új keresetlevélnek kell tekinteni [Pp. 3. § (1) bek., 149. § (1) bek.].

BH2001. 168. II. A bizonyítási teher alkalmazásánál irányadó szempontok [Pp. 3. § (1) bek., 164. § (1) bek.].

BH2001. 110. III. Más nyilatkozatát tartalmazó hangfelvétel akkor is felhasználható a polgári perben bizonyítékként, ha személyhez fűződő jogok megsértésével keletkezett, vagy jutott nyilvánosságra [Pp. 3. § (1) bek., 6. § (1) bek.].

BH2000. 217. II. A bíróság jogszabályi rendelkezésen alapuló kioktatási kötelezettsége a keresetváltoztatás szükségességére vonatkozó figyelemfelhívásra nem terjed ki [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 146. § (3) bek., 1996. évi CXXII. tv.].

BH2000. 110. A felperes jogosult dönteni abban, hogy a vele szemben megindított nyomozás miatt kártérítést vagy kártalanítást kíván-e érvényesíteni. Kérelméhez a bíróság - a hatáskör szempontjából is - kötve van [Be. 385/B. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 23. § (1) bek. b) pont].

BH2000. 61. A végrehajtónak a letéti kamat elszámolását megtagadó intézkedése ellen végrehajtási kifogásnak van helye [Vht. 9. §, 217. § (1)-(3) bek., Pp. 3. §, 129. §, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].

BH2000. 20. I. A jogcím téves megjelölése miatt a kereseti követelés nem utasítható el, ha a követelést előterjesztő fél által előadott tények valónak bizonyulnak [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1999. 572. A felszámolás alatt álló adós vagyonához tartozó ingóságok őrzésével, tárolásával kapcsolatos költségekre vonatkozó igény is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető [Ptk. 479. §, 486. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek., 54. §, Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont].

BH1999. 367. A bíróságok tájékoztatási kötelezettsége a perbeli jogok helyes gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése érdekében [Pp. 3. § (1) bek., 146. §, 1995. évi LX. tv. 2. §, 31. § (2) bek.].

BH1999. 34. I. A cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a Pp. 132. §-a nem alkalmazható. Jogerősen elutasított ilyen kérelem esetén a cég köteles a tevékenységét megszüntetni, ezért a 30 napon belül benyújtott újabb bejegyzési kérelem a korábbi eljárást nem éleszti fel [1988. évi VI. tv. 11. § (4) bek., 26. §, Pp. 3. §, 130. § (1) bek. j) pont, 132. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 16. § (2) bek., 11/1991. (IX. 4.) IM r. 7. (1) bek., 11/1993. (V. 28.) IM r. (BUSZ) 125. §, 135. §)].

BH1998. 339. A bíróság nem köteles tájékoztatni a jogi képviselő nélkül eljáró felet a perbe hívás lehetőségéről, ha a tájékoztatás elmaradása nem jár hátránnyal [Pp. 3. § (1) bek., 57. § (1) bek., 217. § (2) bek.].

BH1998. 284. Visszatartott vámáruval kapcsolatos igény közigazgatási határozat hiányában nem közigazgatási pernek, hanem polgári jogviszonyból eredő igényt érintő pernek minősül [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 23. § (1) bek., 121. § (1)-(2) bek., Ptk. 98. §, Áe. 72. § (1) bek.].

BH1998. 51. A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszünteti. E jognyilatkozat visszavonására csak a másik fél kifejezett, egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján van lehetőség [1992. évi XXII. törvény 8. § (1) bek., 9. §, 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, Pp. 3. § (1) bek., 206. § (1) bek., 215. §].

BH1998. 30. A költségmentesség utólagos engedélyezésének szabályai nem alkalmazhatók, ha a bíróság a keresetlevélben előadottak ellenére nem határozott a költségmentesség engedélyezéséről [Pp. 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (1) bek., 14. §].

BH1997. 547. II. Nem jogszabálysértő, ha a bíróság, bár ez nem lenne kötelezettsége, a jogi képviselővel rendelkező fél részére is megadja az általa szükségesnek tartott tájékoztatást [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek. ].

BH1997. 232. Amennyiben a személyesen eljáró fél a tárgyi illetékfeljegyzési jogú perben keresetleveléhez a vagyoni, jövedelmi viszonyait tartalmazó nyomtatványt csatolt, a bíróság köteles tájékoztatni, hogy költségmentességet csak erre irányuló kérelemre engedélyezhet [Pp. 3. § (1) bek., 86. § (1) bek., 95. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek., 62. § (1) bek.].

BH1997. 53. A bíróságnak az igazság kiderítését célzó kötelezettsége nem jelenti azt, hogy korlátozás nélkül, más jogszabályok rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, bármilyen bizonyítást elrendelhetne, illetőleg bármilyen bizonyítási eszközt felhasználhatna. A szabad bizonyítás elvét sem lehet akként értelmezni, hogy a felek minden korlátozás nélkül, bármilyen eredetű és tartalmú eszközt felhasználhatnak az igényük érvényesítése érdekében [Pp. 3. § (1) bek. 6. § (1) bek.].

BH1996. 416. Az önálló hatósági jogkörrel rendelkező megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalok polgári jogi jogképesség hiányában polgári perben félként nem járhatnak el [Ptk. 29. § (1) bek., 30. § (1) bek., (2) bek., 36. § (1) bek., Pp. 3. §, 48. §, 146. §, 252. § (2) bek., 101/1991. (VII. 27.) Korm. r. 2. § (3) bek.].

BH1996. 171. A bíróság a felek kérelméhez általában kötve van, ezért ha a felperes keresetlevelet nyújt be a bírósághoz a felszámoló - és nem a felszámolásra kerülő cég - ellen, ezt hivatalból nem minősítheti kifogásnak, s ennek következtében azt a felszámolási eljárást végző bírósághoz sem teheti át [1991. évi IL. tv. 38., § (3) bek., 51. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 42. §, 124. § (1) bek., 126. §, 129. § (1) bek., 130. § (1) bek. b) pont, 156. § (3) bek., 157. § a) pont, Ptké. 26-29. §].

BH1995. 703. A megtámadási határidő eltelte után a szerződés megtámadására tett perbeli nyilatkozat értelmezésének kérdései [Ptk. 236. § (3) bek., Pp. 3. §].

BH1995. 166. Nincs helye felülvizsgálatnak a fellebbezés hivatalból való elutasítása folytán elsőfokon jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés ellen [Pp. 3. § (1) bek., 148. § (2) bek., 228. § (2) bek., 237. §, 271. § (1) bek. a) pont, 273. § (2) bek. a) pont].

BH1994. 245. I. A bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség értelmezése [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1993. 700. A kötelezett ingó és ingatlan vagyonára megindított végrehajtás során a korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrész végrehajtás alá vonása [1988. évi VI. tv. 173. §, Pp. 3. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 12. § (1) bek., 114. § 14/1979. (IX. 17.) IM r. 1. § (3) bek.].

BH1993. 303. II. A tartási szerződés megszüntetése tárgyában hozott jogerős ítélet ellen nem tekinthető perújításnak az alapperben nem érintett és a felperesek egymás közötti viszonyában felmerült öröklési vita [Pp. 3. §, 229. § (1) bek.].

BH1993. 239. Helyiség kiköthető bérleti díjának - a bizonyítási szabályok megsértésével - elmaradt haszonként való megalapozatlan megállapítása [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1) bek.].

BH1992. 648. A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásának lefolytatását a gazdasági társaság kizárt tagja is kérheti [1988. évi VI. tv. 182. § (3) bek., 1989. évi 23. tvr. 19. §. (3) bek., 25. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.].

BH1992. 561. A keresettől való elállás az ügy felperesének olyan eljárásjogi cselekménye, amellyel azt juttatja kifejezésre, hogy az eljárás folytatását és a per érdemi befejezését nem kívánja. Ezért az elállásra vonatkozó nyilatkozatoknak kifejezettnek, egyértelműnek és minden befolyástól mentes, szabad akarat elhatározásúnak kell lennie [Pp. 356. § (2) bek., 3. § (1) bek.].

BH1992. 471. Tájékoztatási kötelezettség, ha a jogvita a kiskorú gyermek perben állása nélkül nem dönthető el [Pp. 3. §, 130. § (1) bek. g) pont, 147. § a) pont, 1990. évi XCIII. tv. 58. § d) pont, 60. § (1) bek.].

BH1992. 466. A volt házastársi közös lakás rendezésére irányuló tervezett bírói egyezséggel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség szempontjai [Csjt. 31/B § (3) bek., 31/C § (3) bek., Pp. 3. §, 148. § (2) bek., 1/1971. (II. 18.) Korm. r. 15. §, 118. § (2) bek., 120. § (1) bek. d) pont, 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 28. § b) pont].

BH1992. 386. Meghalt személy alpereskénti perbe vonására, részére ügygondnok kirendelésére nincs jogi lehetőség [Ptk. 22. §, Pp. 3. § (1) bek., 48. §, 50. § (1) bek., 74. §, 101. § (2) bek., 102. § (3) bek.].

BH1992. 252. A volt házastársak tervezett egyezségkötésének irányadó tájékoztatási kötelezettség [Pp. 3. § (1) bek., 148. § (2) bek., Csjt. 31/C. § (2) bek.].

BH1992. 178. A bíróság előtt a közös tulajdon megszüntetése tárgyában kötött egyezség végrehajthatóságával kapcsolatban a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terheli [Pp. 3. §, 148. §, Ptk. 148. §].

BH1992. 113. A bíróság a fél által benyújtott beadványban előadott kérelmet tartalma szerint veszi figyelembe [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1992. 111. A szakértői bizonyítás költségeinek előlegezésével összefüggő kérdések [Pp. 3. §, 76. § (1) bek., 164. § (1) bek., 177. § (1) bek.].

BH1991. 236. A keresettől való elállásként megjelölt nyilatkozatot tartalma szerint kereset leszállításaként kell figyelembe venni, ha a felperes az alperest - időközi teljesítésére tekintettel - a perköltség és a feljegyzett illeték megfizetésére kéri kötelezni [Pp. 3. § (1) bek., 78. § (1)-(2) bek., 80. §].

BH1990. 358. II. A jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítása esetén a munkáltatónak meg kell térítenie a dolgozó elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait; e tekintetben a bíróságot kioktatási kötelezettség terheli [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek., MK 14. sz.].

BH1990. 264. I. Ha az ellentmondásban arra történik hivatkozás, hogy a fizetési meghagyás kötelezettjeként megjelölt gazdasági munkaközösség már megszűnt, akkor a bíróságnak a cégbíróságnál való tájékozódás eredményétől függően kell intézkednie [Pp. 121. § (1) bek. b) pont, 3. § (1) bek., 319. § (1) bek.].

BH1989. 497. Ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó nem vagyoni kárpótlás iránti igénye elévült, és a dolgozó arra hivatkozik, hogy igényének az elévülési időn belüli érvényesítésében akadályozva volt, a munkaügyi bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia, hogy a dolgozó által előadottak alkalmasak-e a késedelmének kimentésére [1967. évi II. törvény 5. § (1)-(2) bek., Pp. 3. § (1) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bek.].

BH1989. 449. A szerződés megtámadásának megalapozottsága kérdésében a bíróság a keresettől eltérő jogcím alapján a felek előzetes figyelmeztetése nélkül nem határozhat [Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.].

BH1989. 275. A fellebbezés hiányosságainak kiküszöbölésével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség alakulása [Pp. 3. §, 95. §].

BH1989. 248. Az év végi részesedés és a prémium megvonása fegyelmi büntetésként szabható ki, de a kollektív szerződés úgy is rendelkezhet, hogy az együtt jár az elbocsátás és áthelyezés büntetéssel [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 71. §, Pp. 3. §].

BH1989. 244. A kereseti kérelmet részben elutasító ítélet ellen benyújtott azt a kiegészítés iránti kérelmet, amely az elutasítást sérelmezi, fellebbezési kérelemként kell elbírálni [Pp. 3. § (1) bek., 225. § (1) bek.].

BH1989. 188. Azt a kérdést, hogy a vevő által átadott pénzösszeget előlegnek vagy foglalónak kell-e tekinteni, egymagában nem dönti el az összeg rendeltetésének az írásbeli szerződésben használt elnevezése - Vita esetén a fél figyelmét fel kell hívni az ellenbizonyítás lehetőségére és módjára [Ptk 243. § (1) és (2) bek., Pp 3. §].

BH1989. 154. Fellebbezésnek kell tekinteni az előzetes bizonyítás során felmerült szakértői díjat megállapító végzés összegszerűségének eltúlzottságára utaló beadványt [Pp. 3. § (1) bek., 187. § (2) bek., 211. § (3) bek., 234. § (3) bek.].

BH1989. 129. Ha a perben az a vitás, hogy a munkabér kifizetése megtörtént-e, s erre nézve okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre a felek által felajánlott tanúbizonyítás foganatosítása nem mellőzhető [Pp 3. §].

BH1989. 106. A lakáshasználati jog ellenértéke szempontjából közömbös, hogy a volt házastársi közös lakást a munkáltató kikötéssel biztosította a házastársaknak. Ez a belső viszonyt nem érinti. [1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 42. §, Csjt 31/A., 31/C. §-ok, Pp 3. § és 148. § (2) bek.].

BH1988. 465. A bedolgozóval a munka kiadásával egyidejűleg írásban közölni kell a munka elvégzéséért járó díjazást. Azt, hogy a bedolgozónak kifizetett összeg magában foglalja a bedolgozó rezsiköltségét is, vita esetén a munkáltató tartozik bizonyítani [10/1981. (IX. 29.) MüM sz. r. 3. § (1) bek., 7. § (2) bek., 9. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.].

BH1988. 355. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelenésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ezért a szívességi lakáshasználat megszüntetése iránti igényt érvényesítő özvegy haszonélvezeti jogának korlátozására irányuló kérelmet viszontkeresetként kell elbírálni akkor is, ha a kérelem ilyen megjelölést nem tartalmaz [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1988. 38. Az az örökös, aki a hagyatéki eljárásban önhibáján kívül nem vett részt, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül jogosult a hagyatéki eljárás megismétlését kérni [Pp. 3. §, 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 76/a-76/c. §].

BH1988. 4. A gyermektartásdíj felemelése iránti perben a bíróság a személyesen eljáró felperest a jogérvényesítési lehetőségekről széles körű tájékoztatásban köteles részesíteni [Csjt 65. §, 69. §, Pp 3. § (1) bek., 230. §, 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 3. § (1) bek., 8/1974. (VI. 27) IM sz. r. 3. § (1) bek., PK 108. sz.]

BH1987. 455. A cégbejegyzésre vagy a cégbeli változások bejegyzésére irányuló kérelem benyújtásának késedelme esetén helye van igazolási kérelemnek; a késedelem ténye egymagában nem alapozza meg a pénzbírság kiszabását, a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy fennállnak-e a pénzbírság alkalmazásának törvényes feltételei [Pp. 3. § (1) bek., 109. § (1) bek., 1985. évi 16. sz. tvr. 7. § (1) és (2) bek.].

BH1987. 443. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ezért új keresetet tartalmazó keresetlevélnek kell tekinteni azt a perújítási kérelem elnevezésű beadványt, amely a feltűnő értékaránytalanság miatt indított megtámadási keresetet elutasító határozattal szemben új tényként arra hivatkozik, hogy a fél a szerződés megkötésekor cselekvőképtelen állapotban volt, ezért a szerződés semmis [Pp. 3. § (1) bek., 260. § (1) bek., 121. § (1) bek.].

BH1987. 413. Átszervezésre alapított felmondás esetén a munkaügyi vitát eldöntő szervnek vizsgálnia kell, hogy valóban történt-e átszervezés, és az mennyiben érintette a dolgozó munkakörét [1967. évi II. törvény 29. §, Pp. 3. § (1) bek., 221. § (1) bek.].

BH1987. 411. A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1) bek., 166. § (1) bek., 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

BH1987. 401. II. A bíróság feladata az igazság kiderítésében az uzsorás szerződés fennállásának megállapítására irányuló bizonyítási eljárásban [Pp. 3. §, Ptk. 202. §].

BH1987. 217. A gazdasági perben is hivatalból figyelmeztetni kell jogai helyes gyakorlására azt a felet, amelyet nem jogtanácsos képvisel. Ennek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés [Pp 3. § (1) bek.].

BH1987. 177. Ha a perbehívott nem fogadja el a perbehívást, a bíróságnak - az igazság kiderítése és a megalapozott határozathozatal érdekében - igénybe kell venni a perben nem álló személyektől való adatbeszerzés törvényadta lehetőségét [Pp 3. § (1) bek., 149. § (2) bek., 379. § (1) bek.].

BH1987. 101. II. A helyettesítési díjra való jogosultságot az e szempontból jelentőséggel bíró körülmények alapos vizsgálata és megfelelő értékelése alapján kell elbírálni. A havidíjas dolgozót a helyettesítés első harminc napjára nem illeti meg helyettesítési díj [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 51. § Pp. 3. § (1) bek.].

BH1987. 87. I. A bíróságnak a felek közötti vita megnyugtató rendezésére kell törekedni, ennek érdekében körültekintően tájékoztatni kell a feleket [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek.].

BH1987. 46. II. A végrehajtási eljárás során is nem alakszerű megjelölésük, hanem a tartalmuk szerint kell megítélni a felek jognyilatkozatait [1979. évi 18. tvr. 114. §, Pp. 3. § (1) bek.]

BH1986. 518. A bíróság ítéleti döntésének ki kell terjednie a kereseti követelés egészére. Ha kétséges a kereseti kérelem terjedelme, a bíróságnak a felperest fel kell hívnia megfelelő nyilatkozattételre [Pp. 3. § (1) bek., 213. § (1) bek.].

BH1986. 437. Éjszakai és délutáni műszakpótlékra jogosult az a több műszakos munkaidőbeosztásban foglalkoztatott autóbuszvezető, akinek munkaidejének egy része a 22-6, illetőleg a 14-22 óra közötti időre esek [15/1977. (V. 22.) MT sz. r. 3. §, 4. § (1) bek., 6. § (3) bek., Pp. 3. §].

BH1986. 433. Nem kerülhet másodfokú elbírálás alá és a határozat kiegészítésére sem alkalmas az a fellebbezésnek nevezett kérelem, amely azon alapszik, hogy a felperes az első fokú eljárásban tévedésből szállította le a keresetét. Az ilyen kérelmet új keresetnek kell tekinteni. amelynek tárgyában elsőfokú határozathozatalnak van helye [Pp. 3. § (1) bek., 225. § (1) bek.].

BH1986. 193. A gyermektartásdíj fizetési kötelezettség körében a bíróságnak hivatalból is kötelessége mindenkor annak vizsgálata, vajon megfelelően biztosítva van-e a kiskorú gyermek tartása. A bíróság nem hagyhatja jóvá a felek a munkaviszonyban nem álló, jövedelemmel még nem rendelkező 15 éves gyermek tartása végett terhelő fizetési kötelezettség megszüntetésére kötött egyezséget [Pp. 148. § (2) bek., 3. § (1) bek., Csjt. 60. § (1) bek.].

BH1986. 65. Valamely dolog teljes tulajdonjogának egy jogcímen történt megszerzése esetén további szerzési jogcím fogalmilag kizárt. Ha a felperes a tulajdonszerzésének több jogcímére hivatkozik, és az első fokú bíróság a tulajdonszerzést az elsődleges jogcímen állapítja meg, a másodfokú bíróság e jogcím bizonyítatlansága esetén a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaitól függetlenül vizsgálja a másodlagos jogcím fennállását [Pp. 3. § (1) bek., 253. § (3) bek.].

BH1985. 431. Amennyiben a bíróság a tárgyalás során azt észleli, hogy a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, erre figyelmeztetnie kell, s tájékoztatnia kell a felperest a keresetváltoztatás lehetőségéről is. A bíróságnak ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a félnek jogi képviselője van [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek.].

BH1985. 399. A jogerős fizetési meghagyással szemben megengedett perújítási eljárásban nincs helye keresetváltoztatásnak és újabb kereset előterjesztésének, az újabb keresetet azonban a bíróságnak a perújítási ügytől elkülönítve le kell tárgyalnia [Pp. 3. § (2) bek., 267. § (1) bek.].

BH1985. 281. Az igazság kiderítéséhez fűződő eljárásjogi alapelvből következik, hogy a bíróság a tárgyaláson kívüli eljárásban is köteles a perben valamennyi félnek módot nyújtani az álláspontjának kifejtésére, a becsatolt okiratokra vonatkozó észrevételének megtételére [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1985. 66. A tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt olyan végzéssel kapcsolatban, amely ellen fellebbezésnek van helye, a bíróság köteles a fellebbezés lehetőségéről tájékoztatást adni, és ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben feltüntetni. Ha a tájékoztatás elmaradása folytán az első fokú bíróság végzését nem lehet szabályosan közöltnek tekinteni, ennek a végzésnek az írásban kézbesített ítélet elleni fellebbezéssel történt egyidejű megtámadása nem késett el [Pp. 220. § (3) bek., 222. § (1), (2) bek., 234. § (3) bek., 3. § (1) bek.].

BH1984. 207. A dolgozó a volt munkáltatója ellen nem kezdeményezhet munkaügyi vitát a nála munkaviszonyban töltött idő megállapítása végett, ha a kért megállapítás nem a volt munkáltatójával, hanem a későbbi munkáltatójával, illetve a társadalombiztosítási szervvel szemben támasztható jogainak megalapozására irányul [Pp. 3. § (1) bek., 64. § (2) bek., 123. §].

BH1984. 62. Gyermektartásdíj megállapításának szempontjai magánkereskedővel szemben [8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 1. § (1) bek., 3. §, 38/1980. (XI. 22.) PM sz. r. 33. § (2) bek., 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. § (3) bek., 2. §, Csjt. 65. §, Pp. 3. § (1) bek.].

BH1984. 37. Póthatáridő eredménytelen eltelte esetén az újabb póthatáridő megállapítása iránt benyújtott keresetet végrehajtási lap kibocsátása végett előterjesztett kérelemnek kell tekinteni [Pp. 3. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont].

BH1983. 501. A tervező és a kivitelező közös károkozása esetén mindkét károkozó perbenállása nélkül nem lehetséges a közrehatás arányának meghatározása. Ezért ilyen esetben a bíróságnak figyelmeztetnie kell a károsult felperest és a perbenálló vállalkozót arra, hogy a másik károkozó ellen bármelyikük igényt érvényesíthet [Ptk. 344. § (1) és (2) bek., Pp. 3. § (1) bek., GKT 29/1973. és GKT 3/1981. sz.].

BH1983. 495. Ha a perbeli vita a felek szerződésének valamely kikötésével kapcsolatos, a bíróság csak a szerződés tartalmának teljes ismeterében hozhat megalapozott ítéletet [Pp. 3. §, 377. § (1) bek.].

BH1983. 139. I. A munkaügyi bíróság a felek kérelmeit nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1983. 27. Az örökös a hagyatéki tárgyalás kitűzését a tárgyalás nélkül hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése előtt kérheti. Nem érheti hátrány azonban amiatt, hogy a hagyatékátadó végzés kiadmányában előfordult leírási hiba folytán tévedésben volt a részére nyitva álló határidő tartamát illetően, és ezért kérelmét a törvényben megállapított határidő lejárta után nyújtotta be. [Pp. 3. § (1) bek., 106. §, 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 69. § (4) bek., 89. § (1) bek.].

BH1982. 487. A munkaügyi döntőbizottság, ha tanuk kihallgatását tartja szükségesnek, a tanukat csak szabályszerűen megtartott tárgyaláson hallgathatja ki. A nem ilyen módon kihallgatott tanú vallomására - ha a tanú által előadottak valóságát a felek valamelyike kétségbe vonja - a munkaügyi bíróság sem alapíthatja az ítéleti döntését, mert ezzel megsértené az eljárási jog alapvető elveit [Pp. 3. §, 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 15. § (2) bek.].

BH1982. 292. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége keretében köteles gondoskodni arról is, hogy a jogi képviselet nélkül eljáró felperes helyesen válassza meg a perre illetékes bíróságot [Pp. 3. § (1) bek., 124. § (1) bek.].

BH1982. 161. Az alperes összegszerűségi kifogása esetén a bíróság erre nézve akkor sem mellőzheti a bizonyítás lefolytatását, ha az alperes a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg [Pp. 3. § (1) bek., 164. §].

BH1982. 148. I. A bíróság a tájékoztatási kötelezettséget sérti meg és a hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási szabálysértést követ el, ha a felperest nem világosítja fel arról, hogy kereseti kérelme nem meríti ki az őt megillető jogokat [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., 252. § (2) bek., PK 285. sz.].

BH1982. 146. II. A bíróság által adott téves tájékoztatásra tekintettel tett felperesi nyilatkozatra alapított permegszűntető határozat törvénysértő [Pp. 3. § (1) bek].

BH1982. 109. A felperes olyan jognyilatkozatát, amely szerint "keresetét az illetékre szállítja le", a keresettől való elállásként kell értékelni és az illetékkövetkezményt ennek megfelelően kell alkalmazni [Pp. 3. §, 157. § e) pont, 212. §, 78. § (2) bek., 11/1976. (VI. 29.) PM sz. r. 119/B. § (1) bek., 19/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 23. §, 24. § (2) bek., Ptk. 4. §].

BH1982. 100. Ingatlannyilvántartási bejegyzés kiigazítására irányuló kérelem előterjesztésének akkor is helye van, ha az ingatlannyilvántartás szerkesztése során nem történt felszólalás. A kérelmet nem alakszerű megjelölése, hanem tartalma szerint kell figyelembe venni [1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 32. §, Pp. 3. § (1) bek.].

BH1982. 9. A jogi képviselet nélkül eljáró baleseti sérültet a bíróság köteles figyelmeztetni a vagyoni és nem vagyoni jellegű kárigényének érvényesítésének lehetőségére és feltételeire egyaránt [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., Ptk. 355. § (4) bek., 354. §].

BH1981. 324. Ha a fizetési meghagyás kibocsátása után az derül ki, hogy a fizetési meghagyás a kötelezett részére lakóhelyének ismeretlen volta miatt nem kézbesíthető, figyelmeztetni kell a jogosultat, hogy a kötelezett lakáscímét 30 napon belül jelentse be, mert a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséhez fűződő joghatások csak igy tarthatók fenn. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra is, hogy a jogosult követelését kereset levél utján is érvényesítheti és hirdetményi idézést kérhet [Pp. 3. §, 132. (1) és (2) bek., 314. §, 316. § (1) bek.].

BH1981. 276. II. Amikor a perbeli ellenfelek érdekazonossága a fennálló családi kapcsolatra is tekintettel nyilvánvaló, s a kereseti követelés az állam érdekeinek kijátszására is irányulhat, a felek nyilatkozataitól függetlenül a bíróságnak hivatalból is törekednie kell a tényállás hiánytalan felderítésére [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (2) bek., 164. § (2) bek.].

BH1981. 24. I. Az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perekben jelentős egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróság a tényállás maradéktalan feltárásával, szükség esetén hivatalból is gondoskodjék az igazság kiderítéséről [Pp. 3. §, 164. § (2) bek.].

BH1980. 411. A munkaügyi bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha meggyőződött arról, hogy az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. E feltételek fennállását a bíróságnak az egyezség jóváhagyását megelőzően - ha szükséges bizonyítás felvételével tisztáznia kell [Pp. 3. § (1) bek., 4., 148. §, 2/1964. (IV. 3.) Müm sz. r. 9. § (1) bek., MK 67. sz.].

BH1980. 410. A bíróságnak a felek kérelmeit nem megnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálnia. Ha nyilvánvaló, hogy a felperesnek a per megszüntetése iránt előterjesztett kérelme nem felel meg a valódi tartalmának, a bíróság e kérelemnek nem tehet eleget [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1980. 395. A díjleszállításon alapuló - a szavatossági felelősség körébe tartozó fizetési kötelezettség a kötelezettek (kivitelező, tervező stb.) között nem osztható meg [Ptk. 305. § (2) bek., Pp. 3. §].

BH1980. 357. A bíróságnak a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem az alakszerű megjelölésük, hanem a tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A dolgozónak a döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló kérelmét - a kérelem megjelölésére való tekintet nélkül - keresetlevélnek kell tekinteni [Pp. 3. § (1) bek., 349. § (2) bek.].

BH1980. 313. A polgári eljárásjog alapvető elveinek a munkaügyi vitákban is maradéktalanul érvényesülniük kell. A jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a munkaügyi bíróság nem veheti figyelembe. [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 157. § e) pont, 356. § (2) bek., 1967. évi II. törvény 1. §, 62. § (1) bek., 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 43. § (2) bek. c) pont, 47. § (2) bek.].

BH1980. 148. II. A bíróság csak az olyan egyezséget hagyhatja jóvá, amely a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek egyaránt megfelel. A jogról való olyan lemondást, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság nem köteles figyelembe venni [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 148. § (2) bek., 1967. évi II. törvény 62. §, MK 31. sz.].

BH1980. 134. A felek nyilatkozatait és kérelmeit tartalmuk szerint kell figyelembe venni. Szükség esetén fel kell hívni a felperes figyelmét a keresetváltoztatás lehetőségére is [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., PK 258. sz.].

BH1980. 24. Az első tárgyalás elmulasztásának következményeként - amennyiben a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz - valamennyi keresetfajta tekintetében helye van bírósági meghagyás kibocsátásának. A bíróság azonban akkor is mellőzheti a bírósági meghagyás kibocsátását, ha a Pp. 136. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kizáró okok nem állnak fenn. A kereseti kérelem aggályossága esetén a Pp. 1. és 3. §-ában foglalt jogelvekkel összhangban az a helyes eljárás, ha a bíróság az ügyben tárgyalást tart és a bizonyítási eljárást lefolytatja [Pp. 136. § (2) bek., PK 400. sz.].

BH1980. 14. II. Ha a felperesek kereseti kérelme - lényeges tartalma szerint - a közös tulajdonnak társasház-tulajdonná való átalakítására irányult, a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megállapodás útjában álló vitás kérdések megoldása érdekében a feleket tevékeny közreműködésre szorítsa; ha pedig a felek elfogadható tervezetet nem terjesztenek elő, akkor a vitás körülmények felderítése és egyéb szükséges bizonyítás után az alapító okiratot ítélettel pótolja. [Ptk. 149. §, 1977. évi 11. sz. tvr., 2. §, Pp. 3. § (1) bek.].

BH1979. 343. II. Nem vonható a dolgozó fegyelmi úton felelősségre, ha a cselekmény elkövetésekor az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képessége hiányzott. Ha a cselekvőképesség hiányára a perben adatok merültek fel, a munkaügyi bíróság az elmeorvos-szakértői bizonyítást hivatalból köteles elrendelni [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1) bek., 164. § (2) bek., 177. § (1) bek.].

BH1979. 339. Az a tény, hogy a felperes a bíróság által elrendelt egyeztetést nem kezdeményezi, illetőleg nem folytatja le, nem tekinthető az alperes elévülési kifogása elismerésének [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1), (2) bek., 376. § (5) bek., 377. § (1) bek.].

BH1979. 293. A gondnokság alá helyezés iránt indult perben csak a tényállás minden oldalú tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a gondnokság alá helyezés feltételei fennállanak-e. Ha a beszerzett elmeszakértői vélemény hiányos, a bíróságnak fel kell hívnia a szakértőt véleményének kiegészítésére [Pp. 3. §, 164. § (2) bek., 182. § (3) bek., Ptk. 16. § (2) bek.].

BH1979. 184. I. A származás megállapítás iránt indult perekben a bíróságnak a tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell [Csjt. 38. § Pp. 3. §, PK. 261. sz., Pk. 264. sz.].

BH1979. 72. III. A beadványt nem alakszerű megjelölése, hanem lényeges tartalma alapján kell elbírálni [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1979. 39. II. Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a bíróságnak a tényállást körültekintően tisztáznia kell és a felek előadásai között fennálló ellentét feloldása céljából a szükséges bizonyítást hivatalból is el kell rendelnie [Pp. 3. § (1) bek., 163. §, 355. § (2) bek.].

BH1978. 543. II. Ha a szövetkezeti szervnek a közjegyző végrehajtási záradékával ellátott határozata alapján indult végrehajtási eljárásban az adós azt sérelmezi, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre, kérelmet a végrehajtási záradék törlése iránti panasznak kell tekinteni [Pp. 3. § (1) bek., 1955. évi 21. tvr. 4. § (1) bek., 12-14. §, 16. §, 193. § (3) bek.].

BH1978. 490. A bíróságnak a per során hozott olyan végzése, amellyel saját illetékességét megállapította, fellebbezéssel nem támadható meg [Pp. 3. § (1) bek., 30. § (1) bek., 31. § (1) bek., 233. § (3) bek., 367. § a) pont, 368. § (1) bek. a) pont].

BH1978. 396. Perújítási kérelem keretében nem érvényesíthető olyan követelés, amely a jogerős ítélet után keletkezett. Ilyen követelésre külön kereset előterjesztésének van helye [Pp. 3. § (1) bek., 253. § (2) bek., 259. §, 266. § (2) és (3) bek., 267. § (1) bek., Ptk. 296. § (1) bek.].

BH1978. 356. III. A munkaügyi bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró dolgozót a jogai helyes gyakorlására vonatkozóan a szükséges tájékoztatással ellátni [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1978. 341. Ha a szülő saját nevében indít pert, de a keresetlevélből kitűnik, hogy a követelés nem őt, hanem a kiskorú gyermekét illeti meg, keresetét úgy kell tekinteni mint amelyet a kiskorú nevében, annak törvényes képviselőjeként terjesztett elő [Pp. 49. § (1) és (2) bek., 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., Ptk. 14. § (2) bek.].

BH1978. 301. II. A bíróságot a keresetbe vett követelésnek a fél által megjelölt jogcíme nem köti [Pp. 3. § (1) bek. J.

BH1978. 288. Bírósági meghagyás kibocsátása helyett a bíróságnak tárgyalásra kell határnapot kitűznie, ha a keresetlevélnek vagy mellékleteinek a tartalmára, illetőleg a rendelkezésre álló egyéb adatokra tekintettel kétséges a követelés jogalapja vagy összege [Pp. 136. § (2) és (4) bek., 1., 3. §].

BH1978. 263. A munkaügyi döntőbizottság egyik tagja a vállalat, másik tagja a szakszervezeti szerv jelöltje. Ha mindkét tagját vagy a vállalat vagy a szakszervezeti szerv jelölte, a munkaügyi bíróságnak a szabálytalan összetételben eljárt döntőbizottság határozatát hatályon kívül kell helyeznie és a döntőbizottságot új eljárásra kell utasítania [Pp. 357. § (1) bek., 3. § (1) bek., 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 23. § (2) bek.].

BH1978. 262. A megosztott özvegyi nyugdíjra jogosult az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását a többi jogosult ellen indított perben kérheti [1975. évi II. tv. 66. §, Pp. 3. § (2) bek., MK 44. sz.].

BH1978. 225. A perben érvényesített jog fennállása kérdésében - vita esetén - a munkaügyi bíróságnak a bizonyítás valamennyi rendelkezésre álló eszközének felhasználásával kell a tényállás tisztázására törekednie (Pp. 3. §).

BH1977. 551. A hagyatéki hitelezői igény érvényesítésének nem feltétele a követelés tárgyában hagyatéki (póthagyatéki) eljárás lefolytatása. A bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, illetőleg téves felvilágosítás adása esetén nem lehet a jóhiszeműen eljáró félre hárítani a nyilatkozata folytán sérelmére jelentkező hátrányos jogkövetkezményeket [Pp. 3. § (1) bek.]

BH1977. 543. Az egyik házastárs szülei által mindkét házastárs részére történt ajándékozás esetében az ajándékozási szerződést az ajándékozó szülők gyermeke is - mint az időközben meghalt szülő örököse - megtámadhatja, ha a megtámadásnak megvannak a törvényben meghatározott feltételei. Ezt az igényt a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben is érvényesíteni lehet. E vonatkozásban a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terheli [Ptk. 210. §, 235. § (2) bek., Csjt. 31. §, Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., 292. § (1) bek., 10. sz. Irányelv 9. pontja, PK 96. sz.].

BH1977. 498. Ha az előterjesztett kérelem - elnevezésétől függetlenül - tartalma szerint igazolási kérelemnek az minősül, azt a mulasztás igazolására vonatkozó rendelkezések szerint kell elbírálni. Az igazolás tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt [Pp. 3. § (1) bek., 109. § (1) bek., 94. § (1), (4) bek.].

BH1977. 443. Az ideiglenes gondnoki kirendelés perindításra nem jogosít. A helyes joggyakorlás érvényesülése érdekében a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a fél a per megindításához szerezze be a gyámhatóság hozzájárulását [Pp. 3. § (1) bek., 44. § (2) bek., Ptk. 19. §].

BH1977. 380. Szünetelés megengedése esetén a bíróság a jogi képviselet nélkül eljáró felet arról is köteles tájékoztatni, hogy egy évi szünetelés után a per megszűnik [Pp. 3. § (1) bek., 137. § (3) bek.].

BH1977. 335. A fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni [Pp. 3. § (1) bek.].

BH1977. 276. II. A perben a felek közötti jogviszony minősítése és annak megállapítása hogy a jogvitát milyen jogszabályok alkalmazásával kell elbírálni, a bíróságfeladata. A keresetet - önmagában a jog;alapnak a felek által tévesen történt megjelölése miatt - nem lehet elutasítani (Pp. 3. §.).

BH1977. 82. II. A fegyelmi vétség elkövetését a dolgozó tagadása esetén önmagában a panaszkönyvi bejegyzés nem bizonyítja. Ilyen esetben nem mellőzhető a bejegyzést aláíró személyek tanúkénti kihallgatás (Pp. 3. §).

4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.

(2) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.

Gyakran előfordul, hogy a bíróságnak valamely bűncselekmény anyagi jogi (pl. polgári jogi) következményeiről (pl. kártérítés) kell döntenie. Ha jogerős büntető ítélet az elkövető bűnösségét valamely bűncselekmény elkövetése miatt már megállapította, a polgári per bírósága a bűnösség kérdésében nem helyezkedhet eltérő álláspontra. A jogerős büntető ítélet negatív kötőereje abban áll, hogy a polgári bíróság nem hozhat olyan döntést, hogy a bűncselekményt nem a jogerősen elítélt (tettes, részes) követte el. Az elkövető bűnösségét kimondó jogerős ítélet teremti meg az elítélt és a sértett közötti anyagi jogi jogviszony jogalapját vagy megnyitja harmadik személy számára az igényérvényesítés lehetőségét (pl. a kötelező felelősségbiztosítási szerződés alapján helytállt biztosító regressz igénye az ittas járművezetővel szemben).

A törvényi rendelkezésből következően azonban a büntető ítélet indokolása a polgári perben eljáró bíróságot nem köti. A bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás és valamennyi bizonyíték együttes és alapos mérlegelésével a büntető ítélettől eltérő tényállást állapíthat meg. Ebből következően a jogerős büntető ítélettől eltérően ítélheti meg a kár és a felróható, jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés fennállását (BH1996. 255.), szabadon állapíthatja meg a kártérítési felelőség mértékét (egyetemlegesség, vagy felróható közrehatás arányában), a kár összegét, a kártérítés módját, annak esedékességét és a teljesítési határidőt.

Az elítélést tartalmazó büntető ítélettel szemben a polgári per bíróságát más ügyben hozott bírói határozat (ítélet, végzés, fizetési meghagyás), a közhatalmat gyakorló más szerv döntése vagy bármely fegyelmi határozat és az ezekben megállapított tényállás nem köti (BH1996. 473.). Ezért a bíróság a hatósági határozat (fegyelmi határozat) rendelkező részétől akár részben vagy egészében eltérő döntést hozhat, illetve ítéletében a más hatóság határozatában kifejtett indokolástól eltérő tényállást is megállapíthat.

Az 1999. évi CX. törvénnyel megállapított jelen § rendelkezése a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben alkalmazandó. A törvényi szabály teljes egészében megegyezik a Pp. 9. § (1) és (2) bekezdésének korábbi rendelkezésével, melyeket a módosítás hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben továbbra is alkalmazni kell.

BH2004. 21. II. A szerződés jó erkölcsbe ütközésére történt hivatkozás esetén vizsgálandó körülmények; a jóerkölcsbe ütközés meghatározása körében irányadó szempontok [Ptk. 200. § (2) bek., 207. § (1) bek., 237. § (1) bek., 1960. évi 11. tvr. 36/A. §, 1989. évi XIII. tv. 21. § (1) és (2) bek., Pp. 4. § (1), bek., 213. § (1) bek., 215. §, 247. § (2) bek., 253. § (3) bek.].

BH2003. 457. A büntető ítéletben megállapított tényállás a polgári bíróságot nem köti, nincs akadálya annak, hogy a per során felmerült valamennyi bizonyíték - így a büntetőeljárás tartalma - figyelembevételével a büntető bíróságtól eltérő tényállást állapítson meg [Pp. 4. § (1) bek., 229. § (1) bek.].

BH1991. 287. II. A bíróság döntése túlterjed a kereseti kérelmen és ezért jogszabálysértő, ha a kamatfizetés kezdő időpontját a kereseti kérelemben megjelöltnél korábbi időpontban határozza meg [Pp. 4. §, 215. §].

BH1991. 217. A munkaügyi bíróság határozata alapján elrendelt végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti perre, valamint a végrehajtó intézkedése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálására az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [Pp. 4. §, 33. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 38. § (1) bek.].

BH1986. 168. Ha a fél a nem vagyoni kárpótlás iránti igényét irreálisan alacsony mértékben határozta meg, a munkaügyi bíróságnak a felet a kereseti kérelem megváltoztatásának lehetőségéről abban az esetben is tájékoztatnia kell, ha a félnek jogi képviselője van [Pp. 3., 4. §, 146. § (3) bek., 215. §, 247. § (1) bek. b) pont 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bek., PK 398. sz.].

BH1986. 162. Nincs helye a per megszüntetésének a főkövetelést illetően azon az alapon, hogy a felperes a keresetét a kamatokra leszállítja [Pp. 4. §, 146. § (1) bek.].

BH1983. 364. Az elsőfokú bíróság által jóváhagyott, de a másodfokú eljárásban jóvá nem hagyhatónak bizonyult egyezséget a bíróság nem módosíthatja, hanem új egyezség létrehozását kell megkísérelnie, vagy az egyezség jóváhagyását megtagadva folytatni kell az eljárást [Pp. 4. § (1) bek., 274. § (3) bek., 384. §].

BH1982. 97. A házassági per szünetelése alatt is sor kerülhet gyermek- és házastárstartás iránti ideiglenes intézkedésre, ha egyébként annak a feltételei fennállanak [Pp. 287. §, 156. § (1) bek., 4. §].

5. § (1) A bíróság - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A nyilvánosság alapelvét a jelen §-nak az 1999. évi CX. törvénnyel megállapított rendelkezése a 2000. január 1. napját követően indult ügyekben alkalmazandóan, a korábbi Pp. 7. § (1)-(3) bekezdésében foglaltaktól részben eltérően szabályozza. A módosítást egyrészt a korábbi normaszöveg pontatlansága, másrészt pedig az Alkotmánnyal, valamint azokkal a nemzetközi szerződésekkel való teljes összhangnak a megteremtése indokolta, amelyre hazánk kötelezettséget vállalt.

Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése - az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkében foglaltakkal azonosan - többek között kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

Szemben a korábbi törvényi rendelkezésnek kizárólag a bírósági tárgyalások nyilvánosságát rögzítő szabályával, a hatályos törvény a nyilvános tárgyaláson történő elbírálás alapvető elvét fogalmazza meg. A tárgyalás nyilvánosságának elve egyrészt azt jelenti, hogy a tárgyaláson nem csak a felek és az eljárásban részt vevő személyek, hanem rajtuk kívül bárki (hallgatóság) megjelenhet; másrészt pedig azt is, hogy a tárgyaláson valamennyi eljárási cselekmény - a határozathozatal céljából tartott tanácskozás kivételével - nyilvánosan megy végbe.

Garanciális az a rendelkezés, amelynek értelmében eltérően csak törvény rendelkezhet. Ilyen törvényi kivétel a tárgyalás nyilvánossága körében az ún. zárt tárgyalás tartásának lehetősége a § (2) bekezdésében szabályozottak szerint.

A tárgyaláson kívüli elbírálás kivételes szabályait tartalmazza például a törvény a bírósági meghagyással szembeni ellentmondás esetében, ha az csak a perköltséget sérelmezi, [Pp. 136/A. § (2)] az ítélet kiegészítése, a kizárás iránti kérelem tárgyában [Pp. 18. § (1), Pp. 225. § (3)], a fellebbezés elbírálása körében, [Pp. 18. § (1), Pp. 225. § (3), Pp. 256/A. §, Pp. 256/D. § (2), Pp. 257. § (1)], de arra sor kerülhet a felülvizsgálati eljárásban is [Pp. 271. § (5), Pp. 274. § (1)] stb.

(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.

A nyilvánosságot a bíróság csak a törvény által nevesített esetekben zárhatja ki, így

1. az állam-, szolgálati-, üzleti-, valamint más törvényben nevesített egyéb titok (pl. banktitok) megőrzése érdekében,

2. a közerkölcs, illetve

3. a fél személyiségi jogainak védelmében.

A bíróság a nyilvánosságot a tárgyalás teljes időtartamára, vagy annak egy részére (például a fél meghallgatására, a tanú kihallgatására korlátozottan) is kizárhatja. A kizárás terjedelmének meghatározásánál a bíróságnak azt kell szem előtt tartania, hogy a nyilvánosság alapelvének kivételes korlátozása csak a védendő érdek biztosításához szükséges mértékre terjedhet ki.

A törvény csak a személyiségi jog védelme esetében nevesíti a fél kérelmének meglétét, mint a bíróság döntésének előfeltételét. Ebből következően a bíróság az 1. és 2. pontban nevesített esetekben a nyilvánosság kizárásáról hivatalból dönt.

Ha a nyilvánosság kizárására az 1. pontban nevesített okból kerül sor, akkor a jegyzőkönyv és az irat megtekintési jog is korlátozás alá esik (Pp. 119. §): azaz nem lehet a tárgyalásról készült jegyzőkönyvet lemásolni, vagy arról kivonatot készíteni, és az iratok megtekintésére is csak a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van lehetőség.

A nyilvánosság kizárásáról, vagy a kérelem megtagadásáról a bíróság indokolt végzéssel határoz. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, de a fél eljárási kifogást (Pp. 114. §) terjeszthet elő. Ha a bíróság a kifogásnak helyt ad, értelemszerűen a nyilvánosságot kizárja, vagy mellőzi a zárt tárgyalás tartását. Ha a bíróság a kifogást alaptalannak ítéli, azt elutasíthatja külön végzésben is. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban azt a fél az ügy érdemében hozott határozat ellen előterjesztett fellebbezésében sérelmezheti. Ha a bíróság a kifogás elutasítása tárgyában külön nem határozott, az abban foglaltak mellőzésének indokait az ítélet indokolásában köteles megadni.

4. Külön szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben, valamint a szabadalommal és a védjeggyel kapcsolatos eljárásban.

Ezekben az ügyekben a bíróság bármelyik fél kérelmére köteles a nyilvánosság kizárásáról rendelkezni (1995. évi XXXIII. törvény 89. §, 1997. évi XI. törvény 80. §). A kérelmet a félnek indokolnia nem kell, s a bíróság sem vizsgálhatja annak megalapozottságát. A személyállapottal kapcsolatos perekben a bíróság erre a lehetőségre a jogi képviselővel eljáró feleket is köteles figyelmeztetni [Pp. 284. § (1)]. Ennek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés, amely az első fokon hozott határozat hatályon kívül helyezését [Pp. 252. § (2)] is eredményezheti.

Különbség még az általános szabályoktól e perekben az is, hogy a nyilvánosság részleges kizárására a törvény nem ad lehetőséget.

Már utaltunk arra, hogy mindazokban a perekben, amelyek 2000. január 1. napja előtt indultak, a nyilvánosság kizárásának eseteire az akkor hatályos Pp. 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. E törvényi szabály a kizárást indokoló körülményeket részben eltérően nevesítette. Tartalmilag részben azonosan, de fogalmazásában eltérően nevesítette a korábbi rendelkezés a titkok megőrzésének szükségességét, mint a nyilvánosság kizárásának egyik okát. Eltérő azonban az a korábbi szabály, hogy a banktitok megőrzése érdekében a bíróság csak a fél kérelmére dönthetett a nyilvánosság kizárásáról. Meghaladóan a korábbi norma nemzetgazdasági érdekből és erkölcsi okból tette lehetővé a bíróság e tárgyú kivételes döntését.

Lényeges a különbség abban is, hogy e korábbi rendelkezések a bíróságnak lehetőséget adnak arra, hogy megengedje egyes hivatalos személyeknek a zárt tárgyaláson való jelenlétet. Azt, hogy kik értendők e körben a hivatalos személy fogalma alatt, a törvény maga nem határozta meg, hanem a Legfelsőbb Bíróság PK 127. számú állásfoglalásában adott erre értelmező rendelkezést.

A hatályos új jogi szabályozás ilyen kivételt nem enged, azaz ha a bíróság a nyilvánosság kizárását elrendelte, az abszolút hatályú, s ezért a zárt tárgyaláson a bíróság tagjain, valamint az idézett feleken kívül más személy semmilyen indokból nem lehet jelen.

(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki.

A 2000. január 1. napja után indult ügyekben alkalmazandó jelen törvényhely szabálya a folyamatban lévő ügyekre irányadó korábbi Pp. 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéstől annyiban tér el, hogy mellőzi az "általában" szó használatát, s kötelező erővel írja elő a tárgyalás során hozott határozatok nyilvános kihirdetését.

A bíróságnak ekként a zárt tárgyaláson hozott határozatát is nyilvánosan kell kihirdetnie. Az alapelv töretlen érvényesülésének biztosítása megkövetelte azt is, hogy a jogalkotó módosítsa azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek - ezzel ellentétesen - lehetőséget adtak a határozat zárt kihirdetésére is. Így 2000. január 1-től a házassági perben, valamint az ipari minta oltalommal kapcsolatos és a szabadalmi perekben sincs lehetőség arra, hogy a bíróság a tárgyalás nyilvánosságának kizárásán túlmenően a nyilvánosságot a határozat kihirdetéséről is kizárja.

BH1999. 570. Tanúbizonyítás a felszámolási - nemperes - eljárásban is megengedett. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámolási eljárást folytató bíróság, ha a tanúbizonyításra vonatkozó indítványt az ellenérdekű hitelezővel nem közli, illetőleg ha a kért bizonyítást nem a hitelező jelenlétében megtartott meghallgatáson veszi fel [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 5. §, 136/B. § (2) bek., 167-176. §-ai, 196. § (1) bek.].

BH1999. 222. II. Az adósságrendezési eljárás során tanúsított magatartás miatti pénzbírság kiszabását megelőzően a bíróság köteles a mulasztás következményeire a felet figyelmeztetni. Ennek elmaradása esetén a pénzbírság kiszabása jogszabályba ütközik [1996. évi XXV. tv. 3. § (2) bek., Pp. 5. § (1) és (2) bek. a) pont, (3)-(4) bek.].

BH1997. 218. Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok felhasználásának korlátai az egészségügyi intézmény ellen indított perben [Ptk. 4. § (1) bek., 85. § (3) bek., Pp. 5. § (1) bek., 1972. évi II. tv. 77. § (1) bek., 78. § (2) bek., 1992. évi LXIII. tv. 1. § (1) bek., 2. § 1. és 5. pont, 3. § (5) bek., 53/1993. (IV. 2.) Korm. r. 1. §, 11/1972. (VI. 30.) EüM. r. 22. § (1) és (2) bek., (3) bek., 24. § (3) bek., 27. § (1) bek.].

BH1996. 656. A felszámolási eljárás során a gazdálkodó szervezet vezetőivel, illetőleg volt vezetőivel szemben pénzbírság kiszabásának csak akkor van helye, ha a bíróság előzetesen felhívta őket kötelezettségeik teljesítésére, és egyúttal figyelmeztette is mulasztásuk jogkövetkezményeire [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 31. §, 33. § (1) bek., Pp. 5. § (1) bek.].

BH1996. 538. A perelhúzásra irányuló és ismételten jelentkező mulasztás, illetve perbeli cselekménysorozat alapot teremthet a legmagasabb összegű pénzbírság kiszabására [Pp. 5. § (1) és (3) bek., 120. §].

BH1996. 278. Nincs helye a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben pénzbírság kiszabásának arra hivatkozva, hogy az a mérleget a felszámoló felhívása ellenére nem módosította; a vezetőt - az ügy körülményeitől függően - a feladatoknak a felszámoló részéről megbízott szakértő által történő elvégeztetésével felmerült költségek viselésére lehet kötelezni [1991. évi IL. tv. 31. § (1) bek., 33. § (1)-(2) bek., 6. § (2) bek., Pp. 5. § (4) bek.].

BH1995. 287. Ismételt pénzbírság maximális mértékben való kiszabása a per befejezését késleltető magatartás esetén [Pp. 5. § (3) bek., 120. §].

BH1995. 165. Részítélet pénzbírságot kiszabó rendelkezése ellen nincs helye felülvizsgálatnak [Pp. 5. § (1)-(2) és (4) bek., 120. §, 212. § (1) bek., 270. § (1)-(2) bek., 271. § (1) bek. e) pont, 273. § (2) bek. a) pont].

BH1994. 419. Pénzbírságot kiszabó, valamint szakértői díj megállapítására vonatkozó jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye [Pp. 5. § (2)-(3) bek., 185. § (1) bek., 187. § (2) bek., 270. § (2) bek., 271. § (1) bek. e) pont].

BH1994. 391. A bíróság a gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben pénzbírságot a felszámolási eljárás során is csak abban az esetben szabhat ki, ha a gazdálkodó szervezet vezetőjét a pénzbírság kiszabásának lehetőségére előzetesen figyelmeztette [Pp. 5. § (1) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. 6. § (2) bek., 31. §, 33. § (1) bek.].

BH1994. 339. A pénzbírság kiszabásának megalapozott volta, ha a felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával felhívás és következményekre való figyelmeztetés ellenére nem jelöli meg [Pp. 5. § (1), (3) és (4) bek., 120, §, 121. § (1) bek.].

BH1993. 636. Megalapozatlan a pénzbírság kiszabása az alperes jogi képviselőjére, ha az az előkészítő iratot a bíróság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a felhívás azonban nem tűzött ki határidőt, és nem tartalmazott figyelmeztetést a mulasztás következményeire vonatkozólag [Pp. 5. § (1)-(3) bek., 120. §].

BH1992. 715. Ha a fél (képviselője) valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti, pénzbírsággal csak abban az esetben sújtható, amennyiben erre a következményre a bíróság előzetesen figyelmeztette [Pp. 5. § (1) és (3) bek.].

BH1992. 468. Nincs helye pénzbírság kiszabásának, ha a bíróság előzetesen nem figyelmeztette a felet mulasztása hátrányos jogkövetkezményeire [Pp. 5. §].

BH1992. 268. A felperes keresetének kiterjesztését az eredetileg perbe nem vont alperesekre a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül arra hivatkozással, hogy a felperes nyilatkozatát indokolatlanul késedelmesen tette meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti. A bíróság a felperest ilyen magatartása miatt pénzbírsággal sújthatja [Pp. 5. §, 146. § (1) és (2) bek.].

BH1991. 396. Önmagában a személyes megjelenés elmaradása nem ad alapot a féllel vagy képviselőjével szemben a pénzbírság kiszabására [Pp. 5. § (3) bek., 141. § (5) bek.].

BH1991. 153. A művészi fénykép elkészítésénél közreműködő személy díjigényének érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdések [Pp. 5. § (1) bek., 6. § (1) bek., 164. §, 206. § (1) bek., 8/1970. (VI. 24.) MM r.].

BH1989. 42. A beavatkozó a perben nem félként, hanem más perbeli személyként vesz részt. Ha a meghallgatására szükség van, tanúként kell kihallgatni, s mint tanút kötelezni lehet a birtokában levő okirat bemutatására [Pp. 5. §, 54. § (1) bek., 56. § (1) bek., 57. § (1) bek., 190. § (3) bek.].

BH1988. 443. A szabadalom hasznosítási szerződésben vállalt kötelezettségek megszegésén alapuló kártérítési igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 312. § (2) bek., 313. §, 318. § (1) bek., 340. § (1) bek., 359. § (1) bek., Pp. 206. § (3) bek., Szt. 5. §].

BH1988. 413. Pénzbírság csak a jogszabályban meghatározott esetekben szabható ki. Ha a fél (képviselője) a bíróság felhívására kellő időben bejelenti, hogy iratcsatolási kötelezettségének nem tud eleget tenni, a terhére e "mulasztása" miatt pénzbírság nem szabható ki. Ilyen esetekben az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemben kell elbírálni [Pp. 5. § (3) bek., 385. §].

BH1987. 402. Jóhiszemű eljárás megítélése a perelhúzás tilalma szempontjából új jogi képviselő bekapcsolódásakor a beszámítási kifogás előterjesztése esetén [Pp. 5. §, 147. § (1) bek., 204. PK].

BH1987. 370. Az 1986. július hó 1. napján hatályba lépett illetékrendelkezés értelmében nincs helye illetékbírság kiszabásának [Pp. 5. § (4) bek., 1986. évi I. tv. 63. § (1) bek.]

BH1985. 495. A félnek , ha a bíróság a tényállást nem látja tisztázottnak, a szükséges indítványokat meg kell tennie annak érdekében, hogy a bíróság a tényállást felderíthesse és a megfelelő bizonyítást lefolytassa. A magatartásával a per befejezését késleltető fél pénzbírsággal sújtható [Pp. 5. § (3) bek., 355. §].

BH1985. 474. Aki a cégbejegyzésre vonatkozó rendelkezéseket nem tartja meg, erre a cégbíróság pénzbírság kiszabásával szoríthatja. A pénzbírság végrehajtása azonban attól a feltételtől függ, hogy a cégbíróság által előirt határidő alatt a mulasztó fél nem tesz eleget kötelezettségének. [Pp. 5. §, 105/1952. (XII. 28.) MT sz. r. 13. § (3) bek., 1875. évi XXXVII. tv. (Kt.) 2. §, 28/1981. (IX. 9.) MT sz. r. 5. § (2) bek., 6. §.]

BH1985. 77. Nincs helye bírság és külön illeték kiszabásának amiatt, hogy a felperes a keresetének a kamatokra való leszállításával egyidejűleg a főkövetelés kiegyenlítésének tényét nem igazolta [Pp. 5. § (4) bek.].

BH1984. 250. Nem lehet illetékbírsággal sújtani a tárgyaláson való meg nem jelenéséért azt a felet, akit a bíróság nem idézett meg a tárgyalásra [Pp. 5. § (4) bek.].

BH1980. 300. A külön jogszabályban meghatározott illeték állam javára való kiszabásának lehet helye, ha az egyeztetés kezdeményezésére kötelezett fél ezt elmulasztja vagy a közös jegyzőkönyv felvételét meghiúsítja [Pp. 5. § (4) bek., 377. § (1) bek.].

BH1977. 156. A viszontkereset nem tartozik a perbeli nyilatkozatoknak abba a körébe, amelynek késedelmes megtétele vagy elmulasztása esetén a Pp. 5. §-ának (3) bekezdése pénzbírság kiszabását teszi lehetővé [Pp. 5. § (3) bek., 147. § (1) bek.].

BH1977. 110. BH1977. 110.

6. § (1) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet.

(2) A bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni.

(3) A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha az az (1)-(2) bekezdésben foglalt elvek érvényesülése érdekében szükséges.

A törvény értelmében a bírósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. A magyarul folyó eljárásban azonban a felek és a perben szereplő egyéb személyek - értelemszerűen a bíróság (hivatásos bíró, ülnök, jegyzőkönyvvezető) kivételével - jogosultak a hivatalostól eltérő, és a (2) bekezdésben nevesített nyelv használatára, mégpedig a magyar nyelv tudásától, illetve annak fokától függetlenül.

A magyartól eltérő nyelv használatát a § hatályos rendelkezése - eltérően a Pp. korábbi 8. §-ának a 2000. január 1. napján folyamatban lévő ügyekben továbbra is alkalmazandó szabályától - nem csak a más anyanyelv, de a regionális vagy kisebbségi nyelv esetében is biztosítja. A Strasbourgban, 1992. november 5-én létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (kihirdette az 1999. évi XL. törvény) 1. Cikkének értelmében: regionális vagy kisebbségi nyelvek alatt a hivatalos nyelvtől eltérő azok a nyelvek értendők, melyeket az állam adott területén, és a teljes népességnél számszerűen kisebb csoport hagyományosan használ.

Eltér a hatályos jogi szabályozás a korábbitól abban is, hogy a törvény a nyelvhasználat jogának gyakorlását a nemzetközi egyezmények által meghatározott körre utalással szabályozza. Így például: a regionális vagy kisebbségi nyelvek Kartájához csatlakozással Magyarország arra vállalt kötelezettséget, hogy a horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén nyelvek vonatkozásában megengedi

- a bíróság előtt személyesen megjelenő félnek a saját regionális vagy kisebbségi nyelve használatát anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen,

- a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges tolmácsok és fordítások segítségével,

- nem minősíti érvénytelennek a Kartában részes államokban, valamint a felek között készült jogi okmányokat érvénytelennek pusztán azon az alapon, hogy azok regionális vagy kisebbségi nyelven készültek, és biztosítja, hogy azok az e nyelvet nem beszélő harmadik féllel szemben is felhívhatók legyenek (1999. évi XL. törvény 3. §, Karta 9. Cikk 1. b), 2. pont).

A törvény a nyelvhasználat mellett alapvető elvként rögzíti - a korábbi szabályozással azonosan - azt is, hogy senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri.

Ezen alapelvek érvényre juttatása során a bíróság - a Pp. 6. § (3) bekezdés értelmében - köteles tolmács, illetve fordító alkalmazásával biztosítani a felek és a perben szereplő egyéb személyek számára a nyelv-használat jogát. Így: a bíróság tárgyaláson közreműködő tolmácsot rendel ki a Pp. 184. § (1) bekezdése alapján a fél, a szakértő szóbeli meghallgatására, és a tanú kihallgatására (Pp. 113. §, Pp. 167. §, Pp. 177. §). A bíróság fordítót alkalmaz a magyartól eltérő anyanyelven előterjesztett beadványok hiteles fordítására. A tolmácsra és fordítóra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Nincs szükség fordító kirendelésére, ha az idegen nyelven előterjesztett beadvány hiteles fordítását csatolják.

Az alapelv megsértése - a nyelvhasználat jogának korlátozása vagy kizárása, a tolmács, fordító kirendelésének mellőzése - lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amely - ha emiatt szükséges a tárgyalás megismétlése vagy kiegészítése - az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi [Pp. 252. § (2)].

Az eltérő nyelvhasználat alanyi jogként megfogalmazásából következik, hogy a fél számára annak gyakorlása nem járhat többletköltséggel. Ezt garantálja a törvény 2002. január 1. napjától hatályos új rendelkezése [Pp. 78. § (4)], melynek értelmében a Pp. 6. § § alapján kirendelt tolmács költségét az állam előlegezi, és viseli.

BH2000. 546. A házastárs felelőssége a másik házastárs bűncselekményével okozott kár megtérítéséért [Csjt. 27. §, 30. §, Ptk. 203. § (1)-(2) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 361. § (1) bek., 685. § b) pont, Pp. 6. § (2) bek., 196. § (1) bek. e) pont].

BH1999. 580. A munkaügyi perek természetéből eredően a jogvita elbírálásánál számtalan esetben a munkáltató által készített okiratot kell felhasználni. Önmagában amiatt, hogy az okiratot az ellenérdekű fél, a munkáltató nevében eljáró személy állította ki, az okirat valódiságát nem lehet kétségbe vonni [Pp. 6. § (1) bek.].

BH1999. 327. II. A felszámoló intézkedése elleni kifogást "idézés kibocsátása nélkül" elutasító jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő [Pp. 130. § (1) bek., 270. § (2) bek., mód. Cstv. 6. § (2) bek.].

BH1999. 169. A külföldi bíróság ítélete a magyarországi védjegy törlése iránt indult eljárásban a bíróságot nem köti [1979. évi 13. tvr. 20. §, 55. § g) pont, 65. §, Pp. 6. §, 1969. évi IX. tv. 3. § (3) bek. c) pont, 40. § (1)-(3) bek.].

BH1997. 562. A mozgáskorlátozottság tekintetében az Országos Orvosszakértői Intézet által adott szakvéleménnyel kapcsolatban a bíróság orvos szakértői bizonyítást rendelhet el [179/1993. (XII. 29.) Korm. r. 1. § (3) bek. és 15. § (2) bek., Pp. 6. § (1) bek., 177. §, 182. §, 275/A. §, 339. § (1) bek.].

BH1996. 478. II. A kért bizonyítás mellőzése önmagában nem valósít meg eljárási jogszabálysértést. Ez akkor valósul meg, ha a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítást nem folytat le és ezáltal ítélete megalapozatlan. (Pp. 6. §, 165. §).

BH1995. 58. Az építmény lebontása elrendelésének mérlegelési szempontjai, és a bírósági felülvizsgálat során figyelembe veendő körülmények [1964. évi III. tv. 38. § (1) és (3) bek., Pp. 6. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

BH1993. 768. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy nem okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül [Pp. 6. § (1) bek. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek., 275/A. §].

BH1993. 584. A felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani; nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja [Pp. 6. § (1) bek. és 270. § (1) bek.].

BH1990. 362. A munkaügyi bíróságot az egészségügyi szervnek a munkaköri alkalmasság kérdésében adott orvosi szakvéleménye nem köti. Az e véleményen alapuló munkáltatói intézkedés (felmondás, munkaszerződés módosítása stb.) ellen indított munkaügyi vitában helye lehet orvosszakértő kirendelésének. Az egészségügyi szerv véleményén alapuló munkaszerződés-módosítás miatt bekövetkezett keresetveszteségért azonban a munkáltató nem tehető felelőssé [1967. évi II. törvény. 24. § (1) bek., Pp. 6. § (1) bek., 182. § (4) bek., 4/1981. (III. 31.) EüM r. 20. § (2) bek., 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM ut. 1. § (1) bek.].

BH1989. 65. II. Az anyakönyvi bejegyzés adataival szemben ellenbizonyításnak van helye, amelynek során bármilyen bizonyíték figyelembe vehető [Pp 6. §., 164. § (2) bek.].

BH1987. 122. III. Magnetofonszalagra rögzített nyilatkozat nem fogadható el bizonyítékként anélkül, hogy a felvétel készítésének körülményeit tisztázták volna [Pp. 6. § (1) bek., 166. § (1) bek.].

BH1986. 119. A gazdasági bírság alapja az ügy körülményeinek mérlegelésével becsléssel is megállapítható [Pp. 6. §, 32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 5. § (2) bek.].

BH1984. 445. II. A bíróság nincs elzárva attól, hogy az államigazgatási eljárásban beszerzett szakértői véleményt is felhasználja. Amennyiben arra mint bizonyítékra a felek bármelyike igényt alapít, a bíróságnak részletes indokát kell adnia annak, hogy miért mellőzi a bírósági eljárásban beszerzett szakértői véleményt [Pp. 6. §, 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].

BH1981. 453. II. A bíróság a bizonyítási eljárás során felhasználhatja a más felek között folyt per anyagát, igy a szakértői véleményt is. Ilyen esetben is gondosan kell azonban vizsgálni azt, hogy a szakértő a másik perben milyen tényadatok és milyen szempontok figyelembevételével alakította ki a véleményét [Pp. 6. § (1) bek.].

BH1980. 491. A munkaügyi bíróság a foglalkozási betegség fennállásának megállapítása kérdésében nincs kötve a bizonyítás meghatározott módjához és szabadon felhasználhat minden bizonyítékot. A perben rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények közötti ellentét esetén a bíróságnak el kell rendelnie a vélemények felülvizsgálatát és erre az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kell felkérnie [Pp. 6. §, 182. § (3) - (4) bek., 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 1. § (2) bek.].

BH1979. 420. A polgári perben a bíróságnak a szabad bizonyítás körében lehetősége van arra, hogy - elsősorban az ügyintézés gyorsítása érdekében - távbeszélőn szerezze be a jogvita eldöntéséhez szükséges adatokat. A bizonyításnak ez a módja azonban nem sértheti vagy korlátozhatja a feleknek az eljárási szabályokban biztosított egyéb jogait [Pp. 6. § (1) bek.].

BH1978. 358. II A baleset üzemi jellegének megállapítása kérdésében a bíróság nincs kötve a bizonyítás meghatározott módjához és szabadon felhasználhat bármely bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas [Pp. 6. § (1) bek., 182. § (4) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 256. § (1) bek. c) pont].

BH1978. 92. II. Nem szolgálhat alapul a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására egymagában az a körülmény, hogy a munkaügyi bíróság a dolgozó terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését a fegyelmi eljárás adatai alapján nem találta bizonyítottnak. Ilyen esetben a munkaügyi bíróságnak a szükségesnek mutatkozó további bizonyítást le kell folytatnia és annak keretében sor kerülhet a korábbi eljárásban már meghallgatott személyek újbóli, tanúkénti kihallgatására [Pp. 6. § (1) bek., 164. § (2) bek., 206. § (1) bek., 355. § (2) bek.].

7. § (1) A bíróság - jogszabályban előírt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről -, a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére jogi képviselőt kirendelni. A bíróság jogszabályban meghatározott esetben és módon a felet - kérelmére - részben vagy egészben mentesíti a pervitellel összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól.

A Pp. 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban nevesíti e § új - és a 2000. január 1. napja után indult ügyekben alkalmazandó - rendelkezése azokat a bíróságra háruló feladatokat, amelyek a fél jogérvényesítő képessége teljességének biztosításához szükségesek: így a segítségnyújtást és a tájékoztatási kötelezettséget.

Az igény érvényesítéséhez a bíróság csak a jogi képviselő nélkül eljáró fél részére és kérelmére, a jogszabály által meghatározott esetekben ad segítséget. Ennek legtipikusabb esetei:

- a fél szóban előadott kérelmének (keresetlevél, egyéb beadvány, fellebbezés) jegyzőkönyvbe foglalása [Pp. 94. § (1) és (4)], valamint - a § (2) bekezdésében külön nevesítetten.

- az eljárással felmerülő illeték, és egyéb költségek előlegezése, illetve viselése alóli mentesség biztosítása (lásd: a tárgyi és személyes költségmentesség, illetékfeljegyzési jog, illetékmentesség, mérsékelt illeték szabályai [Pp. 84. §, 1990. évi XCIII. törvény 56-63. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet, Pp. 76. §, Pp. 78. § (4)], illetve

- a fél részére jogi képviselő rendelése [Pp. 84. § (1) d), Pp. 102. § (3)].

A bíróság tájékoztatási kötelezettségét 2000. január 1. napját megelőzően - és az ekkor már folyamatban lévő ügyekre továbbra is alkalmazandóan - a korábbi Pp. 3. § (1) bekezdése szabályozta. Megelőzően a törvény sem a feleket illetően, sem pedig tartalmában nem szabott a tájékoztatás tekintetében korlátot. E széles körű - a jogi képviselővel eljáró félre és az anyagi jogi szabályok tartalmára is kiterjedő - tájékoztatási kötelezettséget az 1995. augusztus 29. napjával hatályba lépett módosító rendelkezés (1995. évi LX. törvény) már megszüntette. Az ekkortól hatályos szabályozás szerint a bíróság tájékoztatási kötelezettsége:

1. kizárólag a jogi képviselő nélkül eljáró féllel szemben áll fenn. Jogi képviselő alatt az ügyvéd, jogtanácsos, jogi előadó, speciális helyzetben a közjegyző, szabadalmi ügyvivő, illetve ezek irodája értendő;

2. csak a perbeli eljárási jogok és kötelezettségek tekintetében áll fenn. A tájékoztatás tehát nem terjedhet ki az anyagi jog körébe tartozó kérdésekre. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a részrehajlástól mentes eljárás követelményének elve sérülne, ha a bíróság az anyagi jogi szabályokról, annak tartalmáról és értelmezéséről tájékoztatná az egyik felet. A rendelkezési jog (Pp. 3. §) elve alapján kizárólag a felek joga annak eldöntése, hogy milyen igényeket kívánnak érvényesíteni, s azt milyen mértékig teszik meg. Ezért a bíróság a felet nem oktathatja ki például a keresetváltoztatás szükségességéről, de tájékoztathatja arról, hogy a jogvita meghatározott személy perben állása nélkül nem dönthető el, hogy összegszerűen pontosan megjelölt kereseti kérelmet kell előterjesztenie, vagy hogy a bírósági meghagyás kibocsátását kérheti, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak stb.

Azokban az esetekben, amikor jogszabály külön rendelkezése azt előírja, az adott körben a tájékoztatás megadása kötelező. Így például: köteles a bíróság a személyesen eljáró felet arról tájékoztatni, hogy költségmentességet, illetékfeljegyzési jogot csak erre irányuló kérelem esetén engedélyezhet [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5.§ (2)].

Ha a tájékoztatás kötelezettségét rendelő jogszabály korlátozást nem tartalmaz, az a bíróságot a jogi képviselővel eljáró fél esetén is terheli. Így például a bíróság az idézésben a tárgyaláson meg nem jelenés következményeiről [Pp. 96. § (2)], a keresetlevél (fizetési meghagyás) kézbesítési vélelmének beálltáról [Pp. 99. § (2)], az elkészült jegyzőkönyv megtekintésének helyéről és idejéről [Pp. 118. § (1)], a fellebbezés lehetőségéről és az előterjesztés módjáról [Pp. 220. § (3)] korlátozás nélkül köteles a felet tájékoztatni.

8. § (1) A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek.

A 2000. január 1. napja után indult ügyekben alkalmazandó törvényi rendelkezés a Pp. 2. § (1) bekezdésében szabályozottakkal összhangban módosította a korábbi - és a 2000. január 1. napján folyamatban volt ügyekben továbbra is alkalmazandó - Pp. 5. § (1) bekezdésének első mondatrészébe foglalt szabályát.

Ennek értelmében a bíróság feladata, hogy a jogvita elbírálása során a törvényes kereteket, s ekként a perbeli jogok rendeltetésszerű gyakorlását és a kötelezettségek maradéktalan teljesítését biztosítsa. E kötelezettség a bíróságot a peres eljárás minden résztvevőjére kiterjedően terheli, ide értve a tárgyalás hallgatóságát is.

(2) A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitel következményeire is.

A bíróság feladata az is, hogy megakadályozza a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes magatartást, eljárást és cselekményt. A jóhiszemű joggyakorlás követelményének az felel meg, ha a felek az eljárás során kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítik, jogaikat pedig akkor és úgy gyakorolják, ahogyan azt a törvény előírja. Az eljárás során tanúsított jó- vagy rosszhiszemű joggyakorlás fogalma és tartalmi elemei ezért speciálisak, és lényegesen eltérnek az anyagi jogi szabályokban [pl. 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), lakásügyi jogszabályok] használt azonos fogalmaktól.

A jóhiszemű eljárással ellentétes - azaz rosszhiszemű - pervitelt megvalósító perbeli magatartásokról nemcsak akkor beszélhetünk, ha a fél cselekménye folytán az eljárás befejezése elhúzódott, hanem akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a fél szándéka erre irányult, bár a káros eredmény nem következett be.

A jóhiszemű joggyakorlás általános követelményének megsértését nemcsak az e szakaszban tiltott cselekmények megvalósítása eredményezi, hanem azok is, amelyekhez a törvény az egyéb rendelkezéseiben fűz meghatározott jogkövetkezményt (közvetett szankciók). Ilyen rendelkezéseket tartalmaz pl.: a Pp. 99. § (2) bekezdése, Pp. 101. § (2) bekezdése, Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja, Pp. 135. § (2) bekezdése, Pp. 136. §-a, Pp. 137. § (1) bekezdésének b)-c) pontja, Pp. 141. § (6) bekezdése, Pp. 147. § (1) bekezdése, Pp. 157. § c) pontja, Pp. 168. § (2) bekezdése, Pp. 237. §-a, Pp. 244. § (3) bekezdése, Pp. 265. §-a, Pp. 285. § (1) bekezdése, Pp. 289. § (1) bekezdése, Pp. 293. § (1) bekezdése, Pp. 300. § (2) bekezdése. A jóhiszemű pervitel követelményét be nem tartó féllel szemben alkalmazandó költség specializáció [Pp. 80. § (2)], a bizonyítékok mérlegelésének a Pp. 206. § (2) bekezdésében adott szabálya, a teljesítési határidő megállapításánál irányadó szempontok [Pp. 217. § (2)] mind azt a célt szolgálják, hogy a feleket a törvényi kötelezettségeik maradéktalan betartására késztessék, illetve, hogy ne maradhasson figyelmen kívül az e kötelezettséggel ellentétes magatartás. Lényeges különbség a közvetett és közvetlen (pénzbírság) szankciók alkalmazhatósága között az, hogy a közvetett szankciók kiváltására önmagában a törvényben körülírt mulasztás vagy magatartás elégséges, a fél vétkessége e szempontból közömbös.

A törvényi rendelkezés kötelezővé teszi, hogy a bíróság a felet figyelmeztesse a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására, és a rosszhiszemű pervitel következményeire. Fél alatt e szabály alkalmazása során a peres feleket (felperes, alperes), és a pertársakat kell érteni, de kiterjed a figyelmeztetés kötelezettsége a fél képviselőjére is.

A törvény nem határozza meg, hogy mikor kell a felet mindezekre figyelmeztetni. Nyilvánvaló, hogy a jóhiszemű joggyakorlás követelményét a bíróság az eljárás megindításától kezdődően köteles betartatni, ezért a figyelmeztetésnek értelemszerűen az eljárás kezdetén kell megtörténnie. A bíróság által felvett jegyzőkönyv [Pp. 115. § (1), Pp. 117. § (1)] tartalmi követelménye, hogy abból a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelelő eljárás megállapítható legyen. E két rendelkezés egybevetéséből következik, hogy a bíróság a feleket az első tárgyaláson köteles a jóhiszemű joggyakorlásra és az ezzel ellentétes magatartás jogkövetkezményeire figyelmeztetni, és ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben rögzítenie kell. Tény ugyanakkor, hogy a bíróságon rendszeresített idéző végzés nyomtatványok - bár csak tájékoztató jelleggel - részletesen tartalmazzák többek között a rosszhiszemű pervitel, de a mulasztás egyéb - nem teljes körű - jogkövetkezményeit is. Az idéző végzés kézhezvételekor a félnek módjában áll az ott feltüntetett rendelkezéseket tüzetesen megismerni. A gyakorlat azonban ezt a tájékoztatást nem tekinti egyenértékűnek a figyelmeztetési kötelezettség teljesítésével.

A figyelmeztetés kötelező jellegéből fakadóan annak elmaradása a Pp. 8. § (4)-(5) bekezdésben szabályozott előfeltételek megléte esetén is kizárja a szankció alkalmazását.

A jelen törvényhely szabályával azonos, és a 2000. január 1. napján már folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó korábbi Pp. 5. § (1) bekezdése szükséges esetben az ismételt figyelmeztetés lehetőségét is nevesítette - s ekként a bírói mérlegelés körébe utalta annak eldöntését, hogy mikor szükséges, vagy indokolatlan a fél ismételt figyelmeztetése. Helyes értelmezés mellett e rendelkezés alkalmazására csak akkor kerülhetett sor, amikor a fél a perbeli jogait még nem a rosszhiszemű pervitelt megvalósító módon gyakorolta ugyan, de magatartása vagy cselekedetei ennek lehetőségét már érezhetővé tették.

Ezt a rendelkezést a hatályos törvény nem tartotta fenn, hiszen az tartalma szerint meg nem engedett kivételt jelentene a bíróságot terhelő alapvető kötelezettség teljesítése alól.

(3) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:

a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz,

b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy

c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra.

E bekezdés rendelkezése - a b) pont szövegezésbeli módosításától eltekintve - a 2000. január 1. napját megelőzően indult ügyekben változatlanul alkalmazandó, korábbi Pp. 5. § (2) bekezdésében foglaltakkal azonos.

A törvény a jóhiszemű joggyakorlással ellentétes perbeli magatartások, mulasztások egyes kirívónak minősíthető eseteit rendeli pénzbírsággal sújtani: így az aktív és passzív perbeli hazugságot, a perelhúzó- és a felesleges költséget okozó magatartást.

A felsorolt magatartások tanúsítása mellett feltételként kívánja meg a törvény a felróhatóság meghatározott fokát is: így a (2) bekezdésben szabályozott esetekben a jobb tudomás ellenére vagy nagyfokú gondatlanságra visszavezethető voltát, míg a (3)-(4) bekezdés esetében a felróhatóság kisebb foka is a pénzbírság kiszabására vezethet.

Az aktív és passzív perbeli hazugságnál a törvény csak az utóbbinál emeli ki, hogy annak a per eldöntése szempontjából jelentősnek kell lennie, de ez értelemszerűen vonatkozik az aktív perbeli hazugság megállapíthatóságára is. Mindez nem eredményezi azt, hogy a per érdemi elbírálása szempontjából nem releváns tényre vonatkozó perbeli hazugság az eljárás során teljesen figyelmen kívül maradna. A fél szavahihetőségére komoly kihatással bír a pénzbírsággal nem sújtható perbeli hazugság, amit a bíróság a tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése során nem hagyhat figyelmen kívül.

Külön is nevesíti a törvény a (3) bekezdés a) pontja alá eső, az aláírás valódiságát jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból tagadó rosszhiszemű magatartást a Pp. 197. § (4) bekezdésében és a Pp. 8. §-ra utalással a pénzbírság kiszabását teszi lehetővé. A szankció alkalmazásának feltételei e külön rendelkezésnél mindenben azonosak a most tárgyalt § rendelkezésével, ezért feltehetően a törvényalkotó szándéka a nyomatékosító felhívás volt az aktív perbeli hazugság e súlyos formájú megnyilvánulására.

A perbeli hazugság esetén kérdéses lehet, hogy mikor alkalmazza a bíróság a szankciót. Az alapelv által célzott és védendő érdek azt kívánja meg, hogy a bíróság az azzal ellentétes magatartást haladéktalanul szankcionálja. Ugyanakkor az is tény, hogy a perbeli hazugság megállapítására minden esetben csak a már lefolytatott bizonyítás alapján kerülhet sor. Az előadott tények valótlanságának, a tagadott tények valóságának meghatározása a tényállást megállapító bírói mérlegelés körébe tartozik és annak eredményét a bíróság az ítéletében mondja ki. A per befejezését megelőzően hozott pénzbírságot kiszabó indokolt végzés ilyen tartalommal sok esetben okkal engedne következtetni a meghozandó érdemi határozat tartalmára. A prejudikálás látszatát is elkerülendő, ilyen esetekben a rosszhiszemű pervitel tényéről, és annak szankciójáról a bíróság az ítéletében is rendelkezhet.

Hasonlóan a perbeli hazugsághoz, a valamely bizonyítékra történő alaptalan hivatkozás esetében is a jóhiszemű perbeli joggyakorlás súlyos megsértése indokolja a pénzbírsággal fenyegetettséget, hiszen a feleslegesen foganatosított bizonyítási eljárás a per befejezését minden esetben késlelteti.

(4) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti.

(5) A bíróság azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül - pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül - pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.

Az 1999. évi CX. törvény módosító rendelkezésének hatályba lépése előtt már folyamatos ügyekben továbbra is a Pp. korábbi, 5. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

A Pp. 8. § (4) és (5) bekezdésében szabályozottak azonosságot mutatnak abban, hogy az alapelvtől eltérő pervitel szankcionálását a törvény az indokolatlan késedelmeskedés tényéhez, valamint káros eredmény bekövetkezéséhez köti.

Az indokolatlan késedelmeskedés fogalma alatt a vétkes mulasztást kell érteni, tehát a szándékosság mellett a gondatlanságra visszavezethető mulasztások is e körbe sorolhatók. Szűkítő rendelkezés hiányában már az enyhébb fokú gondatlanságra visszavezethető késedelem vagy mulasztás is lehetővé teszi a pénzbírság kiszabását.

A késedelem akkor indokolatlan, ha a fél előzetesen nem jelzi a bíróság felé a határidő betartását akadályozó körülményeket, illetve ha a késedelmét utóbb sem menti ki. A késedelem kimentése hasonló indokokkal történhet, mint az igazolási kérelem esetében (Pp. 106-107. §), azaz a félnek azt kell megfelelően valószínűsítenie, hogy a késedelem rajta kívülálló okból következett be. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy e körben a kimentés csak hasonlít az igazolási kérelemhez, ezért annak vizsgálatakor a bíróság méltányosságot nem gyakorolhat.

A (4) bekezdés esetében a per befejezésének késleltetése, az (5) bekezdésben szabályozottaknál a felesleges költségokozás az a bekövetkezett hátrány, amely a pénzbírság kiszabásának másik feltétele. Ha a hátrány nem következett be, e rendelkezés alkalmazásával pénzbírság kiszabására nem kerülhet sor. A felesleges költségokozás körében költség alatt azokat a költségeket kell érteni, amelyek a perköltség fogalmába (Pp. 75. §) beletartoznak.

A hatályos rendelkezés a korábbi szabályozástól két vonatkozásban tér el. Egyrészt a (4) bekezdés rendelkezésének alkalmazását a törvény a feleken (képviselőn) kívül kiterjeszti a perben részt vevő más személyekre, tehát a beavatkozóra és a perbehívottra is. Az ettől eltérő korábbi szabályozás azonban nem jelentette azt, hogy az alapelv követelményei e más személyekkel szemben nem érvényesültek, ugyanis rájuk a tanúkra vonatkozó szabályokat kellett megfelelően alkalmazni [Pp. 185. § (1); BH1989. 42.].

Másrészről a törvény a pénzbírság és az okozott költség megfizetésére kötelezésen túlmenően, külön is nevesíti az (5) bekezdésben meghatározott feltételek esetén azoknak a további joghátrányoknak az alkalmazását is, melyet a Pp. külön rendelkezései e mulasztáshoz fűznek. E kiegészítéssel egyértelművé tette a jogalkotó, hogy a rosszhiszemű pervitelt megvalósító magatartás mind a közvetlen, mind pedig a közvetett szankciókat maga után vonja. Nem lehet tehát a törvényt akként értelmezni, hogy a mulasztás miatt alkalmazandó sajátos joghátrány alkalmazása kizárja, vagy feleslegessé teszi a jelen §-ban foglalt szankciók alkalmazását, illetve hogy a mulasztó fél a pénzbírság megfizetésével és a költségek viselésével "mentesül" a külön jogkövetkezmények alól.

A rosszhiszemű pervitel szankciója a Pp. 120. §-a szerint 50 000 Ft-ig, a 2000. január 1. napja után indult ügyekben pedig 500 000 Ft-ig - de legfeljebb a pertárgy értékéig - terjedhető pénzbírság. Tény, hogy a törvény a "pénzbírsággal sújtja", illetve "pénzbírság megfizetésére kötelezi" kifejezést használja, azaz nem feltételes módban fogalmaz, mint más - a mérlegelést engedő - esetekben [Pp. 217. § (3)], de mellőzi a kötelező alkalmazást előíró megfogalmazást is. Ezért a gyakorlat egységes abban, hogy ha a rosszhiszemű pervitel feltételei megvalósultak, a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva határoz arról, hogy alkalmazza-e a szankciót, és ha igen, milyen összegben.

A pénzbírság összegének meghatározásánál értékelni kell a fél helyzetét, hogy a vagyoni hátrányokozás valóban büntető és visszatartó jellegű legyen, a rosszhiszemű pervitelt megvalósító cselekmény milyenségét, az okozott vagy célzott hátrány súlyát, de a félnek a per addigi menete alatt tanúsított magatartását is (BH1996. 538., BH1995. 287.).

A bíróságnak a felet a szankció alkalmazása előtt nem kell meghallgatnia, azaz nem kell magyarázatot kérni tőle az alapelvet sértő magatartására vagy mulasztására. A gyakorlatban azonban ha a fél képviselővel jár el és a rosszhiszemű pervitelt megvalósító személy kiléte nem egyértelmű, e körben a bíróság csak a fél, illetve képviselője meghallgatása után dönthet arról, hogy melyikük pervitele szankcionálható pénzbírsággal. Ennek tisztázása nem mellőzhető és nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a tisztázatlan esetben a felet és képviselőt egyetemlegesen sújtsa pénzbírsággal.

A pénzbírság kiszabása végzéssel vagy az ítéletben történhet. A pénzbírságot kiszabó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye [Pp. 233. § (3) b)], a jogerős végzés vagy a jogerős ítélet ilyen tartalmú rendelkezésével szemben felülvizsgálatnak nincs helye (BH1995. 165., BH1994. 419.).

Ha a másodfokú bíróság sújtja a felet vagy képviselőt pénzbírsággal, a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az érintett azonban kifogást (Pp. 259/A. §) terjeszthet elő.

A pénzbírságot kiszabó végzéséhez a bíróság nincs kötve, azt utóbb - függetlenül attól, hogy jogerőre emelkedett-e vagy sem - fontos okból megváltoztathatja [Pp. 227. § (3)]. A megváltoztatás jelentheti a bírság összegének módosítását, de annak teljes mellőzését is. Fontos ok alatt csak olyan okokat érthetünk, amelyek utóbb derültek ki vagy merültek fel, s amelyek lényegesen kihatnak a pénzbírság alkalmazásánál figyelembe vett körülményekre. Ha azonban a bíróság a pénzbírságot az ítéletében szabta ki, a törvény külön felhatalmazása hiányában nincs jogi lehetőség arra, hogy a bíróság a saját határozatát utóbb megváltoztathassa.

BH2002. 370. A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei - így a felszámolási eljárás megindítása - nem alkalmazhatóak [Ptk. 302. § b) pont, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) pont, Pp. 8. § (1) bek., 164. § (1) bek.].

BH1994. 193. A volt házastárs és a jogutód gyermek közötti jogvita minősítése az anyagi jogerő szempontjából, különös tekintettel az örökhagyó által tett jognyilatkozat és a vagyonszerzéssel kapcsolatos körülmények összefüggéseire [Pp. 229. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont, Csjté. 8. §].

Az ügyész feladatai a polgári perben

9. § (1) Az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.

(2) Ha az ügyészt az (1) bekezdésben meghatározott keresetindítási jog illeti meg, de a perbeli részvételét megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés törvényi feltételei fennállnak, a bíróság erről az ügyészt értesíti.

(3) Az ügyészt az általa indított perben, illetve fellépése esetén megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem ismerhet el.

(4) Abban a perben, amelynek megindítására külön törvény jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.

(5) A pert az az ügyész indíthatja meg, illetve a perben az az ügyész léphet fel, aki a perre illetékes bíróság területén működik.

A § 2000. január 1. napjától hatályos rendelkezése az ügyész perbeli szerepvállalását a megelőzően hatályos - és a 2000. január 1. napján már folyamatban lévő perekben továbbra is alkalmazandó - Pp. 2. § (2)-(5) bekezdésében foglaltakkal lényegében azonosan szabályozza.

1. Keresetindítás

Az ügyészi perindításnak a Pp. két esetkörét szabályozza.

a) Általános keresetindítási jogot biztosít az ügyésznek, ha az anyagi jog jogosultja képtelen a jogérvényesítésre, a perindításra és a per vitelére. Kizárt azonban az ügyészi perindítás olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy, vagy szervezet érvényesíthet (pl. házassági bontóper, személyhez fűződő jogok érvényesítése). Ha az ügyész jogvédelmi képtelenség miatt indít pert, az anyagi jog jogosultja a perben félként vesz részt [Pp. 64. § (3)].

b) Az ügyész pert indíthat akkor, ha arra külön törvény rendelkezése jogosítja fel. Az ügyész e jogát gyakorolhatja kizárólagosan, vagy mások perindítási jogával együttesen. Így például pert indíthat az ügyész is

- a fogyasztók igényeinek érvényesítése iránt az ellen, aki jogszabályba ütköző tevékenységével a fogyasztók széles körét érinti, vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz [1997. évi CLV. törvény 39. § (1)],

- a kibocsátó és a befektetési szolgáltató, illetőleg a bennfentes személy ellen a félrevezető tájékoztatással forgalomba hozott értékpapírra vonatkozó vagy a bennfentes kereskedelemmel létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt [1996. évi CXI. törvény 152. § (1), 2002. január 1. napjától 2001. évi CXX. törvény 207. § (1)],

- a termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása iránt [1994. évi LV. törvény 9. § (2)],

- a cégbejegyzési kérelemnek helyt adó végzés esetén a végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt a cég ellen, a végzés hatályon kívül helyezése iránt [1997. évi CXLV. törvény 46. § (1)],

- az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az egyházi jogi személy ellen [1990. évi IV. törvény 16. § (2)],

- kiskorú örökbefogadásának bírósági felbontása iránt [1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 57. §],

- kiskorút megillető tartási követelés iránt [Csjt. 67. § (1)],

- a gyermek elhelyezése, illetve annak megváltoztatása iránt [Csjt. 72/A. § (3)],

- a szülői felügyelet megszüntetése, illetve annak visszaállítása iránt [Csjt. 90. § (1)].

Kizárólag az ügyész indíthat pert

- ha a közigazgatási szerv felülvizsgálni kért határozata ellen az ügyész óvást nyújtott be, de azzal a közigazgatási szerv nem ért egyet [Pp. 337. § (4)],

- a házasság érvénytelenítése iránt, ha a fél a házasságkötéskor teljes cselekvőképtelen állapotban volt, és a cselekvőképessége visszanyerése előtt meghalt [Csjt. 15. § (2)],

- a bíróság kizárólag ügyészi indítványra dönthet a szolgáltatás állam javára való megítéléséről [Ptk. 237. § (4)].

A Pp. két esetben lehetőséget ad az ügyész elleni perindításra. Így a szülői felügyelet visszaállítása és a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti pert az ügyész ellen kell megindítani, ha a szülői felügyelet megszüntetésére, a gondnokság alá helyezésre az ügyész keresete alapján került sor.

2. Fellépés

Az ügyész a már folyamatban lévő perben fellépő jogalanyként vehet részt, ha az anyagi jogi jogosult jogvédelmi képtelensége az általa megindított per folyamán követezik be, illetve akkor is, ha egyébként a kereset megindítására törvény alapján az ügyész is jogosult. Ilyen esetekben az ügyész a fellépés jogát a felperes pertársakénti perbe lépéssel gyakorolja.

Az ügyész perbeli jogállására a fél jogai és kötelezettségei irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ún. rendelkező cselekmények (egyezség, joglemondás, jogelismerés) gyakorlására nem jogosult. A fél jogait gyakorolja azonban az ügyész, ha a perindítására a külön törvényi felhatalmazás alapján került sor, illetve azokban a perekben, amelyeket törvény értelmében az ügyész ellen kell indítani. Az ügyészt azonban a perbeli részvétele során a bizonyítással felmerülő költségek előlegezésére, az általa előterjesztett kereset elutasítása esetén pedig a perköltség megfizetésére nem lehet kötelezni [Pp. 76. § (4), Pp. 78. § (3)].

A perindításra, fellépésre a perre illetékes bíróság területén működő ügyész jogosult.

A keresetindítással, a más által indított perbe való belépéssel kapcsolatos jogok mikénti gyakorlását az ügyész magánjogi tevékenységéről szóló 7/1996. (ÜK. 7.) LÜ utasítás szabályozza részletesen.

BH2004. 18. Valamely szerzői műnek oktatási segédkönyvvé nyilvánítása kérdésében a szakminisztérium dönt, annak megítélése azonban, hogy az adott esetben a szabad felhasználás törvényi előfeltételei megvalósultak-e, a bíróság hatáskörébe tartozik [1969. évi III. tv. 17. § (2) bek., 1/1994. (II. 3.) MKM r. 11. § (1) bek., 15. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 14. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek., 206. § (1) bek.].

BH2002. 90. A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a tanuló származása miatti hátrányos megkülönböztetése [Ptk. 76. § (1) bek., 84. § (1) bek. a) és e) pont, 355. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek.].

BH2001. 45. A szerződésen kívül okozott kárral kapcsolatos felelősségi szabályok alkalmazása során a büntetőbíróság ítélete nem hagyható figyelmen kívül (Pp. 9. §, 348. §, 352. §).

BH2000. 519. A büntetőeljárás eredménye nem befolyásolja annak a kérdésnek az eldöntését, hogy fennálltak-e az áfa-levonási jog gyakorlásának törvényi feltételei [Pp. 9. § (2) bek., 152. § (1) bek.].

BH1999. 388. I. Ha a munkaügyi bíróságnak a perben a munkavállaló terhére rótt kötelezettségszegéseiről és azoknak a munkaviszonyt érintő következményeiről kell döntenie, a bíróságot a büntetőítéletben megállapított tényállás nem köti. A bizonyítékokat értékelve kell állást foglalnia arról, hogy a munkavállaló cselekménye megalapozza-e a munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetését (Pp. 9. §).

BH1999. 382. A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontja után - a szerződést a felszámoló útján a Ptk. általános szabályai szerint is jogosult megtámadni, továbbá kérheti többek között a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett vagy a jó erkölcsbe ütköző szerződés esetén - a szerződés semmisségének megállapítását is [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 40. § (1) bek., 61. § (4) bek., Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek.].

BH1999. 157. A megtévesztésre alapított megtámadás elbírálásánál az üggyel kapcsolatban hozott büntetőítélet figyelembevétele [Ptk. 200. § (2) bek., 210. § (4) bek., Pp. 9. §].

BH1999. 121. A nyomozást megszüntető határozat önmagában a bűncselekmény elkövetésének tényét mint biztosítási eseményt kétséget kizáró módon nem bizonyítja [Pp. 9. §, 195. § (1) bek.].

BH1998. 138. II. Ha az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, és az eredeti állapot sem állítható helyre (pl. a gazdasági társaság, amelyért a kezességvállalás történt, jogutód nélkül megszűnt), de az érvénytelenségi okot bűncselekmény hozta létre, az ezért felelős (jogerősen elítélt) személy által képviselt cég kártérítési felelőssége megállapítható [Ptk. 234. § (1) bek., 237. § (1)-(2) bek., 238. § (1)-(2) bek., Pp. 9. § (1) bek., 106/1989. (X. 29.) MT r. ].

BH1996. 638. A jogszabálysértés nélkül megadott építési engedély hivatalból történt visszavonása jogellenes. A kártérítési per bírósága önállóan vizsgálhatja azt, hogy valamely államigazgatási tevékenységhez vagy határozathoz kapcsolódik-e kártérítési felelősség [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek., Áe. 48. § (2) bek., 61. § (1) bek., 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM r. 3. § (2) bek., 12/1986. (XII. 30.) ÉVM r. 12. § (1) bek. a) pont, 13. § (1) bek. c) pont].

BH1996. 589. A folyamatosan tanúsított italozó, durva, a családot rettegésben tartó magatartás - büntető elítélés hiányában is - alapot teremt a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 97. § (1) bek. c) pont, Pp. 9. §].

BH1996. 473. II. A szabálysértési határozatban foglaltak a kárfelelősségről döntő bíróságot nem kötik [Pp. 9. § (2) bek.].

BH1996. 255. I. Az okozati összefüggés fennállásának megítélésében a kárfelelősséget elbíráló bíróság véleménye eltérhet a büntetőjogi következményekről döntő bíróságétól [Ptk. 339. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek.].

BH1996. 253. A büntetőítéletben megállapított "csalás bűntette" a szerződéssel kapcsolatban a tévedésbe ejtésre, illetve tévedésben tartásra utal, ami nem semmisségi, hanem megtámadási ok [Ptk. 207. § (3) bek., 200. § (2) bek., 210. § (1) és (4) bek., Pp. 9. §].

BH1996. 200. A bűncselekményt is megvalósító, tévedést okozó és megtévesztő jognyilatkozat önmagában nem eredményezi a jogügylet semmiségét. Az így létrejött szerződést csak az támadhatja meg, aki tévedésben volt, illetve akit megtévesztettek [Ptk. 200. § (2) bek., 207. § (3) bek., 210. § (1) és (4) bek., 523. § (1) bek. Pp. 9. § (1) bek.].

BH1996. 155. Amennyiben az érvényesíteni kívánt kár a büntetőbíróság által kiszabott pénzbüntetésből és bűnügyi költségből áll, úgy az ennek megtérítésére irányuló kereseti kérelmet a polgári bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítania [Pp. 9. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) és (3) bek., 339. § (1) bek.].

BH1995. 463. Házastársak építőközösségi tagságának kizárással történő megszűnésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 337. § (1) bek., 344. § (1) bek., 478. § (2) bek., 578/D. § (2) bek., Pp. 9. § (2) bek., 182. § (3) bek., 206. § (1) bek., 253. § (3) bek.].

BH1994. 73. Büntetőeljárás során okozott, jó hírnév sérelme miatt érvényesített személyiségvédelmi igény elbírásának szempontjai [Ptk. 78. § (1)-(2) bek., Pp. 9. § (1)-(2) bek., 130. § (1) bek. i) pont, 157. §, Btk. 183. §, Be. 54. § (1) bek., 213. § (1) bek. b) pont, 312. § (2) bek.].

BH1989. 322. Büntető eljárásban megállapított - ittas vezetéssel okozott - kár miatt a biztosítási szerződés alapján kifizetett kárösszeget a biztosító - a kötelező felelősségbiztosítás kedvezményezettjétől visszakövetelheti [Ptk 345. § (1) bek., 42/1970. (X. 27.) Korm. r. 13. § (1) bek. d) pont, Pp 9. § (1) bek.].

BH1984. 108. I. Szövetkezeti tag ellen indult büntető eljárásnak nyomozati vagy előkészítő szakban bármilyen okból történt megszüntetése esetében a polgári perben eljáró bíróság a kártérítési felelősség szempontjából önállóan vizsgálja, hogy a kárt bűncselekménnyel okozták-e [Pp. 9. § (1) és (2) bek.].

BH1980. 264. A jogellenes magatartásával kárt okozónak a polgári jogi - a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló - felelőssége szempontjából nincs jelentősége hogy a cselekmény elkövetésekor a tudata átfogta-e, vagy kellő gondosság mellett át kellett volna-e fognia a magatartásának jogellenessége folytán bekövetkező eredményt. A megtérítési kötelezettség mérséklése szempontjából azonban ezt a körülményt is értékelni kell [1975. évi II. tv. 109., 114. §, Ptk. 339. § (1) bek., 1961. évi V. tv. 18. § *, Pp. 9. §, MK 107. sz.].

BH1980. 128. A jogos védelem polgári jogi fogalma és a büntetőjogi fogalom nem szükségképpen esik egybe. A büntetőjogi megoldással ellentétben a polgári jog nem biztosit kifejezett mentességet annak, aki a jogos védelem határait ijedtségből vagy felindulásból túllépte [Ptk. 343. §, Pp. 9. §].

BH1978. 500. A vállalat anyaggazdálkodása körében irányító feladatokat ellátó dolgozó nem csupán végrehajtója a vállalat gazdálkodásához szükséges anyagok beszerzésére kiadott intézkedéseknek. Feladatait a vállalat többi, az intézkedései által érintett szervével együttműködve úgy köteles ellátni, hogy figyelemmel kell lennie a tényleges anyagszükségletre és ehhez képest köteles a megfelelő intézkedéseket megtenni a szükségleteket indokolatlanul meghaladó, a vállalat szempontjából felesleges beszerzés megakadályozása érdekében. Ha e kötelességét gondatlanul megszegi, az ezzel okozott kárért másfél havi átlagkeresete erejéig felel [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet. 95. § (1) bek. b) pont, Pp. 9. § (2) bek.].

BH1978. 481. Pénzbírság kiszabásának van helye, ha a hagyatéki eljárásban az örökös a közjegyző felhívása ellenére valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ez által az eljárás befejezését késlelteti [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 50. § (1) bek., 89. §, Pp. 9. § (3) bek.].

BH1977. 79. A gazdasági bírság kártérítésként nem hárítható át más gazdálkodó szervre [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. §, Pp. 9. § (1) bek.].

II. FEJEZET

Bíróságok

Eljáró bíróságok

10. § (1) Első fokon ítélkeznek:

a helyi bíróság (városi bíróság, kerületi bíróság) és

a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság).

(2) Másodfokon ítélkeznek:

a) a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság),

b) a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben az ítélőtábla,

c) az ítélőtáblához tartozó ügyekben (233/A. §), továbbá a 235. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a Legfelsőbb Bíróság.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Legfelsőbb Bíróság jár el.

(4) Ahol a törvény helyi bíróságról rendelkezik, ott ezen városi bíróságot és kerületi bíróságot, ahol pedig megyei bíróságról rendelkezik, ott ezen a Fővárosi Bíróságot is érteni kell.

A bíróságokra mint szervezetekre és a bírákra vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Alkotmány X. fejezete tartalmazza. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról az 1997. évi LXVI. törvény szól. A Pp. csak azokat a legfontosabb szabályokat foglalja magában, amelyek a polgári perekben eljáró bíróságok külső szervezetére vonatkoznak, vagyis azt szabályozzák, hogy a bíróság mint a polgári per alanya milyen formában jelenik meg és milyen összetételben jár el ("Polgári eljárásjog - kommentár a gyakorlat részére" hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 1997. I/35.).

Az igazságszolgáltatási reform keretében végrehajtott szervezeti változások eredményeként a bírósági szervezet négyszintűvé válik. Az 1997. évi LIX. törvény 8. §-ával módosított és 1997. október 1. napjától hatályos Alkotmány 45. § (1) bekezdése alapján az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról - az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban - az 1997. évi LXVI. törvény rendelkezik.

Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényi szabályozás az eltelt évek alatt többször is módosult. A legelső, és két ütemben öt ítélőtábla felállításáról intézkedő 1997. évi LXIX. törvényt az 1998. évi LXXI. törvény hatályon kívül helyezte, és helyette az 1999. évi CX. törvény 1. §-ának (1)-(2) bekezdése 2003. január 1. napjától budapesti székhellyel, de az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező Országos Ítélőtábla felállítását mondta ki.

Az Alkotmánybíróság azonban a 49/2001. (XI. 22.) AB határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy az Alkotmány 45. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezésével szemben az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvényben nem több ítélőtábla létrehozásáról, hanem csak egy, az egész ország területére kiterjedő illetékességű, budapesti székhelyű Országos Ítélőtábla létrehozataláról rendelkezett. Határozatában ezért felhívta az Országgyűlést, hogy az alkotmányellenes helyzetet 2002. december 31-ig szüntesse meg.

Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény rendelkezése értelmében 2003. január 1. napjától három (a Fővárosi, a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla), 2004. július 1. napjától kezdődően pedig további két ítélőtábla (a Debreceni és a Győri Ítélőtábla) létesül.

A Fővárosi, a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla a tényleges működését 2003. július 1. napjától, a Debreceni és Győri Ítélőtábla pedig 2005. január 1-jétől kezdi meg.

A törvény hatályos szabályozása szerint a bírósági szervezet három szintre tagozódik. Első fokon az általános hatáskörű helyi bíróságok, a városi bíróság és a fővárosban a kerületi bíróságok ítélkeznek. A törvény ugyan nem említi, de a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekben a munkaügyi bíróság jár el első fokon. Munkaügyi bíróság a megyékben és a fővárosban működik.

A bírósági hierarchia középső szintjét a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság foglalják el. A megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) a Pp. 23. §-ában meghatározott ügyekben első fokon jár el, és mint fellebbezési bíróság elbírálja a helyi és a munkaügyi bíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket. A helyi, munkaügyi és megyei bíróságok elnevezését, illetékességi területét az 1997. évi LXVI. törvény mellékletének I. része tartalmazza.

Az ítélőtábla - a § (2) bekezdésének 2003. július 1. napjával hatályba lépő módosított rendelkezése értelmében - másodfokon jár el, és elbírálja

- a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben hozott határozatok ellen, valamint

- az e bíróságok másodfokú eljárásában hozott olyan végzések elleni fellebbezéseket, amelyek ellen az első fokú eljárásban meghozataluk esetén fellebbezésnek van helye (2003. július 1. napjától hatályos Pp. 233/A. §).

Arra figyelemmel, hogy az ítélőtáblák felállítására két ütemben kerül sor, a 2002. évi XXII. törvény külön rendelkezik az ítélőtáblák illetékességi területéről. Eszerint:

2005. január 1-jéig

- a Fővárosi Ítélőtábla: Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Veszprém megye,

- a Szegedi Ítélőtábla: Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye,

- a Pécsi Ítélőtábla pedig: Baranya, Somogy, Tolna, Vas és Zala megye illetékességi területtel működik

Az ítélőtáblák illetékességi területe 2005. január 1-jétől a következő:

- Fővárosi Ítélőtábla: Budapest, Fejér, Heves, Nógrád és Pest megye,

- Szegedi Ítélőtábla: Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye,

- Pécsi Ítélőtábla: Baranya, Somogy és Tolna megye,

- Debreceni Ítélőtábla: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye,

- Győri Ítélőtábla: Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megye.

A Legfelsőbb Bíróság

- elbírálja törvényben meghatározott ügyekben a megyei (fővárosi) bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,

- elbírálja a felülvizsgálati kérelmet,

- az Alkotmány 47. §-ának (2) bekezdésével összhangban biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, és a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Az ítélkezés egységének biztosítására vonatkozó részletes szabályokat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27-33. §-a (II. fejezet) tartalmazza.

2003. július 1. napjától - az Országos Ítélőtábla működésének megkezdésétől - a Legfelsőbb Bíróság

- elbírálja a felülvizsgálati kérelmet és

- jogegységi határozatokat hoz,

mint másodfokú bíróság bírálja el

- a Pp. 233/A. §-ban meghatározott esetekben az ítélőtábla által hozott végzések elleni fellebbezéseket, és

- a törvényben meghatározott együttes feltételek megléte esetén elbírálja a megyei (Fővárosi) bíróság első fokon hozott határozata ellen előterjesztett fellebbezést [lásd a Pp. 235. § (3) bekezdését].

BH2000. 120. Cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban egyesbíróként csak hivatásos bíró járhat el. A bírósági titkár által e tárgyban hozott "végzés" nem minősül a bíróság által hozott határozatnak. Az ilyen - lényeges eljárási szabálysértéssel hozott - "végzés" kijavítással nem változtatható meg [Pp. 10. § (1) bek., 11. § (2) bek. k) pont, 12. § (1) bek., 23. § (1) bek. h) pont, 224. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 7. § (1), (2) bek., 18. § (3) bek., 105/1952. (XII. 28.) MT r. 13. § (3) bek., 1972. évi IV. tv. 80. §, 1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek.].

A bíróságok összetétele

11. § (1) Az első fokon eljáró bíróság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egy hivatásos bíróból áll (egyesbíró).

(2) Törvényben meghatározott esetben az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik.

(3) Ülnökök közreműködésével jár el a bíróság, ha az egy keresetben, illetőleg az egyesített perekben érvényesített valamelyik igény vagy a viszontkereset, illetőleg a beszámítási kifogás elbírálása tekintetében a törvény szerint ülnökök közreműködése szükséges.

(4) A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll.

(5) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik. Ha a felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(6) Törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az (1)-(5) bekezdésekben meghatározottaktól eltérően is megállapíthatja.

A társasbíráskodás szervezeti alapelvét az Alkotmány 46. § (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint: ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság tanácsban ítélkezik. Az Alkotmánnyal összhangban mondja ki a törvény hatályos rendelkezése, hogy a másodfokú eljárásban, valamint a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában fő szabály a három hivatásos bíróból álló tanácsban történő ítélkezés.

Az (1) bekezdésnek az 1999. január 1. napjától hatályos rendelkezése első fokon főszabállyá az egyesbírói ítélkezést teszi. A módosítás alapvetően változtatott azon a korábbi törvényi szabályon, amely e szinten is a hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló hármas tanácsban történő eljárás általános elvét rögzítette, s az egyesbírói eljárást a tételesen szabályozott pertípusok nevesítésével, mint kivételt szabályozta. Az ülnökbíráskodás a munkaügyi perekben maradt fenn, ahol szakülnöki rendszert vezetett be az 1997. évi LXXII. törvény módosító rendelkezése. A törvény indokolása szerint az ülnöki rendszer visszaszorítását az indokolta, hogy a peres gyakorlatban nagyon kevés azon ügyek száma, ahol a laikus elemnek az ítélkezést ténylegesen segítő hatása lehet. Ilyen azonban a munkaügyi per, ahol a speciális életviszonyok ismeretével az ülnökök segíthetik a bíróság munkáját.

Az 1997. évi LXXII. törvény 35. § (1) bekezdése értelmében a módosított rendelkezéseket az 1999. január 1. napját követően indult ügyekben kell alkalmazni. E körben is irányadó az 1/1998. Polgári jogegységi határozat, amelynek értelmében az ügy a bíróság előtt akkor indul meg, amikor a keresetlevelet, nemperes eljárásban a kérelmet benyújtják, s nincs jelentősége annak, hogy az ügy a későbbiekben az egységes eljárás milyen szakaszában jut el a jogerős befejezésig. Ezért az 1999. január 1. napját megelőzően indult ügyben a bíróság összetételére vonatkozó korábbi törvényi szabályok az irányadóak akkor is, ha az ügy például szünetelés vagy hatályon kívül helyezés folytán 1999. január 1. napja után folytatódik.

Az Alkotmány 46. § (2) bekezdésében szabályozott felhatalmazás értelmében meghatározott ügyekben törvény rendelkezhet arról, hogy a bíróság más, különleges összetételben is eljárhasson. Így:

- a § (5) bekezdésének második fordulata értelmében öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el felülvizsgálati ügyben a Legfelsőbb Bíróság, ha a jogerős határozatot a Legfelsőbb Bíróság hozta.

- a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló, és a szabadalmi perekben [1995. évi XXXIII. törvény 86-87. §, 1995. évi XXXIII. törvény 104. § (2)], a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmával összefüggő egyes szabadalmi hivatali határozat megváltoztatása tárgyában vagy az oltalommal összefüggésben indított perekben (1991. évi XXXIX. törvény 23-24. §), a használati minta oltalmával összefüggésben hozott szabadalmi hivatali határozat megváltoztatásával, illetve mintaoltalommal kapcsolatos perekben (1991. évi XXXVIII. törvény 37-38. §) a Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa jár el, akik közül két tag felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik. A tanács eltérő összetétele e perekben a bíróság kellő szakismeretét biztosítja.

- a Pp. 324. § (4) bekezdésének 2000. január 1. napjától hatályos - és az ezt követően indult ügyekben alkalmazandó - új szabálya értelmében: az olyan közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult ügyben, amelyben a vitatott pénzbeli követelés összege a 30 millió forintot meghaladja, az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

A bíróság összetételére vonatkozó rendelkezések megsértése a Pp. 252. § (1) bekezdésében szabályozott ún. abszolút hatályon kívül helyezési ok.

BH1999. 557. A megyei bíróság is ülnökök közreműködésével jár el, ha a megyei bírósági hatáskörbe tartozó kártérítési igénnyel együtt a személyhez fűződő jog megsértése miatti igényt is érvényesítenek [Pp. 11. § (1) bek., 23. § (1) bek., Ptk. 84. § (1) bek.].

BH1998. 602. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény, illetőleg a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény alapján indult bírósági eljárásokban lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha népi ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el [Pp. 11. § (1)-(3) bek., 275. § (1) bek., 275/A. § (2) bek.].

BH1997. 587. Az önkormányzat a tulajdonosi jogainak gyakorlása során okozott kárért az általános szabályok szerint felel, és a hatásköri szabályok is ennek megfelelően alkalmazandók [Ptk. 112. § (1) bek, 339. § (1) bek., 349. §, Pp. 11. §, 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., PK 42. sz.].

BH1996. 109. Az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, ha a gazdálkodó szervezetek egymás elleni, birtokháborítással kapcsolatos perében népi ülnökök közreműködése nélkül egyesbíró járt el [Pp. 11. § (1) és (2) bek., 252. § (1) bek.].

BH1996. 99. A szövetkezeti tag örökösei által a közgyűlési határozatot támadó per szövetkezeti pernek minősül, tehát nem tekintető sem kötelmi, sem pedig tulajdoni pernek. Így az ilyen perben a bíróság első fokon népi ülnökök közreműködése mellett háromtagú tanácsban járhat el (Pp. 11. §, 1992. évi I. tv. 13. §).

BH1993. 432. A személyiségi jogok megsértése miatt indult perben az elsőfokú bíróság népi ülnökök közreműködésével jár el [Pp. 11. § (1) és (2) bek.].

BH1992. 324. II. Az első fokon eljáró bíróság népi ülnökök közreműködésével tanácsban ítélkezik akkor is, ha szerzői joggal kapcsolatos perben személyek polgári jogi védelmével összefüggő igényt is érvényesítenek [Pp. 11. § (1)-(3) bek.].

BH1991. 496. Munkaügyi perben hozott ítélet kiegészítése iránt előterjesztett kérelem tárgyában a bíróságnak három tagú tanácsban tárgyaláson kell döntenie [Pp. 11. § (1) bek., Pp. 225. § (3) bek.].

BH1991. 435. A névviseléstől való eltiltás iránti perben a bíróság a népi ülnökök közreműködésével jár el [Pp. 11. § (1) - (2) bek.].

BH1990. 473. II. A kapcsolattartás szabályozására, illetve e kérdésben hozott bírósági határozat megváltoztatására csak perben kerülhet sor [Pp. 11. § (1) bek., 212. § (1) bek., 4/1987. (VI. 14.) IM r. 46. § (2) bek.].

BH1983. 121. Sajtó-helyreigazítási perben a bíróság első fokon egy hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik [Pp. 11. § (1) és (2) bek., 343. § (1) és (2) bek.]

BH1978. 122. A bíróságnak tanácsban kell döntenie az olyan tartási szerződéssel kapcsolatos perben is, amelynek jóváhagyását az államigazgatási szerv a tartás vállalók kifogásolható magatartása miatt megtagadta [Pp. 11. § (2) bek. c) pont].

BH1977. 445. Perújítási eljárásban a bíróság összetétele tekintetében a Pp.-nek az alapeljárásra vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Birtokháborítás megszüntetése tárgyában hozott jogerős ítélet elleni perújítási eljárásban a bíróság népi ülnökök közreműködésével jár el [Pp. 11. § (2) bek. b) pont, Pp. 269. §.].

12. § (1) Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket, és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal.

(2) A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést, és az ítélet kivételével meghozhat minden olyan határozatot, amelyet a törvény a bíróság hatáskörébe utal. Tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg, és olyan határozatokat hozhat, amelyeket a törvény kifejezetten az elnök hatáskörébe utal.

(3) Az eljárásban a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik. Ez vonatkozik az együttalkalmazás tilalmára is.

(4) A törvény további rendelkezéseiben a bíró mind a hivatásos bírót, mind az ülnököt jelenti.

Az egyesbíráskodás természetéből következik, hogy az egyesbíró az eléje utalt ügyekben ugyanolyan jogkörben jár el, mint a bíróság tanácsa. Éppen ezért a törvény a továbbiakban az "egyesbíró" kifejezést nem használja. Mindaz tehát, ami a Pp. szerint a bíróságnak vagy a tanács elnökének a jogkörébe tartozik, vonatkozik az egyesbíróra is ("Polgári eljárásjog - kommentár a gyakorlat részére" hvgorac Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest 1997. I/211.).

A (2) bekezdés alapján a tanács elnöke tárgyaláson kívül jogosult minden olyan intézkedés megtételére és minden olyan határozat meghozatalára - az ítélet kivételével -, amely a Pp. rendelkezései szerint a bíróság hatáskörébe tartozik (pl. a Pp. 152. § alapján a tárgyalás felfüggesztése, Pp. 156. § szerinti ideiglenes intézkedés meghozatala).

A Pp. az ülnököknek a hivatásos bírákkal azonos jogokat és kötelezettségeket biztosít az ítélkezésben. Így a döntés meghozatala során nem válik el a ténymegállapítás és a jogi döntés. Az ülnök azonban önálló döntést az eljárásban nem hozhat.

BH1988. 332. A perújítás során nem járhat el az a népi ülnök sem, aki a perújítással megtámadott munkaügyi bírósági ítélet meghozatalában részt vett. Az e szabály megsértésével hozott ítéletet a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie [Pp. 12. § (4) bek., 21. § (2) bek., 252. § (1) bek., 259. §].

BH1988. 188. Ha a lakás elhagyására kötelezett jóhiszemű jogcím nélküli lakás használó a lakást ingóságai hátrahagyásával elhagyja, és életvitelszerűen máshol lakik, elhelyezéséről való gondoskodásra nincs szükség, elegendő, ha a kiürítés a visszahagyott ingóságokra folyik. Nincs akadálya azonban annak, hogy a jogosult keresettel az elhagyás tényének bírósági megállapítását kérje [Pp. 12. §].

BH1987. 10. A vádlottat kártérítésre kötelező rendelkezés esetén az utólagos részletfizetés engedélyezése a bűntetti eljárásban a tanács elnökének a hatáskörébe tartozik [Be. 56. §, Pp. 12. § (2) bek., 113. §, 217. § (3) bek.]

BH1979. 312. A perújítási eljárásban a hivatásos bírón kívül nem járhat el az a népi ülnök sem, aki a megtámadott ítélet meghozatalában részt vett [Pp. 12. § (4) bek., 21. § (2) bek., 252. § (1) bek., 259. §].

A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző

12/A. § (1) Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.

(3) A bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.

(4) Külön jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül - a bíró irányítása és felügyelete mellett - bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.

(5) A bírósági titkár, valamint a bírósági ügyintéző kizárására a 13. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

1. A bírósági titkár

A bírósági titkár jogi szakvizsgával rendelkező, a bírói kinevezését megelőző kötelező gyakorlati idejét töltő igazságügyi alkalmazott, akinek hatáskörét 2001. szeptember 13. napjáig a 12/2001. (IX. 5.) IM rendelettel hatályon kívül helyezett 7/1959. (XII. 20.) IM rendelet szabályozta. Kimondta, hogy a bírósági titkár

- a bíróság vagy a közjegyző hatáskörébe tartozó polgári nemperes eljárásban, valamint a közjegyző hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben minden eljárási cselekményt foganatosíthat, amely bíró vagy közjegyző működési körébe tartozik és az ilyen ügyekben határozatot is hozhat - kivéve, ha jogszabály az eljárást és határozathozatalt a bíróság tanácsának hatáskörébe utalja,

- a más bíróságtól érkező megkeresés alapján bizonyítást foganatosíthat (lásd Pp. 202. §).

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 4. §-a kimondta, hogy a bírósági titkár önálló hatáskörét törvény állapítja meg, e tárgyban külön törvény meghozatalára nem került sor, hanem az egyes sajátos eljárásokról szóló törvények nevesítik a bírósági titkár jogkörét.

Így:

- a Ctv. 26. § (3) bekezdése értelmében a bírósági titkár önállóan, és önálló aláírási joggal jogosult megvizsgálni, hogy a bejegyzési kérelemhez a törvény által előírt valamennyi okiratot csatolták-e, és megfizették-e az illetéket, s amennyiben nem, a cégbejegyzési kérelmet elutasító döntést is meghozhatja.

- A Vht. 264. §-a a bírósági titkár végrehajtási jogkörét szabályozva kimondja, hogy nevezett elláthatja a végrehajtási ügyintéző feladatkörét, s ehhez tartozóan bármely eljárási cselekményt elvégezhet. Eljárhat a bírósági titkár a Vht. 80. §-ában meghatározott, és az első fokon eljárt bíróság hatáskörébe utalt bármely eljárási cselekmény során is.

- A hagyatéki eljárásban a bírósági titkár - saját aláírással - kiadhat a bírósági irattárban őrzött közjegyzői okiratról hiteles kiadmányt, másolatot, kivonatot, bizonyítványt, értesítést; átadhat őrizetben lévő okiratot, és engedélyezhet iratbetekintést is (1991. évi XLI. törvény 169. §).

- A büntető eljárásban is rendelkezik a bírósági titkár eljárási jogosultsággal.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 92. § (1) bekezdése szerint: szabálysértési ügyben az első fokú bíróság tárgyaláson kívüli eljárásra utalt feladatait a bírósági titkár is elláthatja, 2003. január 1-től kezdődő hatállyal jogosult önállóan megtenni az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott felkutatásával összefüggő intézkedéseket (az elfogatóparancs kibocsátását kivéve), eljárhat a vádlott, védő, tanú stb. zártcélú távközlési hálózaton keresztül történő kihallgatása során, meghatározott esetekben önállóan hozhatja meg az eljárást felfüggesztő határozatot stb.

Az 1999. évi CX. törvény 4. §-ával beiktatott jelen § a polgári ügyek körében határozza meg a bírósági titkár önálló hatáskörét. A törvény miniszteri indokolásából kitűnően az új szabályozással elsősorban a tárgyalás előkészítése körében kívánt a jogalkotó önálló jogkört biztosítani. Ezzel nagyobb mozgásteret biztosít a bíróság ésszerű munkaszervezéséhez, a bírót mentesítheti a tárgyalás előkészítésével kapcsolatos feladatok ellátása alól, ugyanakkor megteremti annak feltételét, hogy a bírósági titkárok a gyakorlati időt ésszerűen használják ki.

Az (1) bekezdés értelmében a bírósági titkár főszabályként tárgyaláson kívül, és azokban az ügyekben járhat el önállóan, amelyeket a törvény az első fokú bíróság hatáskörébe utal. Kizárt ekként a bírósági titkár önálló eljárása a Legfelsőbb Bíróságon, illetve 2003. január 1. napjától az Országos Ítélőtáblán, hiszen e bíróságoknak nincs első fokú hatásköre. Az önálló eljárás ugyanakkor kiterjed mindazokra az ügyekre, amelyekben a törvény értelmében az egyesbíró, valamint - ha a bíróság tanácsban jár el - a tanács elnöke eljárhat, s e körben a bírósági titkár ugyanazokat az intézkedéseket teheti meg, és minden olyan határozat meghozhat, amit a bíró vagy a tanács elnöke. A törvény ezen ügyek közül egy kivételt nevesít: a bírósági titkár önálló hatásköre a (3) bekezdés értelmében az ideiglenes intézkedés tárgyában hozandó határozatra nem terjed ki.

A bírósági titkár tárgyalási önálló hatásköre kivételes, és csak a megkeresett bíróság előtt foganatosított bizonyítási eljárás lefolytatására terjed ki [Pp. 202. § (2)].

A bírósági titkár önálló eljárását a törvény lehetőségként szabályozza, értelemszerűen nem zárva ki azt, hogy ezeket az ügyeket - vagy azok egy részét - a bíró (a tanács elnöke) intézze.

2. A bírósági ügyintéző

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 6. §-a értelmében az igazságügyi szervnél az érdemi és ügydöntő feladatokat legalább középfokú végzettséggel rendelkező tisztviselők; az ügyviteli és adminisztrációs feladatokat pedig legalább középfokú végzettségű ügykezelők látják el. A hatályos szabályozás értelmében tisztviselőnek minősül a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtó, a végrehajtójelölt és a végrehajtási ügyintéző, valamint a bírósági jegyzőkönyvvezető és cégszerkesztő akkor, ha az érettségi mellett a munkakörére meghatározott további képesítéssel, és legalább 3 éves - e munkakörben eltöltött - szakmai gyakorlattal rendelkezik.

Az 1999. évi CX. törvény 2002. január hó 1. napjától kezdődő hatállyal új tisztviselői munkakört teremt meg. A bírósági ügyintéző felsőfokú végzettséggel rendelkező olyan tisztviselő, aki - hasonlóan a bírósági titkárhoz - önálló hatáskörrel és önálló felelősség mellett jogosult a bíró feladatkörében eljárni. Az új szabályozás célja, hogy az új munkamegosztási szintet teremtsen meg a bírósági szervezetben annak érdekében, hogy e tisztviselői kör átvállalhasson egyes - a bírót terhelő - feladatokat, s ezzel lehetővé tegye a bíró számára, hogy az érdemi ítélkező tevékenységre koncentrálhasson.

A jelen § 2002. január 1. napjától hatályos új (4) bekezdéséből kitűnően a bírósági ügyintéző a bíró helyett csak azokban az ügyekben járhat el, amelyek tárgyaláson kívüli ügyintézésre tartoznak, s önálló hatáskörét csak a bíró felügyelete és irányítása mellett gyakorolhatja.

Azoknak az ügyeknek a körét, amelyekre a bírósági ügyintéző önálló hatásköre kiterjed, a bírósági ügyintézők által a polgári, gazdasági és munkaügyi ügyszakban ellátható feladatokról szóló 210/2001. (X. 31.) Korm. rendelet szabályozza. A kormányrendelet 2002. január 1. napjával lépett hatályba, azonban rendelkezéseit az ekkor már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A bírósági ügyintéző

1. a polgári peres eljárásokban tárgyaláson kívül, az ítélethozatalt, az ideiglenes intézkedés, biztosítási intézkedés, a per megszüntetése, illetve a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására vonatkozó döntés kivételével minden olyan bírósági hatáskörbe tartozó feladatot elláthat, amelynek végzésére őt a bíró utasítja.

2. a polgári nemperes eljárásokban a bírósági ügyintéző eljárhat:

- bírósági letéti ügyben,

- az eltűntnek nyilvánítási eljárásban,

- a fizetési meghagyásos, és a végrehajtási eljárásban, de a fizetési meghagyás kibocsátása tárgyában nem dönthet, illetve nem járhat el azokban az ügyekben, amelyeket a törvény a végrehajtási ügyintéző hatáskörébe utal.

- a jogtanácsosi bejegyzés, illetve a névjegyzékből való törlés tárgyában hozott jogerős határozat Igazságügyi Minisztériumhoz történő megküldésében, jogtanácsosi igazolvány kiállításáról és az adataiban bekövetkezett változás átvezetéséről történő minisztériumi értesítés alapján, illetve a jogtanácsosi névjegyzékből való törlés esetén a jogtanácsosi igazolvány visszavonásakor

- az általános meghatalmazottak névjegyzékébe való bejegyzés, illetve az általános meghatalmazás visszavonása vagy felmondása iránti eljárásban.

3. A cégeljárásban való eljárás részletes szabályait az 1997. évi CXLV. törvény rendezi. Ennek alapján például eljárhat a bírósági ügyintéző a hiánypótlás egyes eseteiben, és a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési, változás-bejegyzési ügyeiben azzal azonban, hogy a kérelmet elutasító végzést csak a bíró előzetes hozzájárulásával hozhat (Ctv. 26. §, Ctv. 39. §)

4. A csődeljárásban jogosult az eljárást megszüntető végzés közzétételének elrendelésére, az eljárás megszüntetése tárgyában, ha arra a nevesített három ok valamelyike miatt kerül sor (így: ha a csődeljárás iránti kérelmet nem az arra jogosult nyújtotta be, vagy hiányzik az 1991. évi XLIX. tv. 8. § (1) bekezdésében megjelöltek előzetes egyetértése, illetve az 1991. évi XLIX. tv. 7. § (2) bekezdése szerinti két éves határidő még nem telt el), és jogosult a pénzbírság kiszabására is az adós vezetőjével szemben.

5. A felszámolási eljárásban jogosult

- a szünetelés megállapítására a hitelező és az adós közös kérelme alapján

- a felszámolás elrendelése iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására, ha azt nem az arra jogosult terjesztette elő, a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a bejelentő 8 napon belül nem egészítette ki, azt ismét hiányosan terjesztette elő, vagy hiányzik az adós, a kérelmező vagy az 1991. évi XLIX. tv. 8. §-ának (1) bekezdésében megjelölt szervek egyetértése

- 30 nap haladékot engedélyezni a hitelező részére a tartozás kiegyenlítésére

- pénzbírságot kiszabni az adós vezetőjével szemben.

6. A végelszámolási eljárásban elrendelheti a végelszámolás elrendeléséről, az eljárás megszüntetéséről szóló végzés közzétételét, és megszüntetheti a végelszámolási eljárást a felszámolás elrendelése miatt.

7. A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában jogosult megküldeni a pénzügyi gondnok jelentését az önkormányzat és a hitelező részére, az 1996. évi XXV. törvény 22. §-ának (1) és 25. §-ának (5) bekezdése szerinti határidőt meghosszabbítani, a helyi önkormányzat, illetve a hitelező kifogásait hiánypótlásra visszaadni. Egyes, külön nevesített okok fennállása esetén a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására is jogosult [így: ha azt nem az arra jogosult terjesztette elő, az eljárást - ide nem értve az 1996. évi XXV. törvény 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetet - a polgármester a képviselő-testület felhatalmazása nélkül, illetve a hitelező a külön törvényben meghatározott időtartam előtt kezdeményezte, úgyszintén akkor is, ha a bejelentő a hiánypótlási kötelezettségének nem tett eleget.].

8. Az alapítványok és társadalmi szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásban jogosult az áttételt elrendelő végzés meghozatalára, a név-, székhely- és képviselőváltozás nyilvántartásba vételére, az országos névjegyzéket vezető szerv részére küldendő nyilvántartólap kiállítására, és az előterjesztett fellebbezés észrevételezésre történő kiadására.

A kormányrendelet értelmében azt a tényt, hogy a bíró a bírósági ügyintézőt a feladatkörébe tartozóan mire utasította, az ügyiratban fel kell jegyezni. Ha a feladat ellátása során arra szükség van, az ügyintéző kérésére a bíró utóbb módosíthatja, kiegészítheti a kiadott utasítását, és adhat az ügy ellátásával kapcsolatos egyéb útmutatást, állásfoglalást is.

Az utasítás megadása a bírót nem akadályozza meg abban, hogy utóbb maga járjon el ugyanebben a kérdésben. A bíró ugyanis bármikor jogosult az ügyet a bírósági ügyintéző feladatköréből magához vonni, és arra is, hogy a bírósági ügyintézőt beszámoltassa a feladat ellátásáról, illetve annak teljesítése igazolásaként az irat bemutatására is kötelezheti.

Bírák kizárása

13. § (1) Az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:

a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;

b) az a) pont alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;

c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa;

1/2000. Büntető-polgári jogegységi határozat

A helyi bíróság nincs kizárva a büntetőügy vagy a polgári ügy, a munkaügyi bíróság a polgári ügy intézéséből, ha a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 13. §-a (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában szabályozott kizárási ok annak a megyei bíróságnak az elnökével vagy elnökhelyettesével szemben áll fenn, amelynek a területén a helyi bíróság, illetve a munkaügyi bíróság működik.

d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak, vagy akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását a bíróság elrendelte;

e) az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában hozzátartozó az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

A jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén, a pártatlan elbírálás érdekében, a bíró és - a Pp. 12. §-ának (3) bekezdésében írtakra figyelemmel - az ülnök, az ügy elintézésében nem vehet részt. Az alábbi szabályok megfelelő alkalmazásával sor kerülhet a jegyzőkönyvvezető kizárására is (Pp. 20. §).

A kizárás okai

A Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem járhat el bíróként, aki a peres eljárásban félként (felperes, alperes) szerepel. Kizárt az is, aki a féllel együtt jogosított vagy kötelezett (például a vita alapját képező jogviszony egyetemleges jogosultja, kötelezettje, vagy kezesként érdekelt). A per megindításától függetlenül nem lehet az ügy bírája olyan személy sem, aki a per tárgyát egészben vagy részben a magának igényli, illetve akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet (például a beavatkozó).

A b) pontban foglalt rendelkezések kirekesztik az elbírálásból azokat is, akik az a) pontban jelölt személyeket bármilyen jogcímen képviselik. Az ilyen volt képviselőt azonban csak az esetben, ha az ügyben a bíróság előtt vagy azon kívül eljárt.

A c) pont szerint nem lehet az ügy bírája az a) és b) pontban felsoroltak hozzátartozója vagy volt házastársa sem. A hozzátartozók körét a Pp. 13. §-ának (2) bekezdése kimerítő taxációval határozza meg. Az itt jelöltnél távolabbi rokoni kapcsolat az e) pontban megfogalmazottakra tekintettel vezethet a bíró kizárásához.

Nem vehet részt az ügy elintézésében az sem, akit tanúként vagy szakértőként kihallgattak, illetve akinek ekkénti kihallgatását már elrendelték [d) pont].

Az e) pontban megfogalmazott kizárás számos ok miatt következhet be. Így alapul szolgálhat erre a már említett rokonságon túl az egyéb személyes kapcsolat (barátság, szomszédság, munkatársi viszony stb.), vagy ha a bíró olyan jogviszony alanya amely miatt, az ügy mikénti elbírálásában valamilyen módon érdekelt. Megalapozza azt az egyoldalú pervezetésben megmutatkozó bírói magatartás is. Elfogultságot eredményez tehát minden olyan tény vagy körülmény, amelyből objektíve, okszerűen következik, hogy a pártatlan elbírálás nem biztosított.

BH2002. 287. Az a körülmény, hogy az alperes által újított per felperese pert indított a munkaügyi bíróság határozatai ellen benyújtott jogorvoslatok elbírálására hatáskörrel rendelkező megyei bíróság ellen, nem zárja ki az egyébként illetékes munkaügyi bíróság bíráit az ügy elbírálásából [Pp. 13. § (1) bek. a) pont].

BH2002. 273. II. A gyermekek életkori sajátosságának szerepe a kapcsolattartás módjának meghatározásánál [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 27. § (1)-(2) bek., 30. § (1)-(2) bek., Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 18. § (4) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 254. § (3) bek., 270. § (1) bek.].

BH1999. 142. Nem alapozza meg az elfogultság megállapítását, ha a tanács elnöke korlátozza a jogi képviselőt az ügy szóbeli ismertetésében [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 133 §, 239. §, 246. §].

BH1998. 28. I. Valamely bíróság mint egész a perben csak az esetben nem járhat el, ha vezetője van kizárva [Pp. 13. § (1) bek. a)-c) pont, 14. §].

BH1998. 28. II. Az eljáró bírák elfogultságát személyükben kell vizsgálni [Pp. 13. § (1) bek. e) pont].

BH1997. 425. II. A per során elő nem terjesztett elfogultsági kifogásra hivatkozó felülvizsgálati kérelem alaptalan [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 16. § (4) bek.].

BH1997. 200. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása a cégbíróság eljárása során [1989. év 23. tvr. 7. § (2) bek., 25. § (1) bek., Pp. 13-14. §, 45. § (1) és (2) bek.].

BH1996. 217. II. A szakértő kizárására irányuló bejelentés elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 13. § (1) bek., 178. § (2) és (3) bek.].

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

BH1993. 615. A korábbi munkatársi kapcsolat megítélése a kizárás kérdésében [Pp. 13. § (1) bek. e) pont].

BH1993. 190. Az illetékes megyei bíróság is kizárt lehet egy adott céggel szembeni felszámolási eljárás lefolytatásából, ha a céggel szemben hitelezőként fel kell lépnie [Pp. 13. § (1) bek. a) pont, 18. § (2) bek.].

BH1993. 188. Ha a cég bejegyzésére illetékes bíróság helyett más cégbíróság kijelölésére kerül is sor, a nyilvántartást - a cégbejegyzés elrendelését követően - már az egyébként illetékességgel rendelkező cégbíróságnak kell ellátnia [Pp. 13. § (1) bek. c) pont, 14. §, 18. § (2) bek., 1989. évi 23. tvr. 7. § (1)-(2) bek., 25. § (1) bek.].

BH1992. 438. Bíróság kizárása kérdésében a Legfelsőbb Bíróságnak csak abban az esetben kell intézkednie, ha a kizárási ok a bíróság minden tanácsával szemben fennáll, vagy a bíróság vezetője a polgári perrendtartás értelmében kizárt. Ilyen okok hiányában a kijelölés kérdésében a bíróság vezetőjének kell a szükséges intézkedést megtenni [Pp. 13. § (1) bek., 14. §, 17. §, 18. § (2) bek., 45. § (2) bek.].

BH1991. 398. Családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozó kérdésben a fél hozzátartozója a tanúságtételt nem tagadhatja meg, a bíróságnak azonban a tanú elfogulatlanságát tisztáznia kell [Pp. 170. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont, 13. § (2) bek.].

BH1991. 360. Az ügyben eljárt bíró és a fél között fennálló munkaviszony - akkor is, ha az másodállásra vagy mellékfoglalkozásra irányul - olyan függőségi viszonyt keletkeztet, amely elfogultsági kifogás alapjául szolgálhat [Pp. 13. § (1) bek. e) pont].

BH1991. 154. A megyében működő valamennyi bíró kizárása az ügy elbírálásából azon az alapon, hogy a felperes az egyik bíróság ügyviteli alkalmazottja [Pp. 13. § (1) bek. e) pontja].

BH1991. 68. Az a körülmény, hogy a felperes lakásfenntartó szövetkezet képviselője a megye területére kijelölt eseti földmérési szakértő, nem ad alapot arra a következtetésre, hogy a megyében működő bíróságoktól az ügy tárgyilagos megítélése nem várható [Pp. 13. § (1) bek. e) pontja].

BH1990. 348. Nem zárható ki elfogultság címén a per elbírálásából az a másodfokú tanács, amely az ügy elrendelt újratárgyalásának szempontjaira nézve utasítást ad az elsőfokú bíróságnak. A per elintézéséből önmagában azon az alapon sem zárható ki a másodfokú tanács, hogy előtte folyó más eljárásban az elfogultsági kifogással élő fél már több esetben pervesztes lett [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 15. §, 252. § (4) bek.].

BH1989. 315. Az eljáró bíróság kijelölésénél irányadó szempontok [Pp 13. § (1) bek., 17. §, 47. §].

BH1989. 314. Az elfogultságra alapított kizárási kérelem alaptalansága esetén más bíróság kijelölésének mellőzése [Pp 13. § (1) bek., 47. §].

BH1988. 314. A bírák bejelentése folytán az elfogultságra alapított kizárási ok csak kellően megindokolt esetben állapítható meg [Pp. 13. § (1) bek. e) pont].

BH1982. 195. II. Az elfogultságra alapított kizárási bejelentés esetén mérlegelés tárgya, hogy a bírót valóban elfogultnak kell-e tekinteni, ezért a kizárás kérdésében csak megindokolt kizárási bejelentés esetén lehet határozni [Pp. 13. § (1) bek. e) pont].

BH1979. 194. Gazdasági bírság iránti indítványt előterjesztő jogi személy dolgozójának hozzátartozója az eljárásban szakértőként nem vehet részt [ 20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. § a) pont, 7. §, Pp. 13. § (1) bek. c) és e) pont, (2) bek., 178. § (1) és (2) bek.].

14. § A perben az a helyi bíróság, megyei bíróság, illetőleg ítélőtábla sem járhat el, amelynek vezetője a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.

1/1999. Büntető-polgári jogegységi határozat

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 14. §-ának és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 35. §-a (4) bekezdésének alkalmazásában a bíróság vezetőjének minősül a bíróság elnökhelyettese is.

E törvényhely alkalmazásában vezetőnek kell tekinteni mindazokat, akiket a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény ekként megnevez. Így a bíróság elnökét, helyettesét, a kollégiumvezetőt és helyettesét, a tanácselnököt, a csoportvezetőt és a csoportvezető-helyettest (1997. évi LXVI. törvény 62. §).

Amennyiben a bírósági vezető érdekeltsége a Pp. 13. §-ának (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban írtak alapján megállapítható, az ügy elintézéséből az egész bíróság kizárt.

Nem járhat el a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság akkor sem, ha

- valamennyi bírájával szemben, bármelyik kizárási ok fennáll.

- Azonos jogkövetkezményre vezethet a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéséből következően az a körülmény is, ha a bíróságnak olyan ügyben kell ítélkeznie, amelyben az egyik peres fél az alkalmazottja (BH1991. 154.).

- Az illetékes megyei bíróság is kizárt lehet egy adott céggel szembeni felszámolási eljárás lefolytatásából, ha a céggel szemben hitelezőként fel kell lépnie (BH1993. 190.).

A fenti törvényhely a kizárási okok közül a d) és az e) pontban jelölt eseteket kirekeszti. Ebből következően nem vezethet a bíróság kizárásához a bírósági vezető elfogultsága, amennyiben van olyan tanács, amellyel szemben a kizárási ok nem áll fenn. Igaz ez a megállapítás akkor is, ha a bírósági vezető tanúkénti vagy szakértői közreműködésére került sor, vagy azt elrendelték.

Nincs lehetőség a Legfelsőbb Bíróság kizárására sem a vezető érdekeltsége miatt. A Pp. 14. §-a ugyanis e fórumra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság kizárására a már részletezett egyéb esetekben sem kerülhet sor, hiszen nincs olyan más bíróság, amely a hatáskörében helyette eljárhatna.

Az Országos Ítélőtábla működésének megkezdésétől, 2003. január 1. napjától e § rendelkezése értelemszerűen kiterjed az ítélőtáblára is.

BH1998. 28. I. Valamely bíróság mint egész a perben csak az esetben nem járhat el, ha vezetője van kizárva [Pp. 13. § (1) bek. a)-c) pont, 14. §].

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

BH1994. 614. Ha a gazdálkodó szervezetek egymás elleni perében a perre kizárólagosan illetékes helyi bíróság - kizárás folytán - nem járhat el, az eljáró bíróság kijelölésének kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt [Pp. 14. §, 36. (1) bek., 45. § (2) bek.].

15. § A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per első fokú elintézésében részt vett.

E szabály alkalmazásában a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéséből kitűnően (BH1997. 214.) kizárt a per másodfokú elbírálásából az a bíró is, aki az első fokú eljárás során olyan percselekményt végzett, amely az érdemi döntés előkészítését célozta vagy arra kihatással lehetett. Ennek megfelelően a per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró, aki az első fokú eljárásban tárgyalást tartott, vagy a bizonyításról rendelkezett stb.

Ez a szabály azonban - szóhasználatából következően - csak a felülbírálatra váró első fokú eljárásban részt vett bíró vonatkozásában érvényesül. Nincs tehát akadálya annak, hogy a per tárgyát képező jogvitával kapcsolatban álló másik perben eljárt, vagy nem peres ügyintézésben részt vett bíró, a másodfokú elbírálás részese legyen. A tilalom a másodfokú eljárásban intézkedő bírónak, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban való közreműködésére se hat ki.

A kizárás egyéb eseteit a Pp. 21. §-a, valamint a különleges eljárásokról szóló rendelkezések és egyéb jogszabályok tartalmazzák. Így például:

- A Pp. 325. §-a további korlátozással él a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat felülvizsgálata iránt indult perekben. A munkaügyi perekben ilyen rendelkezést tartalmaz az 1999. január 1-jétől hatályos Pp. 350. §-ának (1) bekezdése, az ezt megelőzően indult perekre pedig a Pp. 1998. december 31-ig hatályos 352. §-a.

- A Polgári perrendtartás hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 8.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében, eltérő szabályozás hiányában vagy ha az eljárás nem peres jellegéből más nem következik, a nem peres eljárásban a Pp. előírásait - így a kizárási szabályokat is - megfelelően alkalmazni kell.

BH2002. 461. A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett. Az elsőfokú elintézésben történt részvételnek minősül az olyan perbeli cselekmények végzése, amelyek az érdemi döntés előkészítését célozták, vagy arra kihatással lehettek (Pp. 15. §).

BH1998. 493. I. A végrehajtási lapot kiállító bíró nem kizárt a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelem elintézéséből [Pp. 15. §, Vht. 9. §, 212. § (1) bek.].

BH1997. 450. II. A bírák kizárására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása szerint az elsőfokú eljárásban részt vett bíró csak ugyanazon ügy másodfokú eljárásában nem vehet részt kizártság címén. Az adott felek között folyamatban volt más per elsőfokú elintézésében való részvétel e másik perben nem idéz elő kizárást [Pp. 15. §].

BH1997. 214. I. A másodfokú bíróság tanácsában nem járhat el az a bíró, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett. Ezen nemcsak az érdemi határozat hozatalát, hanem minden olyan cselekményt érteni kell, amely az érdemi döntés előkészítését célozza vagy arra kihatással lehet. Ennek megfelelően a per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki az elsőfokú eljárásban tárgyalást tartott, a bizonyításról rendelkezett (Pp. 15. §).

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

BH1978. 489. II. A per másodfokú elbírálásából nemcsak az a bíró van kizárva, aki az első fokú eljárásban érdemi határozatot hozott, hanem aki bármely eljárási cselekményt végzett, amely az érdemi döntés alapjául szolgálhat, vagy arra kihatással lehet [Pp. 15. §, 366. § (1) bek.].

16. § (1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy az előző §-ok értelmében kizárt bíró vagy bíróság az eljárásban ne vegyen részt.

(2) A bíró a bíróság vezetőjének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság vezetője hivatalból kezdeményezi.

(4) A kizárási okot a fél is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakában helye van, a 13. § (1) bekezdésének e) pontja alá tartozó okot azonban a fél a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és a tudomásszerzés után az okot nyomban bejelenti.

A kizárásra hivatalból és kérelemre egyaránt sor kerülhet.

A törvényben meghatározott feltételek bármelyikének fennállása esetén az e tárgyú bejelentés megtételére a bíró köteles. Ha ezt elmulasztja, fegyelmi és kártérítési felelősséggel tartozik. Ennek részletes szabályait a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény tartalmazza [Bjt. 31. §, Bjt. 63. § a), Bjt. 85. § (1)].

A kizárást - az arra vezető ok ismeretében - a bíróság vezetőjének kezdeményeznie kell, mivel a Pp. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság hivatalból köteles ügyelni arra, hogy az érdekelt bíró vagy bíróság, az ügy elintézésében ne vegyen részt. Erre figyelemmel, a Pp. 16. §-ának (2) bekezdésében írt jogkövetkezmények akkor is alkalmazhatók, ha a bíróság vezetője mulasztja el a szükséges intézkedést.

A kizárási igény érvényesítésére a fél, de a beavatkozó is jogosult. Esetükben a törvény nem a bejelentés vagy intézkedés elmulasztását, hanem a nyilvánvalóan vagy ismételten alaptalan kérelem előterjesztését szankcionálja - a Pp. 19. §-ának (2) bekezdése szerint - pénzbírsággal.

A kizárási ok érvényesítésére az eljárás megindulásától kezdve, annak bármely szakában sor kerülhet. E tárgyú kérelmét a fél, már a keresetlevélben vagy a nem peres eljárást megindító beadványban előterjesztheti. Ez a lehetőség mindaddig fennáll, amíg a jogvita (kérelem) - jogorvoslattal már nem támadható módon - nem kerül elbírálásra.

Az elfogultságra alapított kizárás bejelentését azonban - az egyéb esetektől eltérően - a perrendtartás időben korlátozza. Az ugyanis a tárgyalás megkezdése után csak akkor tehető meg, ha a kérelmező nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és a kifogást ezt követően, nyomban bejelentette.

A kizárás iránti bejelentést a fél írásban vagy a tárgyaláson szóval teheti meg. A kérelemnek tartalmaznia kell a pontos indokokat is, mert enélkül nem dönthető el, hogy a törvényben megkívánt okok fennállnak-e (BH1982. 195.). Az elfogultságra alapított kizárási igény csak olyan tényekre alapítható, amelyekből okszerűen következik, hogy annak feltétele objektíve fennáll. A kérelemben ki kell térni a tudomásszerzés körülményeire és idejére is. A Pp. 16. §-ának (4) bekezdésében jelölt érvényesítési többletfeltétel valószínűsítése nélkül ugyanis, az elfogultsági kifogást elkésettség miatt el kell utasítani.

A perújítás az ügy elintézésben részt vett bíró kizárt voltára nem alapítható. A Pp. indokolása szerint ugyanis e különös perorvoslat igénybevételét eljárási jogszabálysértés nem alapozza meg. Nincs azonban akadálya annak, hogy a fél a kizárt bíró részvétele miatt fellebbezéssel, vagy felülvizsgálati kérelemmel éljen.

BH1997. 425. II. A per során elő nem terjesztett elfogultsági kifogásra hivatkozó felülvizsgálati kérelem alaptalan [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 16. § (4) bek.].

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

17. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, vagy saját mellőzéséhez maga is hozzájárult, más tanács, illetőleg bíró kijelölése iránt a bíróság vezetője is intézkedhetik. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell.

Igazgatási ügykörben csak akkor van lehetőség a kizárás felőli intézkedésre, ha annak okát a bíró maga jelentette be, vagy a mellőzéséhez hozzájárult. Ilyenkor a kizárás a bíróság vezetőjének döntésén alapul. Ha azt alaposnak ítéli a kizárás felől intézkednie kell, ellenkező esetben a kérelmet köteles a Pp. 18. §-ában írt vizsgálat és határozathozatal érdekében a bíróság másik tanácsára kiosztani vagy a hatáskörrel rendelkező bírósághoz felterjeszteni. Kizárás esetén az eljárás rendjére a bírósági ügyvitel szabályai [123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás, a Legfelsőbb Bíróságon pedig a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Elnökének 1/1994. számú utasítása] az irányadók. Ekként alaki határozat meghozatalára nincs szükség [123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 35. §-ának (1) bekezdése, illetve a legfelsőbb bírósági eljárás esetén a 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 39. §-a] és a döntésről a feleket külön tájékoztatni sem kell. Az ügyek kiosztására jogosult vezetőnek, az ügyirat borítójára vezetett feljegyzéssel kell csak rögzíteni az átosztás tényét.

BH1989. 315. Az eljáró bíróság kijelölésénél irányadó szempontok [Pp 13. § (1) bek., 17. §, 47. §].

18. § (1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a bíró kizárása felől ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa tárgyaláson kívül is határozhat.

(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú bíróságot és a munkaügyi bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla határoz.

(3) Ha a bejelentést nem maga a bíró tette, nyilatkozatát döntés előtt be kell szerezni.

(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.

Ha a kizárásról igazgatási ügykörben intézkedni nem lehet, arról a kizárással nem érintett másik tanács dönt.

A kizárás megalapozottságának vizsgálatára és az e tárgyú határozat meghozatalára az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelyen a bejelentéssel érintett bíró működik.

Amennyiben azonban e bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy a kizárás a Pp. 14. §-a értelmében az egész bíróságra kiterjed, e tárgyban a megyei (fővárosi) bíróságnak kell eljárnia.

A megyei bíróság egészét érintő kizárási ok tekintetében a Legfelsőbb Bíróságnak kell határoznia (BH1992. 438.). 2003. január 1. napjától - az ítélőtábla működésének megkezdésétől - a kizárási kérelem elbírálására vonatkozó rendelkezések annyiban módosulnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla egészét, az ítélőtábla pedig a megyei bíróság egészét érintő kizárási kérelem tárgyában jár el.

A kizárás elbírálásának eljárási szabályairól a perrendtartás részletesen nem rendelkezik. A Pp. 18. §-ának (1) bekezdésében csupán a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségére utal. A kizárásról tehát tárgyaláson és tárgyaláson kívül egyaránt lehet dönteni. A gyakorlatban a kizárási kérelmet a bíróságok tárgyaláson kívül bírálják el. Kérdéses azonban, hogy helyes-e az a gyakorlat, hogy a kizárási kérelem tárgyában egyesbíró határoz akkor is, ha annak az ügynek az elbírálása, amelyben a kérelmet előterjesztették, a bíróságnak tanácsban kell eljárnia. A Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának 1999. májusi ülésén e kérdésben igenlően foglalt állást arra figyelemmel, hogy ilyen esetekben a döntés tárgya teljes egészében független a perben érvényesített jogviszonyra irányadó szabályoktól.

A kizárás megalapozottságának vizsgálata során a bíróság szükség szerint rendelkezhet a felek nyilatkozatának beszerzéséről. Az érintett bíró vonatkozásában azonban erre feltétlenül köteles, ha a bejelentés nem tőle származik. A kifejtettekből kitűnően egyébként nincs akadálya annak sem, hogy a bíróság - az indokoltnak tartott körben - személyes meghallgatást rendeljen el.

A kizárásról vagy annak elutasításáról végzéssel kell határozni, s azt részletesen indokolni is kell. A végzéssel szemben fellebbezésnek nincs helye. Az elutasítást tartalmazó rendelkezés azonban az ügy érdemében hozott határozat elleni fellebbezésben támadható. Ez utóbbi előírás értelmében mód van tehát arra is, hogy a fél a kizárást megtagadó döntésre alapítsa a fellebbezését. Ha a másodfokú bíróság - az első fokú eljárásban kifejtett állásponttal szemben - e panaszt alaposnak ítéli, úgy ez, a Pp. 252. §-ának (1) bekezdése értelmében a támadott érdemi határozat hatályon kívül helyezéséhez vezet. Kizárást megtagadó végzés a felülvizsgálati kérelemben is sérelmezhető, illetve ez okból felülvizsgálati kérelem előterjeszthető. Arra azonban a Pp. 260. §-ának (1) bekezdésében jelölt feltételek folytán nincs lehetőség, hogy a perújítás alapjául szolgáljon e sérelem.

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

BH1982. 244. Ha valamelyik fél a járásbíróság és a megyei bíróság ellen elfogultsági kifogást jelent be s más bíróság kijelölését kéri, e kérelem tárgyában a megyei bíróságnak kell döntenie, ha a megyei bíróság elfogulatlan bíráiból alakítható olyan tanács, amely a megyei bíróság területén levő járásbíróságok kizárása kérdésében határozhat [Pp. 18. § (2) bek.].

BH1977. 519. I. A félnek az egész bíróság kizárása iránti, arra alapított kérelme, hogy korábban ugyanannál a bíróságnál sikertelenül perlekedett, egyéb, az egész bíróság elfogultságát megalapozó tény nélkül kizárási okként nem fogadható el [Pp. 13., 18. §].

19. § (1) Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat ugyan, de ha a 13. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt. Ha ugyanaz a fél ugyanabban a perben a kizárás megtagadása után tesz újabb bejelentést a bíró ellen, ez a korlátozás sem érvényesül.

(2) Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal (120. §) lehet sújtani.

A kizárás iránti bejelentés a bíró eljárási jogát korlátozza, illetve kizárja. Ez attól függ, hogy ki és milyen okból élt bejelentéssel.

1. Amennyiben a kizárási okot maga a bíró jelentette be, annak elintézésig a perben nem járhat el.

2. Ha a kérelem a féltől származik, és

- nem elfogultságon alapul, a bírót csak az érdemi határozat meghozatalában akadályozza mindaddig, amíg azt el nem intézik;

- a bíró elfogultságára épül, annak nincs hatása a bíró döntési jogkörének terjedelmére;

- ugyanabban a perben korábban eredménytelenül már tett bejelentést a bíró ellen, ennek érdemi döntést korlátozó hatása nincs.

BH1995. 479. A bírák kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazása (Pp. 13-19. §).

BH1977. 519. II. Azt a felet, aki nyilvánvalóan alaptalanul vagy ismételten és alaptalanul terjeszt elő kizárás iránti kérelmet, pénzbírsággal lehet sújtani [Pp. 19. §].

20. § A 13-19. §-ok rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

A jegyzőkönyvvezető kizárására alkalmazandó részletes szabályokat lásd a Pp. 13-19. §-aihoz fűzötteknél.

BH1997. 484. II. Megalapozatlan a döntés, ha a szabálytalan vételezés kezdő időpontját nem tisztázza [Pp. 164. § (1) bek, VKSZ 20. § (1) bek b) pont].

21. § (1) A másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró folytassa le, aki az első fokú ítélet meghozatalában nem vett részt.

(2) A perújítás során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítélet meghozatalában részt vett.

PK 129. szám

Ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyás ellen beadott perújítás elintézéséből a Pp. 21. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet kizártnak tekinteni azt a bírót, aki a fizetési meghagyást kibocsátotta.

(3) A felülvizsgálati kérelem elbírálása során nem járhat el az a bíró, aki a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatok bármelyikének meghozatalában részt vett.

A fenti rendelkezések - hasonlóan a Pp. már tárgyalt 15. §-ában írt szabályához - a korábbi döntés során kialakult meggyőződésből, álláspontból származó pártatlanság hiányát hivatottak kiküszöbölni azzal, hogy a perorvoslati eljárások elbírálásában való részvételből a támadott határozatot hozó bírót kizárják, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban pedig a részvételét korlátozzák.

A megismételt eljárásban a korábban eljárt bíró közreműködési lehetősége részben attól függ, hogy a hatályon kívül helyezésre milyen okból került sor, részben pedig a hatályon kívül helyező végzés erre vonatkozó rendelkezésétől.

Kizárt a megismételt eljárásból az eljárt bíró, ha

- a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésében elrendelte, hogy az ügyet a bíróság másik tanácsa tárgyalja [Pp. 252. § (4)],

- a hatályon kívül helyezésre a Pp. 252. §-ának (1) bekezdése alapján és azért került sor, mert az eljárásban a törvény értelmében kizárt bíró vett részt.

Az olyan ügyekben, amelyekben a bizonyítás terjedelme vagy teljes megismétlésének szükségessége indokolta az eljárás megismétlését [Pp. 252. § (3)], nem feltétlenül kívánatos az új bíró kijelölése. A hatályon kívül helyezést ugyanis nem a bíró személyében rejlő ok, hanem az indokolta, hogy az eljárt bíróság nem tisztázta kellően a döntés meghozatalához nélkülözhetetlen tényeket. A felülbírálatot végző bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdéséből következően ilyenkor is köteles az új eljárás lefolytatására vonatkozó utasításait megadni. Ekként az indokokra kiterjedően részleteznie kell, hogy mely tények és körülmények bizonyítását látja még elengedhetetlennek, utalva a bizonyítási eszközökre is. A végzés iránymutatása a már eljárt bíróságot köti. Így a helyes és pártatlan elbírálás feltételei biztosítottak. Ezért az ügy kiosztására jogosult vezető megítélésétől függ tehát, hogy mikor látja mégis indokoltnak, a hatályon kívül helyezés konkrét okainak vizsgálata után, új bíró kijelölését. A gyakorlatban a bíróság ritkán él ezzel a lehetőséggel.

A fent kifejtettek a fellebbezés - és a Pp. 275/A. §-ában írtakból következően -, a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott határozat folytán megismételt eljárásban egyaránt irányadóak.

A perújítási és a felülvizsgálati eljárásban való közreműködésből csak az a bíró kizárt, aki e perorvoslati eljárások tárgyát képező érdemi határozat meghozatalában vett részt. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a bíró egyéb percselekményt végzett-e az adott ügyben (tárgyalást tartott, hiánypótlást rendelt el stb.).

Az ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyás ellen beadott perújítás elintézéséből a Pp. 21. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet kizártnak tekinteni azt a bírót, aki a fizetési meghagyást kibocsátotta (PK 129. számú állásfoglalás).

A perújítási kérelem elbírálásából a Pp. 21. §-ának (2) bekezdése alapján csak az bíró van kizárva, aki a perújítással megtámadott ítélet meghozatalában részt vett. Annak azonban nincs akadálya, hogy az újabb perújítási kérelem elbírálása során ugyanaz a bíró járjon el, aki a korábbi perújítási kérelem felől döntő határozat meghozatalában vett részt (BH1980. 268.).

A perújítási eljárásban a hivatásos bírón kívül nem járhat el az az ülnök sem, aki a megtámadott ítélet meghozatalában részt vett (BH1979. 312.).

BH1987. 208. A hagyatéki eljárás megismétlésének szempontjai, illetve elhatárolása a perújítási eljárástól [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He) 76/A-C §-ai, 89. § (1) bek., Pp 21. § (2) bek., és 260-269. §-ai].

BH1980. 268. A perújítási kérelem elbírálásából a Pp. 21. §-ának (2) bekezdése alapján csak az a bíró van kizárva, aki a perújítással megtámadott ítélet meghozatalában részt vett. Annak azonban nincs akadálya, hogy az újabb perújítási kérelem elbírálása során ugyanaz a bíró járjon el, aki a korábbi perújítási kérelem felöl döntő határozat meghozatalában vett részt [Pp. 21. § (2) bek.].

III. FEJEZET

Bírósági hatáskör és illetékesség

Hatáskör

22. § (1) A helyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a megyei bíróságok hatáskörébe.

(2) A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a 349. §-ban meghatározott munkaügyi perek.

MK 132. szám

A munkáltató nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel (határozat, írásbeli felszólítás) anyagi igényét az elhunyt munkavállaló örököseivel szemben.

MK 71. szám

A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok járnak el.

MK 35. szám

Ha a munkajogi anyagi felelősség alapján kártérítésre kötelezett munkavállaló megtérítési követelést támaszt a munkavállalótársával szemben, az ebből eredő vitát nem lehet munkaügyi jogvitának tekinteni.

Eljárásjogi szempontból a bírósági hatáskört szabályozó rendelkezések arra a kérdésre adnak választ, hogy a perbevitt jogvita elbírálása melyik szinten szervezett bíróságra, azaz helyi (városi és kerületi), megyei vagy munkaügyi bíróságra tartozik-e. A bírósági hatáskör fogalmát a gyakorlat kiterjesztett tartalommal is használja, s e fogalommal nevesíti a joghatósággal, illetve a bírói úttal kapcsolatos kérdéseket, amelyekre azonban nem az eljárásjogi hanem a külön anyagi jogi szabályok az irányadóak. A joghatóságra vonatkozó rendelkezések (elsősorban a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet, illetve a két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések) azt hivatottak eldönteni, hogy adott esetben a magyar vagy a külföldi állam hatósága jogosult-e eljárni. Azoknak a jogvitáknak a körét, amelyek esetében bírósághoz lehet fordulni (bírói út) csak törvény állapíthatja meg (1997. évi LXVI. törvény 8. §).

Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéséből kitűnően a törvény a helyi bíróságot - munkaügyi vitákban a munkaügyi bíróságot - tekinti általános hatáskörűnek. A megyei bíróságok csak a Pp. 23. § (1) bekezdésében szabályozott esetekben rendelkeznek kivételes hatáskörrel az ügy első fokú intézésére.

A hatáskörre vonatkozó szabályok garanciális jellegűek, ezért attól sem a felek sem a bíróság nem térhetnek el. Figyelmen kívül marad ezért a felek olyan megállapodása, amelyben a szerződésből eredő vitáik eldöntésére hatáskörrel nem rendelkező bíróság kizárólagos illetékességének vetették magukat alá (BH1995. 222., BH1995. 480., BH1993. 99., BH1994. 255., BH1984. 405.) A hatásköri szabályok megsértése olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárásban kötelezően vonja maga után az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését [Pp. 252. § (2)].

Előfordult már a gyakorlatban, hogy a hatásköri szabályok megsértésével jogerős ítélet született. Kérdésként merült fel, hogy kezdeményezhet-e perújítási eljárást a fél kizárólag arra hivatkozással, hogy a bíróság jogerős ítélettel a hatáskörébe nem tartozó ügyet bírált el. Álláspontunk szerint ilyen esetben a bírósági hatáskört érintő "hiba" perújítással nem orvosolható. Nem vitatható ugyan, hogy a hatáskör hiányára történő hivatkozás olyan új tény, amelyet a jogerős ítéletet hozó bíróság nyilvánvalóan nem bírált el. Önmagában azonban a hatáskör hiányából az érdemi elbírálás kedvezőbb volta nem következik [Pp. 260. § (1) a)], ezért ilyen tartalommal a perújítási kérelem az érdemi tárgyalásra alkalmatlan.

Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései a gyakorlatban sok esetben vetnek fel minősítési problémákat, amikor a bíróságnak kell állást foglalnia abban, hogy az adott vita munkajogi vagy más természetű-e. Különösen igaz ez a vállalkozási és megbízási szerződések esetében, mert e szerződések a munkaszerződés tartalmi elemeivel sok hasonlóságot mutatnak. Az elhatárolás lényegesebb kérdéseit a XXIII. Fejezetnél taglaljuk. Itt is ki kell azonban azt emelni, hogy a bíróságnak az alapul szolgáló jogviszony mikénti minősítésénél a szerződés tartalmából kell kiindulnia függetlenül attól, hogy azt a felek milyen megnevezéssel nevesítették. Ellentmondásos tényállás mellett adott esetben a bíróságnak teljes körű bizonyítást kell lefolytatnia annak érdekében, hogy az eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság megállapítható legyen (BH1993. 775.).

BH2003. 480. A munkáltató felelősségbiztosítása alapján a biztosítási szerződés körébe eső követelések tekintetében a biztosító a munkáltató helyett felel. Ezért a biztosítóval szemben indított igény iránt indított per elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek.].

BH2003. 130. Ha a munkavállaló a végelszámolóval szemben annak e minőségében tanúsított magatartása miatt azért indít pert, hogy a munkaügyi perben hozott ítéletben meghatározott járandóságát megkapja, e per elbírálására az általános hatáskörű bíróság rendelkezik hatáskörrel [Ptk. 339. §, Pp. 22. §, 349. §].

BH2001. 437. II. A külföldi jog alkalmazhatóságának megállapítása körében vizsgálandó szempontok [1979. évi 13. tvr. 24. §, 30. § (1) bek., Pp. 22. §, 23. §].

BH2001. 300. Az oktatói és az előadói képesség, valamint a tudományos teljesítmény egyetemi megítélése (habilitáció) kérdésében keletkezett sérelemre alapított nem vagyoni kártérítésre irányuló igény elbírálása nem a munkaügyi bíróság, hanem az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [1993. évi LXXX tv. (Ftv.) 25. § (1) és (2) bek., 26. § (2), (3), (5) bek., Pp. 22. § (2) bek., 275/B. §, 251. § (1) bek., 157. § a) pont, 130. § (1) bek. b) pont, 349. § (1) bek.].

BH2001. 21. A nem közigazgatási jogkörben eljáró állatorvos tevékenységével kapcsolatos kártérítési igény elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. b) pont, Ptk. 349. §, 1981. évi 3. tvr. 12. §, PK 42. sz.].

BH2000. 374. I. A közalkalmazotti jogviszonyból származó per a munkaügyi és nem az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 349. § (1) bek.].

BH2000. 132. A vízgazdálkodási társulat az érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére kötelezés körében nem minősül közigazgatási szervnek. A kereset elbírálása az illetékes helyi bíróság hatáskörébe tartozik [1995. évi LVII. tv. 34. § (2) bek., (5) bek., 35. § (1) bek., 43. § (1) bek., Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. f) pont, 324. § (2) bek.].

BH1999. 368. A hatáskör kérdésében a fenntartott kereseti kérelmek figyelembevételével kell és lehet dönteni [Pp. 22. § (1) bek., 45. § (2) bek.].

BH1999. 340. A megyei bíróságnak nincs hatásköre a társadalmi szervezet tagjának a társadalmi szervezet ellen kártérítés iránt indított pere elbírálására (Pp. 22-23. §).

BH1999. 318. A gazdasági társaságokról szóló új törvénynek a gazdasági társaság tagja kizárására vonatkozó rendelkezéseit a törvény hatálybalépése előtt a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok esetében csak akkor lehet alkalmazni, ha a cégjegyzékben vezetett adataik első változása folytán a társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) módosították. Addig a tag kizárására az 1988. évi VI. törvény rendelkezései az irányadók [1997. évi CXLIV. tv. 49. § (1) és (3) bek., 298. § (1) bek., 299. § (2) bek., Pp. 22. § (1) bek., 227. § (1)-(2) bek.].

BH1999. 79. A társasházak a cégjegyzékbe nem jegyezhetők be, ezért az általuk kezdeményezett jogviták elbírálása nem tartozik a cégbíróságok hatáskörébe [1977. évi 11. tvr., 1997. évi CLVII. tv., 1989. évi 23. tvr., Pp. 22-23. §-ai].

BH1999. 30. A gázt a fogyasztók részére szolgáltató cég nem rendelkezik közigazgatási jogkörrel, az általa okozott kár ezért nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak. Ennek figyelembevétele az eljáró bíróság kijelölésénél [Ptk. 349. §, 1994. évi XLI. tv. 4. § (1) bek., Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. b) pont, 45. § (2) bek., PK 42.].

BH1998. 615. II. A jogutód biztosító helytállási kötelezettsége esetén a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, függetlenül attól, hogy a követelését érvényesíteni kívánó munkavállaló a biztosítóval sem munkaviszonyban, sem munkaviszony jellegű jogviszonyban nem állt [Pp. 22. § (2) bek.].

BH1997. 362. Ha a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyontárgyra bejegyzett - egyébként csak a vagyontárgy értékesítésével megszűnő - zálogjog megszüntetését kéri, kérelme elbírálása nem a felszámolási eljárást lefolytató, hanem a perbíróság hatáskörébe tartozik [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (1) és (3) bek., 48. § (2) bek., Pp. 22. § (1) bek., 36. § (1) bek.].

BH1997. 261. Az ingyenes vagyonjegy megszerzésének lehetőségét a jogszabály egyértelműen a munkaviszony fennállásához kötötte. A felek ezzel kapcsolatos jogvitája a munkaviszonnyal összefüggő kérdésben keletkezett jogvita, amelynek elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [94/1988. (XII. 22.) MT r. 1. §, Pp. 22. § (2) bek.].

BH1997. 234. I. Hatáskörrel nem rendelkező bíróság illetékességének a felek nem vethetik alá magukat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 41. § (1)-(2) bek.].

BH1997. 187. Munkaköri leírásban meghatározott, havi alapbér és túlmunkadíjazás ellenében végzett munkakör ellátása - elnevezése ellenére - nem meghatározott ügy ellátására kötött megbízási szerződésnek, hanem munkaviszonynak minősül. [Ptk. 474. § (1) bek., Pp. 22. § (2) bek., 45. § (2) bek.].

BH1996. 539. Az ún. próbamunkában való megállapodás nem hoz létre munkaviszonyt, ha a felek között függőséggel és a munkáltató széles körű utasítási jogkörével járó, a próbamunkák tekintetében munkabérfizetést előíró megállapodás nem jön létre. Ezért az e jogviszony alapján végzett munka díjazása iránti követelés elbírálása az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. §, 45. § (2) bek.].

BH1996. 371. A munkaügyi bíróság hatáskörét nem érinti a munkavállaló személyében bekövetkezett jogutódlás [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (1) bek., 351. § (1) bek., MK 160. sz.]

BH1996. 370. A munkaügyi bíróság hatáskörét nem érinti a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (2) bek., Ptk. 332. §, MK 160. sz.].

BH1996. 263. A büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott kártalanítási eljárás az ügyben egyébként illetékes büntetőbíróság székhelye szerint illetékes polgári helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek a bíróságnak kell döntenie mind a kártalanítási igény jogalapja, mind pedig az összegszerűsége kérdésében [Be. 383. § (1) bek., 385. § (3) bek., 385/B. § (1) bek., Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 23/1995. (IV. 5.) AB hat.].

BH1996. 247. A büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott kártalanítási eljárás az ügyben egyébként illetékes büntetőbíróság székhelye szerint illetékes polgári helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek a bíróságnak kell döntenie mind a kártalanítási igény jogalapja, mind pedig az összegszerűsége kérdésében [Be. 383. § (1) bek., 385. § (3) bek., 385/B. §, Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 23/1995. (IV. 5.) AB hat.] .

BH1996. 208. A polgári és munkaügyi jogviták elhatárolásánál irányadó körülmények [Mt. 199. § (3) bek., 1972. évi IV. tv. 23. § (1) bek., Pp. 22. § (2) bek.].

BH1996. 100. I. A büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott kártalanítási eljárás a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért az eljárás lefolytatására az ügyben egyébként illetékes büntetőbíróság a székhelye szerint illetékes polgári helyi bíróságnak küldi meg az iratokat [1973. évi I. tv. (Be.) 383. §, 385/A. §, 385/B. §, 385/D. §, Pp. 22. § (1) bek., 29-30. §, 37. §, 23/1995. (IV. 5.) AB hat.].

BH1995. 520. Külföldön történő munkavégzésre kötött munkaszerződés alapján felvett ellátmány visszafizetésére irányuló követelés elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 129. § (1) bek., 158. § (2) bek., 251. § (1) bek., 351. § (1) bek.].

BH1995. 480. Ha a felek a szerződésben a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki, de a per a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, eljáró bíróságként csak a helyi bíróságot lehet kijelölni. A szerződésben foglalt kikötés a főváros területén működő helyi bíróság kijelölése útján vehető figyelembe [Pp. 22-23. §, 36. § (1) bek., 41. § (1) és (2) bek., 45. § (2) bek.].

BH1995. 435. A munkavállaló baleseti kártérítési igénye a munkaviszonyából eredő igény, amelyért a munkáltató a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint tartozik felelősséggel. A munkáltató felelősségbiztosítása alapján a biztosítási szerződés körébe eső követelések tekintetében a biztosító a munkáltató helyett felel, ezért a biztosítóval szemben indított, a munkaviszonyból eredő kártérítési igény érvényesítése iránti per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek.].

BH1995. 244. A mezőgazdasági termelőszövetkezetnek a vagyonnevesítés tárgyában hozott határozatát a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében nem vizsgálhatja felül; az ilyen határozatot keresettel a helyi bíróság előtt lehet megtámadni [1989. évi 23. tvr. 18/A. § (2) bek., 1992. évi I. tv. 13. § (1) és (3) bek., 1992. évi II. tv. 11. § (4) bek., Pp. 22. § (1) bek.].

BH1995. 222. II. Az alávetéses illetékességi kikötés nem eredményezheti azt, hogy a felek mellőzzék a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályokat [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. a) pont, 29. § (1) bek., 41. § (2) bek.].

BH1995. 118. A pertárgy értékének megállapításánál a kamatok - függetlenül attól, hogy ügyleti vagy késedelmi kamatról van szó - akkor sem vehetők figyelembe, ha már lejárt kamatokat kíván a jogosult érvényesíteni. Ha a bíróság hatáskörét a perérték alapozza meg, a kamatokat a perérték számításánál figyelmen kívül kell hagyni, és az alacsonyabb összeg alapján kell a hatáskört megállapítani [1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek., 40. § (1) bek., Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 24. § (1) bek., 25. § (4) bek., 36. § (1) bek.].

BH1995. 69. Vállalkozási jogviszonyból eredő követelés teljesítésére irányuló kereset elbírálása az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (1) bek., 45. § (2) bek., Ptk. 389. §].

BH1994. 559. A megyei bíróság hatáskörébe tartozik a gazdálkodó szervezetek egymás elleni vagyonjogi pere akkor is, ha a per tárgyának értéke csak az áfa összegére figyelemmel haladja meg a tízmillió forintot [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 27. § (1) bek.].

BH1994. 546. A munkaszerződésben kikötött óvadékkal kapcsolatos jogvita elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., Ptk. 270. §].

BH1994. 439. A csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő jogosult - az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál - biztosítási intézkedések elrendelését kezdeményezni, ha az adós gazdálkodó szervezet részéről olyan magatartást észlel, amely veszélyezteti a hitelezők követeléseinek kielégíthetőségét [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. c) pont, Pp. 30 § (1) bek., 22. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 108. §, 114. §].

BH1994. 418. A perújítás elbírálására vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályt a Pp. módosítása nem érintette [Pp. 22. § (1) bek., 349. §, 263. § (1) bek., Pp. 45. §].

BH1994. 417. A lakásépítés munkáltatói támogatásával összefüggésben keletkezett jogvita elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe [Pp. 22. § (1)-(2) bek., 349. §, 275/A. § (2) bek., 48I1982. (X. 7.) PM-ÉVM r. 21. § (1) bek., 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM. r. 18. § (5) bek.).

BH1994. 388. A nemzetközi szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik; nem minősül ilyen pernek azonban, ha a megbízó követelését nem a szállítmányozóval, hanem a szállítmányozó által a biztosítóval kötött szerződés folytán a biztosítóval szemben érvényesíti [Pp. 22. § (1) bek., 36. § (1) bek.].

BH1994. 83. Újítási díj megfizetése iránti igény elbírálásánál irányadó hatásköri szabályok [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. c) pont, 45. § (1) bek.].

BH1993. 775. Annak a kérdésnek az elbírálása során, hogy a peres felek között létrejött jogviszony munkaviszony vagy vállalkozási jogviszony-e, és ehhez képest mely bíróság hatáskörébe tartozik a per eldöntése, a bíróságnak - különösen bonyolult és ellentmondásos tényállás esetén részletes, az összes körülményre kiterjedő bizonyítást kell lefolytatnia a hatáskör megállapíthatósága érdekében [1992. évi XXII. tv. 1. §. (1) bek., Ptk. 389. §., Pp. 22. §. (1) bek., 349. §.].

BH1993. 616. A termelőszövetkezeti közgyűlés vagyonnevesítés tárgyában hozott határozatának felülvizsgálata az általános hatáskörű bíróságtól kérhető [1992. évi II. tv. 11. § (4) bek., 1992. évi I. tv. 13. §, Pp. 22. §, 45. §].

BH1993. 531. A kölcsönszerződésen alapuló jogvita elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ha az elszámolás kapcsán az ellenérdekű fél munkabér-követelése tekintetében is jogvita keletkezik, azt a jogosult csak munkaügyi perben érvényesítheti [Ptk. 523. §, Pp. 22. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 199. § (1)-(3) bek.].

BH1993. 450. A Polgári perrendtartásnak a bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó, 1993. január hó 1. napján hatályba lépett rendelkezéseit az eljáró bíróságok kijelölése során alkalmazni kell akkor is, ha a bíróságok hatáskörük hiányát megállapító végzései 1993. január hó 1. napját megelőzően jogerőre emelkedtek, de az említett időpontban az eljáró bíróság kijelölése még folyamatban volt [Pp. 45. §, 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 1992. évi LXVIII. tv. 28. § (1) bek., 31. § c) pont).

BH1993. 433. Az illetékességre vonatkozó megállapodás csak a hatáskörrel rendelkező bíróságra vonatkozhat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 45. §].

BH1993. 431. Szövetkezet vagy szervei által hozott határozat felülvizsgálatát a sérelmet szenvedett tag a helyi bíróságtól kérheti [1992. évi I. tv. 13. § (1) bek., Pp. 22. § (1) bek.].

BH1993. 361. A vagyonnevesítésre vonatkozó közgyűlési határozat felülvizsgálatára a Pp. általános szabályait kell alkalmazni [1988. évi VI. tv. 3. §, 1992. évi II. tv. 11. § (4) bek., 1992. évi I. tv. 13. §, Pp. 22. §, 45. §].

BH1993. 205. A munkáltató a munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése iránti munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. Munkaügyi jogvitának minősül a munkáltató és a szakszervezet között keletkezett jogvita is, ezért annak elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Mt. 16. §, 199. § (1)-(3) bek., Pp. 22. § (2) bek.].

BH1993. 99. Kizárólagos illetékességre vonatkozó kikötött megállapodás a hatáskör szempontjából nem vehető figyelembe. (Pp. 22-23. §, 45. §).

BH1993. 98. Gazdasági társaság a kívülálló (nem tag) ügyvezetőjével szemben a munkaviszonyból származó követelését a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti [Mt. 63. § (1) bek., Mt. V. 84/A. §, új Mt. 199. §, Pp. 22. § (2) bek., 45. §].

BH1992. 781. A külkereskedelemmel kapcsolatos kizárólagos illetékességi szabály nem alkalmazható, ha a kötelezett magánszemély [Pp. 22. § (1) bek., 29. § (1) bek., 129. § (1) bek., 367. § (1) bek. a) pont].

BH1992. 717. Az "utcaközösség" magánszemélyek önkéntes társulása és mint ilyen nem, illetve csak az összes magánszemély perben állása esetén perképes. Ha az utcaközösség által rendelt munkák hibáit az önkormányzat javíttatja ki, ennek költségeit az eredeti kivitelezővel szemben az önkormányzat engedményesként érvényesítheti. Ez esetben a perre a helyi bíróságnak van hatásköre [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, Ptk. 328. § (1) bek., 331. §].

BH1992. 704. A jogszabály erejénél fogva jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaság és volt tagjai között egységes pertársaság nem alakulhat ki, egy ilyen "pertársaságnak" nem lehet perképessége, és - mivel az alperes, a volt gmk. tagjai természetes személyek - a perre a Pp. általános szabályai az irányadók [1988. évi VI. tv. 332. § (1) - (2) bek., Ptk. 685. § c) pont, Pp. 22. §, 23. §, 51. § a) pont].

BH1992. 642. A Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatok által okozott károk megtérítése iránti igények érvényesítésével kapcsolatos hatásköri és illetékességi szabályok [1991. évi XXX. tv. 3. §, Pp. 22. § (1) bek.].

BH1992. 507. Nem minősül szövetkezeti tagsági vitának a felek között gépjármű tulajdonjogának megállapítása tekintetében keletkezett jogvita. E jogvita eldöntésére a helyi bíróság rendelkezik hatáskörrel [Pp. 22. § (1) bek.].

BH1992. 339. Ha szövetkezeti tagok nem új szövetkezet alapítása céljából, hanem egy másik szövetkezetbe való beolvadás érdekében válnak ki régi környezetükből, a tagok és a korábbi szövetkezet között vagyonmegosztás kérdésében támadt per nem munkaügyi, de nem is gazdasági per, hanem arra az általános hatásköri és illetékességi szabályok az irányadók [Pp. 22. § (1) bek., 29. § (1) bek., 45. § (1)-(2) bek., 349. § (2) bek., 365. § (1) bek., 1967. évi III. tv. 46. § (2)-(3) bek., 47. § (4) bek.].

BH1992. 213. Ipari szövetkezet tagjának az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásával kapcsolatban keletkezett jogvitáját a munkaügyi bíróságnak kell elbírálnia [Pp. 22. § (2) bek., 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 2. § (1) bek.].

BH1991. 161. A hatásköri szabályok alkalmazása szempontjából a természetes személy szerződéses üzemeltető által indított per nem tekinthető az üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet által indított pernek, ezért arra nem a Pp. XXV. fejezetének speciális rendelkezései az irányadók [Pp. 22. §, 23. § (1)-(2) bek., 45. §, 365. § (1) bek., 366. § (1)-(2) bek.].

BH1990. 452. Az ipari szakcsoport által a tagja részére megelőlegezett társadalombiztosítási járulék megfizetésével kapcsolatban keletkezett vita eldöntése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 278/C. § (2) bek., 26/1981. (IX. 5.) MT r. 19. § (3) bek.].

BH1990. 427. Az ún. gesztor szervezet a szakcsoport tagja helyett kifizetett adótartozás megtérítése iránti igényét a szakcsoport tagjával szemben az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti [Pp. 22. § (1) bek., 42/1971. (XII. 17.) Korm. r. 10. § (4) bek., 58/1981. (XI. 19.) MT r. 6. § (1) bek., (2) bek. e) pont].

BH1990. 406. A magánszemély tulajdonában levő üzlethelyiségre kötött bérleti szerződés felmondásából eredő jogvita eldöntésére az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik abban az esetben is, ha a bérleti szerződést kötő felek az üzletben folytatandó tevékenységre munkaviszonyt is létesítettek [Pp. 22. § (1) bek., 157. §, Ptk. 423. §].

BH1990. 261. A sajtóközlemény utján megvalósult jogsértésből eredő kártérítési igény érvényesítésére az általános hatásköri szabályok az irányadóak. Az ilyen igény érvényesítésének az előzetes igénybejelentés nem feltétele [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) és c) pontja, 342-343. §].

BH1989. 463. A társadalombiztosítási követelés megfizetésére egyetemlegesen kötelezett az e tárgyban hozott határozat ellen a munkaügyi bírósághoz fordulhat keresettel [1975. II. tv. 113. § (2) bek., 1981. I. tv., Pp. 22. § (2) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 250. § (1) bek., 259. §., 327. §].

BH1989. 375. II. Ha a felek a dolgozó lakásépítésének támogatására 1983. január 1-je előtt kötöttek szerződést, a szerződés megszegéséből eredő jogvita elbírálásánál a korábbi jogszabály, a 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni [Ptk. 7. §, Pp. 22. §, 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM r. 21. § (1) bek.].

BH1989. 31. Ha a törvényi engedményes gazdálkodó szervezet magánszemély jogosult helyébe lép, a hatásköri szabályok alkalmazása során akkor sem a Pp. XXV. fejezetének rendelkezései, hanem annak általános szabályai az irányadók, ha a perben az ellenérdekű fél is gazdálkodó szervezet [Pp. 22. § (1) bek., Ptk. 329. § (1) bek., 331. §, 558. § (1) bek.].

BH1987. 316. A lefoglalt bűnjelek megőrzése nem államigazgatási jellegű tevékenység, így az ennek során bekövetkezett károsodások miatt érvényesített igény nem tartozik a megyei bíróság hatáskörébe. Más a helyzet akkor, ha a károsult arra hivatkozik, hogy a lefoglalt dolgok nem voltak tárgyai az eljárásnak, így a lefoglalásra nem volt jogi lehetőség. Ebben az esetben a károkozás kapcsolatba hozható közhatalmi jellegű tevékenységgel, és államigazgatási jogkörökben okozott kárnak minősülhet [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. b) pont, Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.].

BH1987. 243. Kisajátítási kártalanítási összegnek az államigazgatási szerv részéről történt késedelmes kifejezése olyan kamatfizetési kötelezettségnek szolgálhat alapul, amely nem vonható az államigazgatási jogkörben okozott kár fogalma alá. Ezért a per elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp 22. §, 23. § (1) bek. b) pont, Ptk 301. § (1) bek., 349. §, PK 42. sz.].

BH1986. 420. Hatáskör szempontjából a munkaviszony elhatárolása a polgári jogi szerződéses kapcsolatoktól [Pp. 22. §, 129 § (1) bek., Ptk. 7. §].

BH1986. 36. Olyan esetben is helye lehet az eljáró bíróság kijelölésének, amikor a kereset tárgyában már valamely bíróság - utóbb hatályon kívül helyezett ítéletet hozott [Pp. 22-23. §, 29. § (1) bek., 45. § (1) és (2) bek., 366. § (1) bek., 396. §, Ptk. 685. § c) pont].

BH1985. 494. A meghalt termelőszövetkezeti tagnak a szövetkezettel tagsági viszonyban nem álló örököse és a termelőszövetkezet között a megszűnt tagsági viszonyból eredő igény érvényesítésével kapcsolatban keletkezett jogvitára a tagsági vitákat eldöntő szerveknek nincs hatásköre, az igényt az általános hatáskörű bíróság előtt kell érvényesíteni [Pp. 22. § (2) bek., 28. §. 129. § (1) bek., 158. § (1)-(2) bek., 349. § (2) bek., 357. § (2) bek., 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 118. § (2) bek., 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 107. §].

BH1985. 484. A gazdasági munkaközösség nem jogi személy és nem a Ptk. 685. §-ának c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet. Az ellene indított per nem gazdasági per, és annak elbírálására a hatáskört és illetékességét az általános eljárási szabályok határozzák meg [Pp. 22. §, 29. § (1) bek., 366. § (1)-(2) bek., Ptk. 573-574. §, 685. § c) pont, 28/1981. (IX. 9.) MT sz. r. 1. § (1) bek., 2. § (2) bek.].

BH1985. 432. Ha az üzlet szerződéses üzemeltetője a saját nevében köt gazdálkodó szervezettel szerződést, és ebből eredően a gazdálkodó szervezet az üzemeltető ellen pert indit, a perre az alperes lakóhelye szerinti bíróságnak van hatásköre és illetékessége [Pp. 45., 22. §, 29. § (1) bek., 34/1983, (IX. 22.) MT sz. r. 3. §].

BH1983. 493. A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevőkkel kötött tanulmányi szerződésekkel kapcsolatos jogviták eldöntése az általános hatáskörű bíróságra tartozik [Pp. 22. § (1) és (2) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 9. §, 7/1972. (IX. 15.) MM sz. r. 19. §].

BH1980. 452. A termelőszövetkezeti tag örököse és a termelőszövetkezet között a megszűnt tagsági viszonyból eredő jogvita eldöntése a járásbíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (2) bek., 349. § (2) bek., 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 118. § (2) bek., 12/1977. /(III. 12.) MÉM sz. r. 107. §].

BH1980. 451. Nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe a szövetkezet és a tagja között keletkezett vita, ha az olyan tagsági viszonyból származik, amely nem a munkavégzéssel kapcsolatos és túlnyomórészt vagyoni jellegű. Ebből következően a munkaügyi bíróság hatáskörébe csak azok a szövetkezeti tagsági jogviták tartoznak, amelyeknek előzetes elbírálását jogszabály a szövetkezet szerveinek (szövetkezeti döntőbizottság, közgyűlés, küldöttgyűlés) hatáskörébe utalja [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (2) bek., 129. § (1) bek., 315. § (4) bek., 349. § (2) bek., 1972. évi IV. tv. 23. § (1) bek.].

BH1980. 173. A jó hírnév védelmével kapcsolatos igény érvényesítése a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Nincs azonban akadálya annak, hogy a felperes a megyei bíróság hatáskörébe tartozó követeléssel együttesen érvényesítsen a megyei bíróság előtt olyan követelést, amelynek az elbírálása egyébként a járásbíróság hatáskörébe tartozna [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. c) pont].

BH1980. 172. A szerződéseket nem az azokban használt kifejezések, hanem valóságos tartalmuk szerint kell minősíteni. A munkaviszony elhatárolása a polgári jogi szerződéses kapcsolatoktól [Pp. 22. §, 129. § (1) bek., Ptk. 7. §].

BH1979. 35. A perújítás megengedésének alapjául szolgálhat az olyan bizonyíték is, amelyre a fél a perben hivatkozott, de a bíróság érdemben nem bírált el, feltéve hogy az elbírálás esetén reá kedvező határozatot eredményezett volna [Pp. 22. § (1) bek., 260. § (1) bek. a) pontja, 266. § (1)-(2) bek.].

23. § (1) A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:

a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt indítják meg;

b) azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak;

c) a szerzői és a szomszédos jogi perek - ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok és díjigények érvényesítése iránt indított pereket is -, valamint az iparjogvédelmi perek és a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;

d) a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek;

e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek, a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, a cégek és tagjaik közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek, továbbá a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek;

f) a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetek (pl. alapítvány) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (pl. ügyész, miniszter) által, illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított perek;

g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek;

h) az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek;

i) a közigazgatási perek (XX. fejezet), a 349. § (5) bekezdésében meghatározott perek kivételével;

j) a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. fejezet);

k) a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása [Ptk. 236. § (2) bek. c) pont] iránt indított perek;

l) azok a megállapításra irányuló (123. §) perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás kérhető lenne - meghaladná az a) pontban meghatározott értéket;

m) a 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perek;

n) azok a perek, amelyeket törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal.

A megyei bíróság kivételes hatáskörét a törvény perértéktől függetlenül meghatározott pertípusok megjelölésével [b)-g) pontok], utaló szabály alkalmazásával [h) pont] és vagyonjogi perekben perérték meghatározásával szabályozza [a) pont].

a) ponthoz

E rendelkezés alkalmazásakor vagyonjoginak azt a pert kell tekinteni, amelynek anyagi kihatása van - függetlenül attól, hogy a pénzbeli követelés adott esetben nemvagyoni jellegű jog megsértéséhez kapcsolódik mint kártérítési igény (BH1991. 392., BH1991. 476.). Vannak ugyanakkor - a törvény által eleve kivételnek tekintett házassági vagyonjogi pereket meghaladóan - olyan vagyonjogi perek, amelyek a törvény rendelkezése alapján akkor sem tartoznak a megyei bíróság hatáskörébe, ha a perérték a tíz millió forintot meghaladja, mégpedig:

- a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perek (Pp. 367. §), valamint

- az igényper (Pp. 373. §).

Speciális rendelkezést tartalmaz e körben a Pp. 28. §-a, amely kizárja a megyei bírósági hatáskör érvényesülését a feltételek fennállása esetén is akkor, ha az alperes már az érdemi ellenkérelmét [Pp. 139. § (1)] előterjesztette.

A perérték számításával kapcsolatos részletes rendelkezéseket a Pp. 24-26. §-ai tartalmazzák. A perértéktől függő hatásköri szabályok helyes alkalmazása szempontjából itt is ki kell emelni azt, hogy a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) nem vehetők számításba a perérték meghatározásánál akkor sem, ha a fél a már lejárt kamatokat tőkésítette s annak megfizetését határozott összegben kéri (BH1995. 118.). Ha azonban önálló keresettel érvényesítik a járulék-igényt, értelemszerűen e fenti szabály nem érvényesül.

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy nem tekinti a főkövetelés járulékának az ÁFA összegét, ezért az a pertárgy értékének része (BH1994. 559.).

Az Országos Ítélőtábla működésének megkezdésétől, 2003. január 1. napjától kezdődően az 1999. évi CX. törvény e rendelkezést két körben is módosította. Egyrészt a hatásköri értékhatárt 5 millió forintra leszállította (bővítve ekként a megyei (fővárosi) bíróság első fokú hatáskörébe tartozó ügyek számát), másrészt viszont a perértéktől független első fokú bírósági hatáskört a házassági vagyonjogi perek esetében csak azokra tartotta fenn, amelyeket a házassági perrel együtt indítottak meg.

A módosított rendelkezéseket főszabályként a 2003. január 1. napja után indult ügyekben kell alkalmazni. Az 1999. évi CX. törvény 165. § (2) bekezdése az ekkor már folyamatban lévő ügyeket érintő sajátos rendelkezést tartalmaz. Ennek értelmében az első fokú bíróság azokat az egy évnél nem régebben érkezett ügyeket, amelyek a módosított szabály alapján a megyei bíróság első fokú hatáskörébe tartoznak, megküldi a megyei bíróságnak, ha az ügyben a perindítás hatálya még nem állt be: azaz a bíróság a keresetlevelet az ellenérdekű féllel még nem közölte (Pp. 128. §). Az egy évnél nem régebben érkezett fizetési meghagyásos ügyet az első fokú bíróság akkor küldi meg a megyei bíróságnak, ha a meghagyás kibocsátására 2003. január 1. napjáig még nem került sor. A törvény egyértelmű szóhasználatából következően ilyen esetben az elsőfokú bíróságnak nem kell az áttételről külön végzéssel rendelkeznie, s a megküldésre vonatkozó intézkedéssel szemben a feleket jogorvoslat sem illeti meg [Pp. 233. § (3) b)]. Az elsőfokú bíróság esetleges téves intézkedését ilyen esetben a megyei bíróság észleli. Önként adódna az a megoldás, hogy ilyenkor a megyei bíróság ugyancsak alakszerű határozat nélkül az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi. Miután az ilyen intézkedésnek nincs kötőereje, előállhatna az a helyzet, hogy egy adott periratot több esetben is meg-, illetve visszaküldené a helyi, illetve a megyei bíróság. A megoldás erre a helyzetre abból következik, hogy a hivatkozott törvény a hatáskör hiányához társuló egyéb rendelkezés alól nem tesz kivételt. Ezért ha a megyei bíróság álláspontja szerint a részére megküldött ügy elbírálására nincs hatásköre, alakszerű határozattal kell rendelkeznie ez okból az áttételről.

b) ponthoz

A közigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősség megállapításának feltételeit a Ptk. 349. §-a szabályozza. E rendelkezések figyelembevételével csak akkor beszélhetünk a b) pont hatálya alá vonható perről, ha a kár

- közigazgatási (hatósági) - és ezzel egy tekintet alá eső bírósági vagy ügyészségi - jogkör gyakorlásával és

- az eljáró személy hivatalos eljárásával összefüggésben keletkezett,

- a rendes jogorvoslatot kimerítették és

- rendes jogorvoslattal a kár nem volt elhárítható.

A fenti együttes feltételek bármelyikének hiánya kizárja a közigazgatási jogkörben okozott kárért felelősség megállapíthatóságát.

A közigazgatási (államigazgatási) jogkör fogalma alatt a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységet vagy mulasztást kell érteni (PK 42. számú állásfoglalás, BH1986. 421.). Éppen ezért az adott szerv működéséhez szükséges, de a hatósági jogkör fogalmába nem vonható kiegészítő (technikai, gazdasági, műszaki) tevékenységre, vagy akár a díj ellenében nyújtott szolgáltatásra visszavezethető károkozás nem tartozik e rendelkezés hatálya alá (BH1987. 86.).

A hivatalos eljárás fogalma az adott közigazgatási jogkör gyakorlásának tartalmi és formai elemei alapján értelmezhető. Tartalmi szempontból csak azok az intézkedések vagy mulasztások sorolhatók ebbe a körbe, amelyek ténylegesen hozzá tartoznak az adott jogkör ügyintézési szabályaihoz. Az olyan károkozás, amely a jogkör gyakorlása kapcsán, de nem az annak szorosan vett ellátása érdekében kifejtett tevékenységből ered, nem minősül hivatalos eljárás során okozott kárnak (pl. az építési engedély ügyeket intéző személy az ügyfélre véletlenül ráborítja a kávéját és ezzel tönkreteszi ruházatát). Formai szempontból ugyancsak nem tekinthető hivatalosnak az olyan eljárás, amit a jogkör gyakorlója például szabadidejében fejt ki, de akkor sem, ha a hivatalos eljárás ideje alatt máshol és más jellegű tevékenységével okoz kárt az eljáró személy.

A rendes jogorvoslat alatt az irányadó külön jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket kell érteni. Nem minősül rendes jogorvoslatnak például, ha az ügyfél a sérelmes határozat ellen biztosított fellebbezési jog helyett az ügyintéző felettesénél szóban fejti ki az eljárással kapcsolatos kifogásait, vagy például a határozat elleni fellebbezés helyett az ügyintézővel szemben büntető feljelentést tesz.

A rendes jogorvoslattal elhárítható kár alatt az olyan károkat érthetjük, amelyek a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt még nem következtek be, s a jogorvoslat igénybevétele objektíve alkalmas arra, hogy kizárja a károsodást. Ilyen esetben a jogorvoslat hiánya miatt következik be a kár. A károsult mulasztásának tényéhez a jogalkotó a közigazgatási jogkör gyakorlásával összefüggő speciális kártérítési felelősség mellőzésének jogkövetkezményét fűzi.

Ha a kár a rendes jogorvoslat igénybevételét megelőzően már bekövetkezett, vagy később következett be ugyan de úgy, hogy azt az elmulasztott jogorvoslati eljárás sem lett volna képes megakadályozni, az egyéb feltételek megléte esetén a kártérítési igény a Ptk. 349. §-a szerint bírálandó el.

Fontos itt kihangsúlyozni, hogy e kártérítési szabályok csak a kívülálló harmadik személyeknek okozott károkra irányadóak. Olyan esetben, amikor a hatóság szerződéses viszonyából ered a kártérítési igény (pl. szerződésszegésre alapítottan), vagy a kárt az eljáró ügyintéző okozza a saját hatóságának, nem beszélhetünk közigazgatási jogkörben okozott kárról. Az ilyen viták eldöntése az alapul szolgáló jogviszonyra irányadó általános szabályok szerint történik.

c) ponthoz

A szerzői jogi perek fogalmát, az ilyenkénti minősítés megállapítását vagy mellőzését indokoló tényeket a PK 286. számú állásfoglalás részletesen taglalja. Eszerint a szerzői alkotás (mű) létrehozásával, felhasználásával, hasznosításával és a szerzői jogok védelmével kapcsolatos jogviszonyból eredő perek tartoznak e fogalomba. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben szabályozott egyes rendelkezésekre alapított jogvitákat azonban az állásfoglalás iránymutatása a hatásköri szabályok alkalmazása során kivesz a szerzői jogi perek közül. Ezek azok a jogviták, amelyeknél a vagyonjogi elem kerül túlsúlyba [PK 286. számú állásfoglalás (3)], s ezért indokolt az általános hatásköri szabályok szerinti eljárás.

Az iparjogvédelmi perek gyűjtő fogalom, amely alá az alábbi pertípusok tartoznak

- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben,

- az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendeletben, 2002. január 1. napjától a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvényben,

- a használati minta oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvényben,

- a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvényben, és

- a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényben szabályozott mintaoltalmi, illetve a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatása iránti perek.

E jogszabályok külön is rendelkeznek - részben a szabadalmi ügyekben irányadó törvényi szabályokra utalással - az indítható perek megyei (fővárosi) bírósági hatáskörbe tartozásáról, egyes pertípusoknál a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét is kimondva.

Az újítási díj iránti perek nem tartoznak sem a szerzői jogi sem az iparjogvédelmi perek kategóriájába, ezért azokra még akkor is az általános hatásköri szabályok az irányadóak, ha az újítás megalkotójának (szerzőjének) személye is vitás (BH1994. 83.).

Az 1999. évi CX. törvény 2003. január 1. napjától kezdődő hatállyal e törvényhely szabályát többirányúan módosította. A szerzői jogi perek körében a módosítás alapvetően a már hivatkozott PK 286. számú állásfoglalás iránymutatásának mellőzését jelenti annak kimondásával, hogy szerzői jogi perek alatt az ún. közös jogkezelő szervek által indított pereket is érteni kell. A módosító törvény indokolása szerint az állásfoglalás korábban azért született, hogy a Legfelsőbb Bíróságot mentesítse az e körbe eső másodfokú ítélkezéssel járó feladatok alól. Az Országos Ítélőtábla felállítása az állásfoglalás indokát meghaladottá teszi.

A módosított rendelkezés értelmében megyei bírósági hatáskörbe kerülnek a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdésében szabályozott jogokkal kapcsolatos perek, így

- az olyan szellemi alkotások védelmével kapcsolatos jogviták, amelyekről külön jogszabály nem rendelkezik, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még nem váltak közkinccsé, illetve

- a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok személyi védelmével kapcsolatos jogviták.

E kiegészítéssel a törvény a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos valamennyi pertípust felöleli.

A módosított hatásköri szabályokat a 2003. január 1. napja után indult ügyekben kell alkalmazni azzal azonban, hogy az ekkor már folyamatban lévő ügyekben az 1999. évi CX. törvény 165. § (2) bekezdésének speciális rendelkezését kell alkalmazni, ha annak feltételei fennállnak (lásd részletesen: az a) ponthoz fűzött magyarázatnál).

d) ponthoz

Nemzetközinek az árufuvarozást vagy szállítmányozást akkor minősíthetjük, ha a szállítmány a fuvarozás alatt legalább két - az 1975. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezményben (CIM) részes - tagállam területét érinti. Az importbizományi szerződésből eredő vita akkor sem esik e rendelkezés hatálya alá, ha a követelés kizárólag a fuvarozási költségre vonatkozik (BH1997. 42.).

e) ponthoz

A cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek megyei hatáskörbe történő utalását az indokolja, hogy a cégbírósági feladatokat a megyei bíróságok látják el.

2003. január 1. napjától az eljárásjogi törvény módosító rendelkezése kiterjeszti a megyei bíróság hatáskörét

- a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt,

- a cégek és tagjaik közötti,

- a tagsági jogviszonyon alapuló, valamint

- a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perekre is.

E módosítással a cégekkel kapcsolatos valamennyi pertípusra kiterjedő egységes hatásköri szabályozás jött létre. A módosított rendelkezés hatálybalépésével kapcsolatos az 1999. évi CX. törvény 165. § (2) bekezdése (lásd részletesen az a) ponthoz írt magyarázatnál).

f) ponthoz

Az 1997. évi LXXII. törvény ennek a pontnak a rendelkezését jelentős mértékben módosította és az 1999. január 1. napját követően indult, a Pp. XX. Fejezetében szabályozott közigazgatási pereket - a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára (Pp. 341. §) irányulók kivételével - a megyei bíróság hatáskörébe utalta. Az ezt megelőzően indított perekben továbbra is a törvény korábbi rendelkezése az irányadó, mely szerint kizárólag az egész országra kiterjedő hatáskörű elsőfokú közigazgatási szervek határozatának felülvizsgálata miatt indított perek tartoznak a megyei bíróság hatáskörébe.

Az 1999. évi CX. törvény 7. §-a 2000. március 1. napjától kezdődő hatállyal újabb módosítást léptetett életbe. A Pp. 349. § új (5) bekezdésének rendelkezésével a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti pereket a munkaügyi bíróság hatáskörébe utalta, s ezen túlmenően egyes sajátos közigazgatási határozatokkal összefüggő (így a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatával kapcsolatos) perekre ugyancsak a munkaügyi bíróság hatáskörét állapította meg. Ezzel függ össze a most tárgyalt törvényhelynek a kivételt nevesítő rendelkezést megváltoztató szabálya, amely ekként nem a Pp. 341. §-ára, hanem a Pp. 349. § (5) bekezdésére utal.

Miután az 1999. évi CX. törvény 7. §-ával - 2000. március 1-jei hatállyal - ugyanezt a törvényi szabályt helyezte el a Pp. 23. § (1) bekezdésének i) pontjában, a kétszeres rendelkezést észlelve a most tárgyalt f) pontot a 2000. évi CXXXVI. törvény 183. § (2) bekezdése 2001. szeptember 1-jétől kezdődő hatállyal hatályon kívül helyezte.

g) ponthoz

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 51. §-a írja elő a törvény által szabályozott és bírói útra tartozó ügyekben a megyei bíróságok hatáskörét, ezért az (1) bekezdés h) pontjának utaló szabálya alapján a jelenleg hatályos törvényi rendelkezés kétszeres hatásköri rendezésnek minősül.

Nyilván ez az oka annak, hogy az 1999. évi CX. törvény 2003. január 1. napjától hatályos módosító rendelkezése már nem tartalmazza a választottbíróság ítélete vagy az ítéletbe foglalt egyezség érvénytelenítése iránti perek külön felsorolását.

h) ponthoz

Garanciális jellegű az a rendelkezés, hogy az általános hatáskör alól kivételt csak törvény tehet, alacsonyabb szintű jogszabály nem. Ilyen rendelkezést tartalmaznak a c) és g) pontoknál hivatkozott jogszabályok, de például

- a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 80. §-a, 99. §-a, 130. §-a és 146. §-a az ott nevesített döntések elleni kifogás elbírálását a fővárosi, megyei bíróság hatáskörébe utalja.

- A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 13. §-a szerint: községgé nyilvánítás esetén, ha a választást követően legkésőbb 6 hónapon belül az érdekelt önkormányzatok nem állapodnak meg a vagyon, a közigazgatási terület megosztásában, az új közigazgatási határvonalban, arról bármelyik érdekelt önkormányzat keresete alapján a megyei bíróság dönt.

- az 1998. március 1-jétől hatályos, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 34. § (3) bekezdése a hatáskört nem nevesíti, rendelkezéséből azonban egyértelmű, hogy a békéltető testület (tanács) határozatának érvénytelenítése iránt indított per megyei bírósági hatáskörbe (és a békéltető testület székhelye szerinti megyei bíróság kizárólagos illetékessége alá) tartozik.

A hatásköri szabályokat módosító 1999. évi CX. törvény 2003. január 1. napján történő hatálybalépésével egyidejűleg a jelenlegi h) pont szabálya - változatlan tartalommal - n) pontra módosul.

A már hivatkozott 1999. évi CX. törvény az ítélőtáblák felállításával egyidejűleg megyei bírósági hatáskörbe utalja

- a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetek (pl. alapítvány) ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (pl. ügyész, miniszter) által, illetve az ilyen szervezetek ellen annak tagja által indított (új f) pont),

- a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított (új g) pont),

- az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos (új h) pont),

- a sajtóhelyreigazítási (új j) pont),

- a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása [Ptk. 236. § (2) c)] iránt indított (új k) pont) pereket,

- azokat a megállapításra irányuló pereket, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás kérhető lenne - meghaladná az 5 millió forintot (új l) pont), és

- a Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési pereket (új m) pont).

E módosító rendelkezéseket a 2003. január 1. napja után indult ügyekben, valamint az 1999. évi CX. törvény 165. § (2) bekezdésében foglalt előfeltételek megléte esetén az ekkor már folyamatban lévő perekben is alkalmazni kell (lásd részletesen az a) ponthoz fűzött magyarázatnál).

A helyi vagy megyei bírósági hatáskör megállapítása során a legtöbb problémát felvető perjogi helyzetek a következők:

viszontkereset

A helyi bíróság hatáskörébe tartozó perben az alperes csak akkor érvényesíthet viszontkeresettel olyan követelést, amely a perértéke alapján megyei bírósági hatáskörbe tartozik, ha az igény beszámításra (Ptk. 296-297. §) alkalmas és a kereset perértékét meghaladó részében nem haladja meg a tíz millió (2003. január 1. napjától az öt millió) forintot [Pp. 147. § (1)].

A megyei bíróság hatáskörébe tartozó kereset esetén nyilvánvaló, hogy e hatáskör kiterjed az olyan viszontkeresetre, amely - önálló perlés esetén - a helyi bíróság hatáskörébe tartozna.

Ha a megyei bíróság hatásköre kizárólag az ott előterjesztett viszontkereset folytán állapítható meg, nincs lehetősége a megyei bíróságnak arra, hogy az egyébként helyi bírósági hatáskörbe tartozó keresetet áttegye, hanem a kereset tárgyában is érdemben kell határoznia.

beszámítás

Miután a beszámítás összegszerűségében korlátozott tartalommal bír (a kereseti követelés csökkentésére vagy elenyésztésére irányul), a perértéktől függő hatáskör esetében értelemszerű, hogy a megyei bíróság érdemben határoz az előterjesztett beszámítás felől akkor is, ha az összegét tekintve helyi bírósági hatáskörbe tartozna.

Ha azonban a beszámítani kívánt követelés jogalapja szerint megyei bírósági hatáskörbe tartozik, a helyi bíróság előtt folyó perben az alperes beszámítási kifogással igényét nem, csak - a hatáskörrel rendelkező és illetékes megyei bíróság előtt indítandó - önálló perben érvényesítheti.

keresethalmaz

Ha a felperes egy keresetlevelében több igényt érvényesít - akár egy akár több alperessel szemben - a pertárgy értéke szempontjából az összes követeléseket össze kell adni [Pp. 25. § (3)]. Következésképpen a hatáskört az egybeszámított perérték alapján kell megállapítani.

Csak látszatra hasonló helyzet alakul ki akkor, ha a bíróság a Pp. 149. § (2) bekezdésének alkalmazásával több pert egyesít. A pereknek célszerűségi szempontok szerint elrendelt együttes tárgyalása ugyanis nem keletkeztet olyan új ügyet, amelyben valóságos keresethalmazzal állunk szemben. Az egyesítés kizárólag azt eredményezi, hogy az önállóan előterjesztett több keresetet a bíróság egy perben tárgyalja. Ebből pedig az következik, hogy ilyen esetben a követelések egybeszámításának nincs helye és a helyi bíróság hatásköre akkor is fennmarad, ha az egyesített perek összes perértéke a tíz millió (2003. január 1. napjától az öt millió) forintot meghaladja (BH1990. 142.).

Ha a felperes több jogalapon terjeszti elő a keresetét és ezek közül bármelyikre a megyei bíróság rendelkezik hatáskörrel [Pp. 23. § (1) b)-h)], a kereset elbírálása egységesen a megyei bíróság hatáskörébe tartozik (BH1993. 234.). A több féllel szemben több jogalapon előterjesztett kereset esetén ugyanez a hatásköri szabály érvényesül a Pp. 23. § (2) bekezdése alapján.

látszólagos keresethalmaz

A vagylagos marasztalásra irányuló kereset sajátos fajtája az, amikor a felperes azt úgy terjeszti elő, hogy csak az elsődleges kereseti kérelme elutasítása esetére vonatkozik a másodlagos (vagy többes) keresete - ez az ún. eshetőleges kereset. Ha az elsődleges kereseti kérelem a jogalapja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, nincs probléma. Kérdés azonban, hogy melyik bíróság tekinthető hatáskörrel rendelkezőnek, ha csak a másodlagos kereseti kérelem jogalapja szerint tartozik a per a megyei bíróság hatáskörébe. Az egyik megoldás - hasonlóan a több jogalapon előterjesztett keresethez - a megyei bíróság hatáskörének megállapítása. Ebben az esetben azonban a megyei bíróság a tárgyalást az elsődleges - és helyi bírósági hatáskörbe tartozó - kereset tárgyában kell, hogy lefolytassa, s ha e kereseti kérelem alapos, már sor sem kerülhet a másodlagos - és a megyei hatáskört megalapozó - kereset tárgyalására.

A másik megoldás az lehet, hogy a helyi bíróság tárgyalja az ügyet. Ha az elsődleges kereset nem alapos, azt részítélettel elutasítja és annak jogerőre emelkedését követően elrendeli a másodlagos kereset áttételét az annak elbírálására hatáskörrel rendelkező megyei bírósághoz. Megítélésünk szerint ez utóbbi álláspont helyeselhető, mert ebben az esetben fel sem merül a garanciális hatásköri szabályok sérelme.

A vagylagos marasztalás iránti keresetek másik típusa az alapul szolgáló jogviszonyból, például abból ered, hogy a felek vagylagos szolgáltatást határoztak meg a szerződés tárgyaként és úgy rendelkeztek, hogy valamelyik felet a szerződés teljesítése során választási jog illeti meg (Ptk. 230. §). Abban az esetben, ha a keresetben megjelöltek szerint a vagylagos szolgáltatások értéke nem azonos, felmerülhet a kérdés: az alacsonyabb vagy a magasabb érték az irányadó a hatásköri szabályok alkalmazása szempontjából.

Ebben a kérdésben nincs kialakult gyakorlat. A Polgári perrendtartás magyarázatának (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976., 262. oldal) szerzői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a választás joga a felperest illeti meg, a nagyobb szolgáltatás, ha az alperest illeti meg, a kisebb szolgáltatás értékét célszerű perértéknek tekinteni. Ez a megoldás azonban nincs összhangban az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 40. § (2) bekezdésének rendelkezésével, mely szerint ilyen esetben az illetéket a magasabb érték alapulvételével kell megfizetni. Indokolt ezért az ilyen típusú - de a Pp. 25. § (1) bekezdésében szabályozott - vagylagos kereseti kérelmek esetén is egységesen a magasabb összeg alapján meghatározni a pertárgy értékét, s ennek alapján rendezni a hatáskör kérdését.

(2) Ha valamelyik pertársra a megyei bíróságnak van hatásköre, a per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

A pertársaságnak az eljárásjogi törvény [Pp. 51. § (1)] két formáját szabályozza: az egységes (kényszerű) és egyszerű pertársaságot. A hatásköri szabályok alkalmazása során azonban a törvény nem tesz megszorító rendelkezést. Ezért ha bármelyik pertársra a megyei bíróság hatásköre fennáll, a pertársaság formájától függetlenül a per egységesen a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

BH2003. 373. A Pp. 385. §-a alapján megindított behajtási perben a felperes nem a saját követelését, hanem azt a követelést érvényesíti, amely az ő adósát harmadik személyekkel szemben megilleti. Ezért a követelés alapjául szolgáló szerződés választottbírósági kikötése rá nem hat ki. Az eljárásra a bíróságnak van hatásköre [1994. évi LIII. tv. 110. § (1) bek., 111. §, 113. §, 1994. évi LXXI. tv. 3. § (1) bek. c) pont, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 385. §].

BH2003. 244. Egyezségi kísérletre idézést csak helyi bíróság előtt lehet kérni, kizárólag abban az esetben, ha az ügy elbírálására illetékes helyi bíróságnak hatásköre van az - egyezségkötés hiányában perré alakuló - eljárás lefolytatására is [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 127. § (2) bek., 129. § (1) bek., 258. § (1) bek.].

BH2003. 161. Az alapítványi cél megvalósításának lehetetlenné válása miatt az alapítvány megszüntetése iránti per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 23. § (1) bek. h) pont, 74/A. §, 74/E. §].

BH2003. 46. Családtámogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 23. § (1) bek. i) pont, 324. § (2) bek., 328. § (1) bek., 349. § (5) bek., 1998. évi LXXXIV. tv., 2000. évi CXIII. tv. 226. §, 259/2000. (XII. 26.) Korm. r. 1. § (2) bek., 3. § (2) bek. i) pont, 6. § (2) bek.].

BH2001. 437. II. A külföldi jog alkalmazhatóságának megállapítása körében vizsgálandó szempontok [1979. évi 13. tvr. 24. §, 30. § (1) bek., Pp. 22. §, 23. §].

BH2001. 319. A szabadságvesztés végrehajtása a büntetés-végrehajtási szerveknek a közhatalom gyakorlása során kifejtett olyan intézkedő tevékenysége, amelyre az államigazgatási jogkörben történt károkozás szabályait kell alkalmazni [Ptk. 349. §, Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 8/1979. (VI. 30.) IM r., 6/1996. (VII. 12.) IM r. 20. §].

BH2001. 131. II. Ha több felperes ugyanabban a keresetlevélben több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értéke meghatározásánál és az ahhoz kapcsolódó megyei bírósági hatáskör megállapításánál a követeléseket össze kell számítani [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3) bek.].

BH2000. 453. A közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol, így e tevékenységgel okozott károk megtérítése iránti perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 28. §, PK 42. sz.].

BH2000. 261. A rendőrségi lőgyakorlat során okozott kár nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak, ezért a bírósági hatáskört illetően nem a speciális hatásköri szabályok érvényesülnek [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 45. § (2) bek., Ptk. 349. § (1) bek., PK 42. sz.].

BH2000. 218. "Szabadalommal kapcsolatos más jogvitás ügy"-nek minősül a szabadalmi bejelentéssel érintett licenciaszerződésből eredő kártérítési ügy is, ezért ennek elbírálására a megyei bíróságnak van hatásköre [Pp. 23. § (1) bek. c) és h) pont, 1995. évi XXXIII. tv. 104. § (8) bek.].

BH2000. 183. Az 1998. december 3-án folyamatban lévő, társadalombiztosítási járulékügyben hozott határozatok felülvizsgálata iránti perek a Pp. 341. §-ának d) pontja alapján illetékes helyi bíróság hatáskörébe tartoznak [1990. évi XCI. tv. 3. § (1) bek. a) pont, 86. § (1) bek., 97. § z) pont, Pp. 23. § (1) bek. f) pont, 341. §, 11/1999. (II. 1.) Korm. r. 3-5. §].

BH2000. 72. Alapügylet biztosítására kiállított váltó esetén az alapszerződésben kikötött, az eljáró bíróság illetékességét megalapozó alávetés lehetősége a váltójogviszonyból eredő követelés érvényesítésénél is irányadó [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 29. § (1) bek., 38. §, 41. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §].

BH1999. 369. Az önkormányzat és a bérlő között a bérleti jogviszonyból fakadó igények érvényesítése során keletkezett jogvita nem minősül közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránti pernek, így nem tartozik a megyei bíróság hatáskörébe [Pp. 23. § (1) bek., 45. § (2) bek.].

BH1999. 340. A megyei bíróságnak nincs hatásköre a társadalmi szervezet tagjának a társadalmi szervezet ellen kártérítés iránt indított pere elbírálására (Pp. 22-23. §).

BH1999. 143. Közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény és a közigazgatási per elhatárolása [Pp. 23. § (1) bek. b) pont].

BH1999. 25. A közjegyző eljárásával összefüggő kártérítési felelősség elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XLI. tv. 10. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) és (3) bek., 1991. évi XLI. tv. 10. § (1) bek., PK 42. sz.].

BH1998. 352. I. Személyek utaztatása, részükre szálláshely biztosítása stb. nem minősül szállítmányozásnak, ezért az ilyen szerződésekből eredő viták elbírálása nem tartozik megyei bírósági hatáskörbe [Ptk. 514. § (1) bek., 214/1996. (XII. 23.) Korm. r., Pp. 23. § (1) bek. d) pont].

BH1998. 285. Az önálló bírósági végrehajtó eljárásával összefüggő kártérítési felelősség elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, Vht. 217. §, 225. § (2) bek., 236. § (1) bek. Ptk. 349. § (1) és (3) bek., PK 42. sz.].

BH1998. 134. Az önálló bírósági végrehajtó tevékenységével vagy mulasztásával összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 349. § (1) bek., Vht. 217. §, 236. § (1) bek., Pp. 23. § (1) bek. b) pont].

BH1997. 596. II. A nemzetközi árufuvarozási szerződéssel kapcsolatos perek a megyek bíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 23. § (1) bek d) p.].

BH1997. 461. A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatára a helyi bíróságnak van hatásköre, még akkor is, ha az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed [Pp. 341. §, 326. § és 23. § (1) bek. f) p.].

BH1997. 294. II. A kárfelelősség és a bírósági hatáskör szempontjából a rendőrségi nyilvántartások felhasználásával a rendőr által adott szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás rendőrhatósági jogkör gyakorlását jelenti [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, Ptk. 349. § (1) bek., 20/1990. (VIII. 6.) BM r., 3/1995. (III. 1.) BM r. 3. § (1) bek., PK 42. sz.]

BH1997. 234. I. Hatáskörrel nem rendelkező bíróság illetékességének a felek nem vethetik alá magukat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 41. § (1)-(2) bek.].

BH1997. 126. A hatásköri szabályok megkerülése végett nem lehet a közhatalmi jogosítványok gyakorlásával összefüggő kárigényeket kizárólag a szerződésen kívüli károkozás általános rendelkezései alapján elbírálni [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., Pp. 23. § (1) bek. b) pont. 129. § (1) bek.].

BH1997. 42. Az importbizományi szerződésen alapuló követelés iránti per akkor sem minősül nemzetközi árufuvarozási vagy szállítási szerződéssel kapcsolatos pernek, ha a követelésnek csak a fuvarozási költség a tárgya [Pp. 23. § (1) bek., 45. § (2) bek.].

BH1995. 655. A keresetlevél áttételének olyan bírósághoz, amely hatáskörének hiányát megállapította, akkor sincs helye, ha a per tárgyának értékét a bíróság határozatának meghozatala előtt nem tisztázta. Ilyen esetekben az a bíróság, amelyhez a keresetlevelet áttetették, hatáskörének hiányát állapíthatja meg, és az eljáró bíróság kijelölését kérheti [Pp. 23. § (1) bek., 45. § (1) és (2) bek., 129. § (2) bek.].

BH1995. 594. Ha a per a szünetelés után kérelemre új számon folytatódott, nem keletkezett új ügy, ezért - amennyiben a perindítás hatályai már 1993. január hó 1. napja előtt beálltak - a bíróság hatáskörének megállapítására az 1993. január 1-je előtt hatályos rendelkezések az irányadók [Pp. 23. § (1) bek., 128. §, 1992. évi LXVIII. tv. 28. § (4) bek.].

BH1995. 302. Az elkülönített tárgyalás elrendelése következtében nem keletkezik új ügy, az elkülönített rész más bírósághoz való áttétele ezért a pertárgy értékére hivatkozással nem rendelhető el [Pp. 23. § (1) bek., 36. § (1) bek., 149. § (1) bek.].

BH1994. 255. A Pp. 41. §-a szerinti alávetéses illetékességi kikötés nem eredményezheti azt, hogy a felek mellőzzék a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályokat [Pp. 23. § (1) bek., a) pont, 41. §, 129. § (1) bek.].

BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.].

BH1994. 83. Újítási díj megfizetése iránti igény elbírálásánál irányadó hatásköri szabályok [Pp. 22. §, 23. § (1) bek. c) pont, 45. § (1) bek.].

BH1993. 433. Az illetékességre vonatkozó megállapodás csak a hatáskörrel rendelkező bíróságra vonatkozhat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 45. §].

BH1993. 306. Hatáskör hiányát az ügy érdemi elbírálására tartozó indokok alapján nem lehet megállapítani [1990. évi LXXXVI. tv. 6. §, 50. §, Pp. 23. § (1) bekezdés h) pont].

BH1993. 294. Sajtó-helyreigazítási és egyéb személyhez fűződő jog megsértésével kapcsolatos igény elhatárolási és hatásköri kérdései [Ptk. 75-78. §, 79. §, 84. § (1) bek., Pp. 23. §, 48. §, 342-346. §, 1992. évi LXVIII. tv. 4. §, 29. § (3) bek.].

BH1993. 293. A gazdasági társaság közgyűlésének a társasági tag kizárásával kapcsolatos határozata hatályon kívül helyezése iránt indult per elbírálásánál irányadó szempontok és hatásköri kérdések [1988. évi VI. tv. (Gt.) 45. § (2) bek., 78. § (1) bek., 331. §, Pp. 23. § (1) bek., 164. §, 1992. évi LXVIII. tv. 4. § (2) bek., 29. § (3) bek.].

BH1993. 234. Többféle jogalapon előterjesztett kereseti kérelem elbírálására a magasabb hatáskörű bíróság (megyei bíróság) köteles [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 45. §].

BH1993. 203. II. A taggyűlés visszahívásáról szóló határozatának felülbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [1988. évi VI. tv. (Gt.) 30. §, 193. (2) bek. e) pont, Pp. 23. § (1) bek. f) pont].

BH1993. 99. Kizárólagos illetékességre vonatkozó kikötött megállapodás a hatáskör szempontjából nem vehető figyelembe. (Pp. 22-23. §, 45. §).

BH1993. 34. A korlátolt felelősségű társaság tagjainak elszámolási vitájánál irányadó hatásköri szabályok [Gt. 183. § (2) bek. c) pont. Pp. 23. § (1) bek. f) pont].

BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben működnek, nem alakítanak közös képviselő-testületet, de a meglevő vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §, Pp. 23. § (1) bek.].

BH1992. 469. Köztársasági Megbízott Területi Hivatala által ingatlant érintő elidegenítési, terhelési, telekalakítási és építési tilalom tárgyában hozott határozat felülvizsgálatára a megyei bíróság székhelyén levő helyi bíróságnak van hatásköre [Pp. 23. §, 28. §, 129. § (1) bek., 326. §].

BH1992. 199. Magánszemély kötelezett ellen benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem a Pp. XXV. fejezetében foglaltak szerint nem bírálható el [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 313-323. §-ok, 391-393. §-ok].

BH1991. 476. A kártérítési igény vagyonjogi jellegén nem változtat az, ha érvényesítése személyhez fűződő jog megsértésén alapul [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 27. § (1) bek., 28. §, Ptk. 84. § (1) bek. e) pont].

BH1991. 392. Ha a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perben kártérítési igényt is érvényesítenek, a vagyonjogi perekre irányadó hatásköri szabályokat kell alkalmazni [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 27. § (1) bek., Ptk. 84. § (1) bek. e) pont].

BH1991. 353. Közérdekű célra fordítandó bírság kiszabásának anyagi jogi és eljárásjogi kérdései [1986. évi II. tv. 7-10. §-ai, 19. § (4)-(5) bek., Ptk. 79. § (1) bek., Pp. 23. § (1) bek. e) pont, 343. § (1)-(2) bek.].

BH1991. 108. A találmányi díj iránti igény elbírálásánál az illetékességre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni [Pp 23. § (1) bek. d) pont, 129. § (1) bek.].

BH1990. 142. I. Ha a felperes több kereseti kérelmet terjeszt elő, ezek együttes tárgyalása esetén a pertárgy értékek egybefoglalása nem eredményezi a per megyei bírósági hatáskörbe kerülését; ez a szabály akkor is irányadó, ha valamelyik kereseti kérelem eldöntésére a helyi bíróságnak kizárólagos illetékessége áll fenn [Pp. 23. § (1) bek. a) pont].

BH1989. 448. A hatáskörre vonatkozó általános szabályok az irányadóak, ha a gazdálkodó szervezet magánszemély ellen érvényesít követelést [Pp. 23. §, 365. §, 366. §, 396 §.].

BH1989. 210. Munkaviszony keretében alkotott számítógépi programhoz fűződő szerzői jogi igény a megyei bíróság előtt érvényesíthető. Az ezzel összefüggő jogvita nem munkaügyi vita. Nincs helye keresetindításnak csupán annak megállapítása iránt, hogy a program elkészítése nem volt a dolgozó munkaköri kötelezettsége, ha a munkáltató szerzői jogdíjban való marasztalásának feltételei fennállanak [Pp 23. § (1) bek. c) pont, 123. §, 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, PK 131. sz.].

BH1988. 315. A szerződő felek között a szabadalmi eljárás megindítása előtt keletkezett jogvita a bírósági hatáskör szempontjából nem tekinthető iparjogvédelmi pernek [1969. évi II. tv. 66. § (1) és (4) bek., Pp. 23. § (1) bek. d) pont].

BH1987. 86. A kártérítési igény érvényesítése nem tartozik a megyei bíróság hatáskörébe egymagában azon az alapon, hogy a kárt államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának a ténykedése vagy mulasztása okozta [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, Ptk. 349. §, PK 42. sz.].

BH1987. 44. Ha a házassági per folyamatban, úgy a házassági vagyonjogi igény elbírálása - értékhatárra tekintet nélkül - kizárólag a bontópert elbíráló bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 23. § (1) bek, a) pont, 277. § (4) bek.]

BH1986. 421. A tanácsi szervek sokrétű tevékenysége közül csak az minősül államigazgatási jogkörben hozott intézkedésnek, amely a közhatalom gyakorlásával függ össze. Állami tulajdonban levő földnek haszonbérbe adására tanácsi szerv által kötött szerződés nem államigazgatási jogkörben tett intézkedés. A szerződéskötéssel összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti perre a helyi bíróságnak van hatásköre. [Pp. 22, 42. §, 23. § (1) bek. b) pont, PK 22. sz. a) pont, Ptk. 349. §, 28/1974. (VI. 22.) MT sz. r. 1. § (2) bek.]

BH1985. 269. Ha valamelyik pertársra a megyei bíróságnak van hatásköre, a per a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 23. § (2) bek.].

BH1984. 405. A felek a jogvita elbírálására irányadó hatásköri szabályok alkalmazását nem zárhatják ki. Ha a jogvita elbírálása megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ezzel szemben nem érvényesülhet a feleknek valamelyik járásbíróság kizárólagos illetékességére vonatkozó kikötése [Pp. 23. § (1) bek., 25. § (3) bek., 29. § (1) bek., 41. § (2) bek.].

BH1983. 240. A szolgálati találmány díjazására vonatkozó igény a szabadalommal kapcsolatos, ezért az ennek érvényesítése iránt indított perben a megyei bíróság jár el. A találmányi díj iránti igény érvényesítésével azonos megítélés alá esik a feltalálót megillető költségtérítés. A találmány kivitelezése végett a feltaláló által végzett tervezői munka a találmány értékesíthetőségét szolgálja, ezért az ezzel kapcsolatos költségek és munkadíj iránti igény a bírósági hatáskör szempontjából a találmányi díj érvényesítése iránti igénnyel esik egy tekintet alá. [Pp. 23. § (1) bek. d) pont, 1969. évi II. tv. 66. § (4) bek., 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek., 5. §].

BH1981. 125. Ha a munkáltató a munkaviszonyból eredő követelését másra engedményezte, az engedményes a követelést az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti a dolgozóval szemben [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, Ptk. 328. §, 1967. évi II. törvény 63. § (1) bek.].

BH1980. 174. Szakértői vélemény adása nem államigazgatási jellegű, a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenység. A szakértői véleménnyel okozott kár megtérítése iránt indított per ezért nem tartozik értékre tekintet nélkül a megyei bíróság hatáskörébe [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, Ptk. 349. §, Pk. 42. sz.].

BH1979. 371. I. A levéltárban letétbe helyezett - visszaemlékezéseket tartalmazó kéziratokban való kutatás engedélyezése iránt a levéltár ellen indított per nem tekinthető szerzői jogi pernek [Pp. 23. § (1) bek. c) pont].

BH1979. 212. Hiányos az a kereseti kérelem, amely nem vagy hiányosan tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozó adatokat, az igény alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. Ezért az ilyen ügy bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül érdemben nem bírálható. Következésképpen bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye [Pp. 1., 23. §, 121. § (1) bek., 136. §, PK 400. sz.].

BH1978. 87. Szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránt indított perre hatáskörrel rendelkező járásbíróság összefüggés címén sem vonhatja hatáskörébe a szocialista szervezetek között szerződésszegés miatt keletkezett kártérítési igény elbírálását [Pp. 23. § (2) bek., 366. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 374. §].

23/A. §

BH1982. 69. A lakáshasználatbavételi díjnak a dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló jogszabályok alapján történt részbeni vagy teljes elengedése esetén az e támogatás megvonásával kapcsolatban a munkáltató és a dolgozó között felmerült jogvitában a munkaügyi vitákat eldöntő szervek járnak el; per esetén a vita eldöntése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [1972. évi IV. tv. 23. § (1) bek. a) pont, Pp. 23/A. §, 28. §, 2/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 2., 15. §, 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM sz. r. 1. § (1) bek., 16. § (1) bek. b) pont, 18. § (5) bek., 9/1975. (XII. 29.) NIM-ÉVM-PM-MüM sz. r. 3. § (1) bek. c) pont, 4. § (2) bek., 6. §].

A pertárgy értéke

24. § (1) A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.

A pertárgy értékének mikénti meghatározása nemcsak a hatáskör szempontjából [Pp. 23. § (1) a)], de az illeték mértékének és a perköltség számításának során is döntő jelentőségű. Ezek a szabályok nemcsak az első fokú peres, de a nemperes eljárásokra és a perorvoslati eljárásokra is irányadóak.

Az (1) bekezdés a perérték számításának általános szabálya, amelyet a törvényben megjelölt kivételektől - (2) bekezdés a)-g) pontjai - eltekintve a Pp. 25. §-ában foglalt korlátokkal kell alkalmazni. Vannak azonban olyan perek, amelyeknek nem állapítható meg a perértéke (pl. személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására irányul a kereset). Az eljárásjogi törvény nem, az illetékekről szóló törvény azonban erre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést [Itv. 39. § (3)], ezért azokat mint kisegítő szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően ha a peres eljárás első fokon a helyi bíróság előtt indult 150 000 Ft, ha a megyei bíróság előtt indult 250 000 Ft a pertárgy értéke. Nemperes eljárásban első fokon a helyi bíróság előtt 75 000 Ft-ot, a megyei bíróság előtt 125 000 Ft-ot, a Legfelsőbb Bíróság előtt 150 000 Ft-ot kell perértékként figyelembe venni.

Fellebbezés esetén a megyei bíróság előtt indult peres ügyben 125 000 Ft, a Legfelsőbb Bíróság előtt 225 000 Ft, míg nemperes eljárásban a megyei bíróság előtt indult ügyben 70 000 Ft, a Legfelsőbb Bíróság előtt 100 000 Ft a pertárgy értéke.

Az Országos Ítélőtábla működésének 2003. január 1-jei megkezdésével kapcsolatosan - törvényi rendelkezés hiányában - egyelőre kérdéses, hogy az újabb bírósági fórum előtti fellebbezési eljárásban milyen értéket kell figyelembe venni a meg nem határozható perértékű ügyekben.

A követelés vagy jog értéke alatt a keresetlevél benyújtásakori tényleges értéket kell érteni. A Pp. 2. § (1) bekezdésében és Pp. 215. §-ában foglaltakra figyelemmel a per "ura" a felperes, s a kereseti kérelemhez a bíróság kötve van. Ennek megfelelően akkor is a felperes által megjelölt követelés összege a per tárgyának értéke, ha magából a keresetlevélből kitűnik, hogy a felperes az őt megilletőnél alacsonyabb mértékű követelést érvényesített az alperessel szemben. Ugyanez azonban fordítva is igaz: ha a felperes keresete az őt jogszerűen megillető követelést meghaladó értékű, e magasabb összeg a pertárgy értékének az alapja.

Igen gyakran előfordul, hogy a fenti szabálytól eltérően számítják - akár a felek, akár a bíróság - a per tárgyának értékét. Legtipikusabban ez a hiba abból ered, hogy az alapul szolgáló szerződésben foglalt szolgáltatás vagy jog értékét tekintik a perérték alapjának - függetlenül attól, hogy e jogviszonyra alapítottan a felperes milyen összegű követelést támasztott az alperessel szemben.

Helyesen tehát a pertárgy értéke a gyakran előforduló

- szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perben a sérelem elhárítása (pl. a feltűnően aránytalan előny kiküszöbölése) vagy az eredeti állapot helyreállítása körében a felperes által követelt összeg és nem a szerződési érték (BH1986. 191.),

- végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló perben annak a vagyoni részesedésnek az értéke, amelyhez a felperes végrendelet hiányában juthatna (BH1987. 317., BH1982. 517.) és nem a teljes hagyaték értéke,

- hibás teljesítés miatt indított perben a szolgáltatás hibás részének az értéke (BH1992. 266.) és nem a teljes szolgáltatás értéke.

Pp. 24. § (2) bekezdéséhez

Az a) pont rendelkezése a speciális perérték-számítási módot a szolgáltatás jellegéhez és nem az annak alapjául szolgáló jogviszonyhoz köti. Tartási követelés alatt ezért nemcsak a házastársi és rokontartási [1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 32. § (3), VII. Fejezet], de a Ptk. 586. §-ában szabályozott tartási szerződésből eredő: a tartás megállapítása, módosítása vagy megszüntetése iránt előterjesztett követelést is érteni kell.

Ugyanígy az élelmezési vagy egyéb járadék fogalma alá tartozik a kártérítés jogcímén érvényesített élelmezési költség vagy járadék iránti igény [Ptk. 355. § (3), Ptk. 356. §, Ptk. 358. §], és az életjáradéki szerződésből eredő követelés is (Ptk. 591. §).

A részletvétel (Ptk. 376. §) vagy bármely más tartozás részletekben történő megfizetésére vonatkozó megállapodás esetében a szolgáltatás jellege eltér az a) pontban szabályozott, és elsősorban létfenntartást célzó rendszeresen visszatérő juttatásoktól. Éppen ezért az ilyen alapon előterjesztett kereset pertárgy értékét az általános szabályok szerint kell megállapítani.

A törvény e rendelkezése a számítható perérték felső határát rögzíti - azaz ha az érvényesített igény összege ennél kevesebb, az alacsonyabb összeg a pertárgy értéke.

Fontos itt kiemelni azt, hogy ha a keresetben nemcsak jövőben esedékes, de már lejárt tartásdíjat, járadékot is követel a felperes, a hátralék összege akkor sem számítható a perérték alapjába, ha a felperes határozott összegben annak megfizetésére is kéri az alperes kötelezését. Ha azonban a kereset csak a már lejárt hátralékra vonatkozik és az kevesebb az egy évi szolgáltatás értékénél, a követelt összeg a per tárgyának értéke.

A b) pont kizárólag a valóban munkaügyinek minősülő perekben érvényesülő szabály (az elhatárolási kérdésekre lásd a XXIII. Fejezetet) de csak abban az esetben, ha a kereset nem határozott pénzkövetelést tartalmaz. A határozott pénzösszeg megfizetésére irányuló munkaügyi perekben a pertárgy értékét az általános szabályok szerint kell megállapítani.

A c) pont rendelkezése a bérleti és haszonbérleti jogviszonyból eredő pereknél annyiban tér el az a) pont rendezési elvétől, hogy mellőzi a "legfeljebb" szóhasználatot. A törvényi előírást szigorúan értelmezve ez azt jelenti, hogy ha például a felperes hat havi elmaradt bérleti díj iránt indít pert, a pertárgy értékét a törvényi előírás szerint - a követelését meghaladó - egy évi bér alapján kell számítani. A gyakorlat az ekként keletkezhető hátrányt akként küszöböli ki, hogy az egy évi bér összegét e rendelkezésnél is a figyelembe vehető perérték felső határaként értelmezi.

A d) pont rendelkezéseit azokban a perekben kell alkalmazni, ahol az anyagi jogi szabályok írják elő a számadási (elszámolási) kötelezettséget, így például a megbízási szerződés [Ptk. 479. § (2)] vagy a gyámi tisztség esetén (Csjt. 109. §). Külön szabályokat tartalmaz e törvényhely az e körbe eső kétféle kereset-fajtára (a számadási kötelezettség, illetve a számadás helyességének megállapítása).

Az e) pontban hivatkozott dologi jogi per alatt a tulajdonjoggal, illetve annak részjogosítványaival (birtoklás, használat) összefüggő pereket kell érteni. Nem tartoznak e fogalom alá az olyan perek, amelyek szerződéses kapcsolatból fakadnak, mint pl. az ingatlanra kötött adásvételi szerződés érvénytelenségével összefüggésben indított per.

A vitás dolog (rész) vagy dologi jog értéke a keresetlevél benyújtásakori tényleges forgalmi értéket jelenti. A "vitás" szóhasználat tág értelemben a dologgal kapcsolatban keletkezett jogvita teljes körét magába foglalja, szűkebb értelemben azonban ez alatt a felperes által érvényesített igényt kell érteni. A gyakorlatban éppen abból ered sok esetben a pertárgy értékének téves meghatározása, hogy a bíróságok a tág értelmezést tekintik - tévesen - irányadónak.

A dologi jogi perek közül az alábbi, gyakrabban előforduló pertípusokat emeljük ki:

- A tulajdonjog megállapítása iránti perekben a per tárgyának értéke a megszerezni kívánt hányadrésznek a kereset benyújtásakori forgalmi értékével azonos. Nem érinti a per tárgyának értékét a kereset érdemi elbírálására irányadó anyagi jogi szabály még akkor sem, ha annak alapján a megszerzett tulajdoni hányadrészt más időpontban fennállott forgalmi érték alapján kell számítani. (Pl. ráépítés, bővítés, átépítés, hozzáépítés esetén (Ptk. 137. §) a ráépítő által megszerzett tulajdoni hányadrész mértékét az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték arányában kell megállapítani, mégpedig az építkezés befejezésekori forgalmi értékek alapulvételével).

Ha a felperes keresete a bejegyzett tulajdoni hányadrészek módosítására irányul, a per tárgyának értéke a megszerezni kívánt hányadrész forgalmi értéke és nem a felperest megillető teljes eszmei hányad értéke.

- A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben tapasztalt eltérő számítási módokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a PK 10. számú állásfoglalásának f) pontjában adott iránymutatást. Eszerint általában a felperes tulajdoni hányadának értékét kell a pertárgy értékének tekinteni kivéve

- ha a kért természetbeni megosztás folytán a felperes által igényelt rész értékében meghaladja az őt megillető hányadrész értékét, mert ebben az esetben a magasabb érték az irányadó,

- ha pedig a közös tulajdon megszüntetését az alperes hányadrészének magához váltásával kéri, a per tárgyának értéke a megváltani kívánt hányadrész forgalmi értéke.

A fentieket meghaladóan azonban kivételnek kell tekinteni azt az esetet is, amikor a felperes a keresetében - bármilyen okra visszavezethetően - az őt megillető megváltási árat a hányadrésze valós forgalmi értékénél alacsonyabb összegben határozza meg. Ilyen esetben egységes a gyakorlat abban, hogy a pontosan megjelölt követelést és nem a valós forgalmi értéket tekinti perértéknek.

A gyakorlat a közös tulajdon megszüntetésének sajátos formájaként nevesíti a közös tulajdonnak társasháztulajdonná való átalakítását [Ptk. 149. § (3)]. Ilyen perekben a bíróságok nem a teljes ingatlan és nem is a felperesek vagy az alperesek tulajdoni hányadrészeinek értékét veszik a pertárgy értékének, mert egyik számítási mód sem felel meg az alapító okiratot pótló ítéleti rendelkezésre irányuló kereset tartalmának. Ezért az ilyen pereket a bíróságok meg nem határozható perértékűnek tekintik.

A házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben a pertárgy értékének meghatározása több problémát is felvet. Az első abból ered, hogy a közös vagyon megosztása iránti per tartalma szerint a szerzett vagyonon fennálló közös tulajdon megszüntetésére irányul, s ezért dologi jogi pernek minősül. Ugyanakkor a Csjt. 31. §-ának rendelkezései értelmében - kevés kivételtől eltekintve - a megosztandó vagyontárgyak forgalmi értékét a házassági életközösség megszűnésekori értéken kell számításba venni, s ezen alapul az egy-egy házastársat megillető ún. jutó rész értékének meghatározása. Arra figyelemmel, hogy sok esetben több évvel az életközösség megszakadását követően indulnak e perek, s a szokásos használati tárgyak értéke ez idő alatt a használat, illetve az avulás folytán jelentősen is csökkenhet, e szabályok alkalmazása olyan helyzetet teremtene, hogy a per tárgyának értéke lényegesen kevesebb lehetne, mint a megosztás eredményeként érvényesített kereseti igény. Ezt az ellentmondást a gyakorlat úgy oldotta fel, hogy e pertípusban a per tárgyának értékét az általános szabályok szerint [Pp. 24. § (1)] határozza meg.

Tipikusnak mondható, hogy a bíróságok a teljes, ún. vagyonközösségi jutó rész értékét tekintik a pertárgy értékének. Ennek a megoldásnak az a magyarázata, hogy a bíróság az ilyen típusú perben teljes körűen köteles a megosztásra váró vagyon körét figyelembe venni, hogy a jogvitát véglegesen lezárja. Az ennek eredményeként számítható teljes érték alapján történik a megosztás rendezése, ezért indokolatlan a tételes elszámolásra tartozó kölcsönös követelések számításba vétele. Más nézetek szerint ez a megoldás azért téves, mert nincs tekintettel a kereseti igényre és a kereseti kérelemhez kötöttség szabályára. Ezen álláspont szerint a per tárgyának értéke annak a követelésnek az értéke, amelyet a felperes határozottan megjelölt a keresetében, s amely egyrészt figyelembe veszi, hogy a megosztandó vagyonból milyen érték van a felperes birtokában amelyet tulajdonába is kér adni, másrészt tekintettel van a kölcsönös megtérítési igényekre is. Az előző bekezdésben foglaltakra figyelemmel ez utóbbi álláspont tekinthető helyesnek.

A haszonélvezeti joggal kapcsolatos perekben a perérték számításakor kisegítő szabályként az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 72. §-ában foglaltakat kell alkalmazni (PK 132. számú állásfoglalás). A haszonélvezeti jog korlátozása iránt indított perben a fennálló és a korlátozottan fennmaradó jog értékének a különbözete, nem pedig a teljes jog értéke a perérték.

Az f) pontban szabályozott

- a követelés biztosításával, a zálog és jelzálogjoggal kapcsolatos pertípusokban a szerződéses szolgáltatás értéke és a biztosíték értéke közül (BH1995. 300.), míg

- az igényperekben a feloldani kért vagyontárgy, illetve a végrehajtandó követelés értéke közül az alacsonyabbat kell a pertárgy értékének tekinteni.

A g) pontban szabályozott végrehajtási perekben a végrehajtandó követelést a végrehajtás összege szerint kell figyelembe venni. A végrehajtás összege nemcsak a tőke de a már lejárt kamatok, a perköltség, a végrehajtást kérőt megillető, valamint a végrehajtási eljárás során addig felmerült további költségeket - azaz a követelés járulékait - is tartalmazza.

(2) A keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékeként - a tényleg megállapítható összegtől függetlenül - az alábbi értéket kell számításba venni:

a) tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti perben a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet, mint az egy évi szolgáltatás értékét;

b) munkaügyi perben - feltéve, hogy a per tárgya nem pénzkövetelés - az egyévi átlagkeresetet, ha a perben maga a munkaviszony vitás, ha pedig a jogvita csak bérkülönbözettel kapcsolatos, a bérkülönbözet egyévi összegét;

c) bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perben az egy évi bér, illetőleg haszonbér összegét;

d) számadás helyességének megállapítása iránt indított perben a vitás követelések, illetőleg tartozások összege közül a nagyobb összeget, számadási kötelezettség megállapítása iránt indított perben pedig azt az összeget, amelyet a felperes keresetében a számadás előterjesztésének elmulasztása esetére felszámít;

e) dologi jogi perekben a vitás dolog (rész), illetőleg dologi jog értékét;

PK 132. szám

A haszonélvezettel kapcsolatos perben a per tárgya értékének meghatározásánál a Pp. 24. §-a (2) bekezdése e) pontjának az a rendelkezése irányadó, amely szerint a keresettel érvényesített jog értékeként a vitás dologi jog értékét kell számításba venni. Ennek az értéknek a kiszámítására az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 72. §-ában foglaltak az irányadók.

f) követelés biztosítása, zálogjog vagy jelzálogjog iránti perben, valamint végrehajtási igényperben a követelés összegét, ha azonban a biztosíték (zálog, kezességi kötelezettségvállalás stb.) értéke, illetőleg összege ennél kisebb, ezt az utóbbi értéket, illetőleg összeget;

g) végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a végrehajtási összeget, illetőleg annak azt a részét, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják; az a) pont rendelkezései itt is megfelelően irányadók.

PK 10. szám

f) A per tárgyának értéke általában a felperes tulajdoni hányadának az értéke.

Ha azonban a felperes a közös tulajdonnak természetbeni megosztás útján történő megszüntetése iránt indított perben a tulajdoni hányada értékénél nagyobb értékű dolgot (dologrészt) igényel, a per tárgyának értéke ez a nagyobb érték.

Ha pedig a felperes az iránt indít keresetet, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába (Ptk. 148. § (2) bek.), a per tárgyának értéke a tulajdonba adni kért tulajdoni hányad értéke.

GK 1. szám

Ha árvita kerül a bíróság elé, a per tárgyának értéke a kért, illetőleg az ajánlott árak közül a magasabb.

BH2001. 588. III. A jogtanácsost megillető munkadíj meghatározásánál irányadó szempontok [Pp. 24. § (1) bek., 67. § (2) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. b) pont].

BH2001. 177. A 2000. január 1-je után jogerősen befejezett ügyekben a felülvizsgálati pertárgyérték megállapításánál a kamatokat, költségeket és az illetékfizetésre vonatkozó rendelkezéseket figyelmen kívül kell hagyni [Pp. 24. § (1) bek., 25. § (4) bek., 271. § (3) bek.].

BH2001. 132. II. Ha a kereset marasztalás helyett a szerződés létrejöttének vagy létre nem jöttének, továbbá érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányul, a pertárgy értékeként a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékét kell figyelembe venni [Pp. 24. § (1) és (2) bek.].

BH2001. 30. II. A pertárgy értékét nemcsak marasztalásra, hanem a szerződés létrejöttének vagy létre nem jöttének, továbbá érvénytelenségének megállapítására irányuló perben is a Pp. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint kell meghatározni [Pp. 24. § (1) bek., (2) bek. a)-g) pont].

BH2000. 508. II. Fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos jogvita esetén a perköltség kiszabásánál irányadó szempontok [Ptk. 201. § (1) bek., 203. §, Pp. 24. § (1)-(2) bek.].

BH2000. 250. A pertárgy értékének meghatározása özvegyi haszonélvezeti jog esetén [Pp. 24. § (2) bek. e) pont, 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 72. §, PK 132. sz.].

BH1999. 508. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránt indított per - a pertárgy értékének a megállapítása szempontjából - a követelés biztosítása iránti pernek minősül [Pp. 24. § (2) bek. f) pont, Ptk. 203. § (1) bek.].

BH1999. 250. II. A pertárgy értékének megállapítása a személyiségvédelmi perben [Pp. 25. § (3) bek., 24. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (1) bek., 42. § (1) bek. a) pont, 46. § (2) bek.].

BH1997. 477. II. Az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére irányuló perben az illetékfizetési kötelezettség a meg nem határozható perértékhez igazodik [Pp. 24. § 1990. évi XCIII. tv. 39. § (3) bek a) pont, 42. § (1) bek a) pont, 46. § (1) bek].

BH1997. 411. Szerződés létrejöttének vagy létre nem jöttének, továbbá érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a pertárgy értékeként a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás értékét kell figyelembe venni [Pp. 24. § (1) és (2) bek., 26. §, Ptk. 201. § (1) bek.].

BH1997. 357. A pertárgy értékének megállapítása, ha a felperes az ingatlan egy részére vonatkozó elővásárlási jogára hivatkozással kéri az alperesek között létrejött adásvételi szerződés vele szemben való hatálytalanságának megállapítását [Pp. 24. § (1) bek., 26. §].

BH1996. 157. II. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri [Pp. 24. § (1) bek.].

BH1995. 490. Az ingatlan megszerzéséhez szükséges hatósági határozat elleni közigazgatási per tárgyának értéke nem állapítható meg, s ennek megfelelően kell a munkadíjat is megállapítani [Pp. 24. §, 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. d) p.].

BH1995. 300. Jelzálogjog törlése iránti perben a perérték meghatározása. Ennek meghatározása mind a hatáskör, mind az eljárási illeték, illetőleg a jogi képviseleti díj számítása szempontjából lényeges [Ptk. 265. §, 266. § (2) bek., Pp. 24. § (2) bek. f) pont, 26. §, 75. §, 79. §, 12/1991. (IX. 29.) IM. r. 1. § (1) bek. b) pont].

BH1995. 158. Tartási szerződés semmisségének megállapítása [Ptk. 200. § (2) bek., 201. § (2) bek., 237. § (1) bek., 586. § (1) bek., Pp. 24. §, 182. §].

BH1994. 423. I. Keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásának szempontjai [Pp. 24. § (1) bek., 51. § a) pont, 123. §, 130. § (1) bek. j) pont.].

BH1992. 266. Hibás teljesítés miatt indított gazdasági perben a pertárgy értéke, amelyhez a bírósági eljárás illetéke igazodik, a hibás szolgáltatásnak vagy a szolgáltatás hibás részének az értéke. Ha a lakóházba való bejutás csak balesetveszély mellett lehetséges, az egész lakóház hibás, annak ellenére, hogy a hiba kijavításához a lakók kiköltöztetése nem feltétlenül szükséges [Pp. 24. § (1) bek., 1986. évi I. tv. 27. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 38. § (1) bek., GK 48. sz.].

BH1991. 397. A házassági perben a lakáshasználati jog ellenértékének figyelmen kívül hagyásával kell a perértéket megállapítani [Pp. 24. § (1) bek., 239. §, 1986. évi I. tv. 29. § (5) bek., és 34. § (1) bek.].

BH1990. 474. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt idított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a végrendelet folytán a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri [Pp. 24. § (1) bek.].

BH1987. 317. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben a pertárgy értéke az orvosolni kért anyagi érdeksérelem mértékéhez igazodik [Pp. 24. § (1) bek.].

BH1987. 277. Haszonélvezeti joggal kapcsolatos perekben a pertárgy értékének meghatározása [Pp 24. §, Ptk 616. § (4) bek., 1986. I. tv. 52. §, 11/1966 (VI. 29.) PM. sz. r. 162. és 163. §, PK 132. sz.].

BH1986. 191. Ha a volt házastársak a közös vagyonukat peren kívül megosztják és a megosztást tartalmazó megállapítást az egyikük feltűnő értékkülönbségre hivatkozva megtámadja, a pertárgy értéke a kereseti követelés és nem a közös vagyon fele részének az értéke [Pp. 24. § (1) bek.]

BH1985. 361. I. A fűtési rendszer hibája esetén a pertárgy értéke legalább a fűtési rendszer előállítási költsége [Pp. 24. §].

BH1985. 23. Öröklési szerződés megszüntetése iránt indított perben a pertárgy értéke legfeljebb az egy évi szolgáltatás értéke [Pp. 24. § (2) bek. a) pont].

BH1983. 159. I. A közös tulajdonnak árveréssel való megszüntetése iránt indított perben a pertárgy értéke a felperes tulajdoni hányadának értéke. Ez irányadó a végrehajtási eljárásra is [Pp. 24. § (2) bek. e) pont, PK 10. sz.].

BH1982. 517. Végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a megtámadásra jogosult fél milyen a végrendelet folytán őt ért - anyagi érdeksérelem orvoslását kéri, az általa érvényesített igény milyen értéket képvisel [Pp. 24. § (1) bek.].

BH1982. 344. Kötbérfizetési kötelezettség vagy póthatáridő megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke a kiszabható kötbér legmagasabb összege [Pp. 24. § (1) bek., GK 2. sz.].

BH1979. 73. II. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perben a pertárgy értéke a végrehajtási összeghez, illetőleg annak ahhoz a részéhez igazodik, amelyre vonatkozóan az adós a végrehajtási jog megszűnését állítja [Pp. 24. § (2) bek. g) pont].

BH1978. 444. Hatáskörének megállapítását a bíróságnak nem kell külön határozatban kimondania [Pp. 24. § (1) bek., 252. § (2) bek., 366. § (4) bek. c) pont].

25. § (1) Ha a felperes nem pénzbeli követelés iránt indított perben kijelenti, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad, a per tárgyának értékét ennél magasabb összegben megállapítani nem lehet. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a felperes vagylagosan kér pénzbeli marasztalást.

(2)

(3) Ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követeléseket össze kell adni.

(4) A főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak.

Az (1) bekezdésben szabályozott vagylagos kereseti kérelmek (vagylagos pénzbeli marasztalásra, illetve a nem pénzbeli követelés helyett meghatározott összeg elfogadására is irányuló) keresetek esetén a törvény a perérték számítását kötelezően akként írja elő, hogy a vagylagos pénzbeli marasztalás összegét meghaladó perérték nem állapítható meg.

A pertárgy értékétől függő hatásköri kérdéseknél [Pp. 23. § (2)] már felvetettük az eljárásjogi törvény e rendelkezése és az illetékekre vonatkozó 1990. évi XCIII. törvény 40. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály közötti ellentmondás tényét. E két szabály együttes alkalmazása ugyanis azzal az eredménnyel jár, hogy ha pl. az ingó kiadása iránt indított perben a dolog forgalmi értéke magasabb, mint a vagylagosan igényelt pénzbeli térítés, akkor a per tárgyának értéke az alacsonyabb összeghez, míg a lerovandó illeték a magasabb összeghez igazodik. Ez az ütközés csak jogszabály módosítással oldható fel.

A (3) bekezdés rendelkezésének értelmezése során nem annak van jelentősége, hogy egy vagy több felperes, illetve alperes van-e az ügyben hanem annak, hogy a kereset egynél több követelést tartalmaz-e vagy sem. Ezért nem lehet az egyetemleges kötelezettség tényére figyelemmel az alperesek száma szerint többszörözni az egy követelésből eredő igény értékét, de ugyanígy nem sokszorozódik a per tárgyának értéke az egyetemleges vagy együttes jogosult felperesek száma szerint sem.

A gyakorlat eltér abban, hogy hogyan számítsa a pertárgy értékét, ha a felperes a keresetében tulajdonjog megállapítása és egyidejűleg a közös tulajdon megszüntetése iránt is keresettel él. Az egyik értelmezés szerint e kereset valóságos tárgyi keresethalmazt tartalmaz, ezért a Pp. 25. § (3) bekezdésében szabályozottak az irányadóak, azaz a két követelés értékét össze kell adni. A másik álláspont abból indul ki, hogy tartalma szerint a tulajdonjog megállapítására irányuló kereset alapossága előfeltétele a közös tulajdon megszüntetése iránti igénynek, így a másodlagos kereset előterjesztése e feltételtől függő. A per tárgyának értékénél ezért csak a tulajdonjog megállapítására irányadó értéket indokolt számításba venni - azaz az ilyen tartalmú keresetet nem a (3) bekezdés, hanem az (1) bekezdés rendelkezései alá tartozónak minősül. Ez utóbbi álláspontot ítéljük helyesnek azzal azonban, hogy ha a tulajdoni igény akárcsak részben is alapos, a tárgyalandó további kereset pertárgy értékét ekkor már meg kell állapítani.

A (4) bekezdés egyértelmű és korlátozást sem tartalmazó szövegezéséből kitűnik, hogy a már lejárt, s adott esetben határozott összegben érvényesített kamat követelést sem lehet a per tárgyának értékéhez hozzászámítani.

Járulék alatt a nevesített kamaton és költségen felül minden olyan - a követeléshez társuló - igényt érteni kell, amely az alapul szolgáló jogsérelem elhárításához szükségszerűen kapcsolódik. Így például a jogalap nélküli birtoklás (Ptk. 194. §) esetén a dolog kiadására irányuló keresetben a meglévő hasznok kiadására irányuló követelés értéke a perérték számításánál figyelmen kívül marad.

A gyakorlat nem tekinti járuléknak az általános forgalmi adót (BH1994. 559.), de például a növedéket (Ptk. 126. §) sem.

Vannak olyan esetek azonban, amikor a járulék összege a pertárgy értékének alapja, mégpedig akkor ha azt önálló keresetben érvényesíti a felperes vagy például akkor is, ha a fellebbezés kizárólag a járulékra (illeték mértékére stb.) vonatkozik (BH1979. 270.).

Ugyanígy kivételnek kell tekinteni e szabály alól a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pereket is, ahol a törvény a végrehajtási összeg szóhasználatával a perértéknél a járulékok számításba vételét rendeli [Pp. 24. § (2) bekezdés g) pontja).

Az 1998. január 1. napja után indult első fokú eljárásokban alkalmazandó és az 1997. évi LXXII. törvény 19. §-ával beiktatott 256/B. § (2) bekezdésének szabálya kizárólag vagyonjogi perekben sajátos perérték számítási módot vezetett be annak eldöntéséhez, hogy a fellebbezésre az általános, vagy a kis perértékű ügyekre irányadó sajátos jogorvoslati szabályok alkalmazhatóak-e. A sajátosság kétirányú volt: egyrészt a törvény az ítéleti döntés alapján rendelte az érték számítását, másrészt pedig az ítélethozatalig lejárt kamatok, valamint a megítélt perköltség összegszerű figyelembevételét is előírta. A 2000. január 1. napjától hatályba lépett módosítás folytán ez a számítási mód megszűnt.

BH1991. 204. Ha a fizetési meghagyásos eljárás ellentmondás folytán peres eljárássá alakul át, és a felperes követelését csak a főkövetelés járulékaira tartja fenn, a felperest nem lehet a fizetési meghagyásos eljárás illetékének a peres eljárás illetékére való kiegészítésére kötelezni [1986. évi I. tv. 27. § (1) és (2) bek., Pp. 25. § (4) bek., 9/1986. (IV. 11.) PM r. 64. § (1) bek.].

BH1984. 160. Egyetemleges marasztalásra irányuló perlés esetén az egyik alperes elleni keresettől való elállással kapcsolatban nincs helye eljárási illeték kiszabásának [Pp. 25. § (3) bek., 157. § e) pont, 160. § (1) bek., 1979. évi 31. sz. tvr. 26. § (2) bek., 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. §].

BH1983. 418. Ha az eljárás folyamán az alperes a főkövetelést kiegyenlítette, és a felperes a keresetét a kamatra leszállította, az eljárási illeték alapja ilyen esetben is a főkövetelés összege [Pp. 386. § (1) bek., 25. § (4) bek., 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) és (5) bek., Ptk. 301. §].

BH1981. 454. II. Hibás teljesítés esetében ha a vagylagos kereset a hiba kijavítására vagy a gépkocsi kicserélésére irányul, a pertárgy értékének meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a felperes csökkent értékű gépkocsi helyett az alperes jótállási kötelezettsége körében teljes értékű gépkocsit követel. Ilyenkor tehát a per tárgyának az értéke a javítás értéke [Pp. 24. és 25. §].

BH1979. 270. Ha a járulék a főköveteléstől függetlenül tárgya az eljárásnak, a perérték megállapításánál - a főkövetelésre tekintet nélkül - csak a járulék értékét lehet figyelembe venni [Pp. 24. 3 (1) bek., 25. § (4) bek.].

BH1977. 564. Egy keresetlevélben több fél ellen vagy külön-külön érvényesített, de egyesített gazdasági perek tárgyának értéke nem számítható össze és az egyesítés nem változtatja meg az eljáró bíróság hatáskörét [Pp. 365. § (1) bek., 366. § (1) bek., 369. §, 25. § (3) bek.].

26. § A per tárgyának értékét, a 24-25. §-ok rendelkezéseinek megfelelően, a felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg.

Az az előírás, hogy a felperesnek kell a pertárgy értékét megjelölnie, a meg nem határozható perértékű (házasság felbontása, gondnokság alá helyezés, jognyilatkozat pótlása stb. iránt indított), valamint az olyan keresetek esetében nem érvényesül, amikor a kereseti kérelem határozott forint összegű marasztalásra irányul. Bár a törvény szóhasználata szerint e kötelezettség címzettje a felperes, ez az előírás természetesen irányadó a viszontkeresetet előterjesztő alperesre, de a fizetési meghagyás kibocsátását kérő jogosultra és a perorvoslattal (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem perújítás) élő félre is.

A felperes által megjelölt perértéket a bíróság csak a törvényben szabályozott feltételek valamelyikének fennállta esetén bírálhatja felül, azaz

- ha a megjelölt perérték a köztudomás vagy a bíróság hivatalos tudomása szerint minősül tévesnek,

- ha az más okból valószínűtlen, vagy

- ha azt az alperes kifogásolja.

A fenti rendelkezések alkalmazása során köztudomásúnak kell tekinteni az olyan tényeket, amelyek egy bizonyos körben ismertek, míg hivatalos tudomáshoz a bíróság a tevékenysége során szerzett információk révén jut [lásd részletesebben a Pp. 163. § (3) bekezdésénél]. Az utóbbi esetben azonban a bíróságnak a felek tudomására kell hoznia, hogy honnan származik az ekként figyelembe vett tény vagy adat.

A felülbírálat a megjelölt pertárgy érték számítási alapjának és módjának ellenőrzését és az attól eltérő (magasabb vagy alacsonyabb) pertárgy érték megállapításának lehetőségét is jelenti. A törvény nem szab időbeli korlátot sem az alperes kifogásának bejelentésére, sem a bíróság e körbe eső vizsgálatának megejtésére. A gyakorlatban a bíróságok a keresetlevél benyújtásakor, a kereset módosításakor, a viszontkereset előterjesztésekor ellenőrzik a megjelölt perérték helyességét - részben a pertárgy értékétől függő hatásköri szabályok [Pp. 23. § (1) a)] betartása, részben pedig a fél által megfizetendő eljárási illeték összegének meghatározása érdekében - és természetesen akkor is, ha az alperes kifogással él.

A pertárgy értékének felülbírálata során a bíróságnak akkor kell az állásfoglalását megindokolnia, ha a megjelölttől eltérő pertárgy értéket állapít meg, illetve ha az alperesi kifogást mint alaptalant mellőzi. Az e körbe eső döntés az eljárás során - és nem érdemben - hozott bírói intézkedésnek minősül még akkor is, ha ahhoz érdemi jogkövetkezmény fűződik. Ha a bíróság a felülbírálat eredményeként a perérték meghatározásának helyes voltát vagy az alperesi kifogás eredménytelenségét állapítja meg, arról külön alakszerű határozatot nem kell hoznia. Nem helyteleníthető azonban, ha a bíróság külön végzéssel rendelkezik a kifogás elutasításáról. Az ilyen tartalmú végzés ellen a Pp. 233. § (3) bekezdésének b) pontja alapján azonban fellebbezésnek nincs helye. Ha a bíróság a kifogás elutasítása tárgyában külön végzést nem hozott, a mellőzés indokait az eljárást befejező határozatában kell, hogy megadja. Az alperes ez esetben az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezésének indokai között utalhat a kifogásában foglaltakra.

A bíróság a felülbírálat eredményeként a megjelölttől eltérő helyes perértéket végzéssel vagy ítéletében is megállapíthatja. Önmagában az eltérő mértékben megállapított perértékre a bíróságnak nem kell külön végzést hoznia, s ha mégis hoz ilyen végzést, az ellen - az előzőekhez hasonlóan - nincs helye fellebbezésnek.

A bíróságnak abban a határozatában kell a felülbírálat eredményét és indokait adnia, amelyben az eltérő pertárgy értékhez fűződő valamilyen jogkövetkezményt von le. Így például abban a végzésben, amelyben hiánypótlásra hívja fel a felperest, mert a lerótt illeték az eltérően megállapított perértékhez viszonyítva nem elég, vagy például a hatáskör hiányát megállapító és a keresetlevél áttételéről hozott végzésének, illetve annak az ítéletének az indokolásában, amelyben a pertárgy értékéhez igazodó érdemi döntését okolja meg (pl. a perköltség összegére, az állam által előlegezett illetékre vonatkozó rendelkezések).

Ezekben az esetekben a végzés vagy ítélet érdemi rendelkezése ellen előterjesztett fellebbezés indokai között vitathatja a fél az eltérés jogszerű vagy megalapozott voltát.

BH1987. 22. II. A bíróságnak szükség esetén hivatalból kell intézkednie a pertárgy értékének tisztázása és az eljárási illeték helyes összegének megállapítása érdekében [Pp. 26. §].

BH1985. 361. II. A szakértői költség viselése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes milyen összegben jelölte meg a pertárgy értékét [Pp. 26. §, 78. § (1) bek.].

A hatáskör vizsgálata

27. § (1) A bíróság hatáskörének megállapításánál a per tárgyának értékére a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a pertárgy értékében a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartoznék a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani.

(2) A kereseti követelés felemelése esetében a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, annak leszállítása ellenben a bíróság hatáskörét nem érinti.

E rendelkezések a Pp. 23. § (1) bekezdésének a) pontjában és Pp. 22. § (1) bekezdésében szabályozott hatásköri szabályok alkalmazására adnak iránymutatást.

Az (1) bekezdés általános előírásként rögzíti, hogy a keresetlevél beadásának időpontjában fennállott érték alapján kell a hatáskört megállapítani. Ugyanez a szabály az irányadó a viszontkeresetre és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemre is.

Az általános szabály alóli két kivételt az (1) bekezdés második mondata (a pertárgy értékének változása) és a (2) bekezdés első mondatrésze (a kereseti követelés felemelése) szabályozza.

A pertárgy értékében bekövetkezett változás, illetve a kereseti követelés felemelése nem azonos fogalmak. A pertárgy értékének változása a kereseti követeléstől független okra visszavezethető változást jelent (pl. az ingatlan értéke a kereset beadásakori hat millió forintról a konjunkturális változásokra visszavezethetően a per során a duplájára emelkedett vagy megfordítva: a dolog tizenkét milliót kitevő értéke a felére csökkent). Önmagában az ilyen változás - az (1) bekezdés szabályára figyelemmel - az eljáró bíróság hatáskörét nem érinti. Ez alól a törvény csak egy esetben tesz kivételt mégpedig akkor, ha a változás alapozza meg az adott bíróság hatáskörét (pl. a helyi bíróság előtt indult perben utóbb kiderül, hogy a pertárgy értéke valójában a kereset beadásakor meghaladta a tíz millió forintot, de utóbb ez az érték kilenc millió forintra csökkent, vagy megfordítva: a kereset benyújtásakori tényleges pertárgy érték a megjelölt tizenegy millió forint helyett csak kilenc millió forint volt, de ez utóbb tizenkét millió forintra emelkedett). Ebben az esetben ugyanis az eljáró bíróság a hatásköre hiányát nem állapíthatja meg.

Az általános szabály alóli másik kivétel a kereseti követelés felemelése, azaz amikor a felperes további követelést is érvényesít. Ebben az esetben a hatáskörre a felemelt érték az irányadó azzal azonban, hogy ha az alperes a felemelt keresetre érdemi ellenkérelmét már előterjesztette, a hatáskör hiánya nem vehető figyelembe (Pp. 28. §).

A kereseti követelés megváltoztatásának másik formája, a kereset leszállítása a hatáskör szempontjából közömbös.

BH1997. 358. A pertárgy értékének megváltozását - ha ennek oka a perek egyesítése - a bíróság hatáskörének megállapításánál az alperes érdemi ellenkérelmének előadása előtt sem veheti figyelembe [Pp. 27. § (1) és (2) bek., 28. §, 45. § (2) bek.].

BH1993. 371. Hatáskör, ha a keresetfelemelésre - amely az értékhatárra tekintettel befolyásolja a bírósági hatáskört - már egy korábbi ellentmondás (ellenkérelem) folytán indult (folyó) perben került sor [Pp. 27. § (2) bek., 28. §].

BH1977. 397. A járásbíróság a hatáskörébe tartozó ügynek a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyhöz való egyesítését abban az esetben sem rendelheti el, ha az utóbbit keresetfelemelés folytán korábban maga tette át [Pp. 27. §, 149. § (2) bek., 382. § (2) bek.].

28. § A bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása után a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető.

A hivatalbóli eljárás tényének rögzítése e rendelkezésnél azt fejezi ki, hogy a bíróság a felek kérelmétől függetlenül köteles - ha annak feltételei fennállnak - a hatásköre hiányát megállapítani. A hatásköri szabályok garanciális jellege indokolja ez esetben a felek kérelméhez kötöttség alóli kivétel megtételét.

A fentiek azonban természetesen nem zárják ki, hogy a felek bármelyike vagy együttesen kérelemmel forduljanak a bírósághoz a hatáskör hiányának megállapítása érdekében. Az ilyen tartalmú kérelmet a gyakorlat hatásköri kifogásnak nevezi.

A törvényi rendelkezés szóhasználatából kitűnik, hogy a bíróságnak csak a hatásköre hiányát kell megállapítania, azaz alakszerű határozatot csak ebben az esetben kell hoznia, a hatásköre fennállásának tényét vagy a hatásköri kifogás elutasítását nem kell végzéssel kimondania. Az érdemi határozat indokolásának azonban tartalmaznia kell a kifogás mellőzését alátámasztó okfejtést. A kifogásra vonatkozó szabályok (Pp. 114. §) értelmében nem tekinthető hibának, ha a bíróság a kifogás elbírálásakor annak mellőzését és indokait tartalmazó külön végzést hoz. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye [Pp. 233. § (3) b)].

Hatásköre hiányát a bíróság csak végzéssel állapíthatja meg. E végzés tartalmi sajátossága, hogy a megállapításon túl a hatáskör hiányához fűződő valamilyen további jogkövetkezményt is tartalmaz {pl. áttétel [Pp. 129. § (1)], a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása [Pp. 130. § (1) b)], permegszüntetés [Pp. 157. § a)], az eljáró bíróság kijelölésének kezdeményezése [Pp. 45. § (1)], vagy permegszüntetés és áttétel együttesen}.

Fellebbezéssel a fél nem a hatáskör hiányát megállapító rendelkezéssel szemben élhet, hanem a törvény külön megengedő szabálya alapján az alkalmazott további jogkövetkezménnyel szemben. Ez alól azonban egy kivételt tesz a gyakorlat. Ez az az eset, amikor a bíróság a hatásköre hiányát állapítja meg, de az áttételről nem rendelkezhet, mert a perre hatáskörrel rendelkező bíróság már korábban jogerős végzéssel megállapította a saját hatásköre hiányát és a törvényi feltételek hiányában más jogkövetkezményt sem vonhat le. A meghozott végzés ilyenkor a hatáskör hiányát mondja ki vagy kiegészítésként még arra is utal, hogy a végzés jogerőre emelkedése után az iratokat felterjeszti a kijelölésre illetékes bírósághoz.

A Pp. 233. § (2) bekezdésének b) pontja a hatáskör hiányát megállapító végzést a fellebbezéssel támadható pervezető végzések kivételeként nem említi és ellene nem enged fellebbezési jogot a törvény más rendelkezése sem. Ebből pedig az következne, hogy ebben az esetben a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

A hatásköri szabályok garanciális jellegére figyelemmel. és az esetleg felesleges kijelölési eljárást elkerülendő, a gyakorlatban a bíróságok e speciális esetben fellebbezéssel támadhatónak minősítik a hatáskör hiányát megállapító végzést.

A hatáskör hiánya hivatalbóli figyelembevételének időbeli korlátozását tartalmazza e szakasz második mondata. Ez a korlátozás két együttes feltétel megléte esetén érvényesül, azaz

- ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ [Pp. 23. § (1) a)],

- és az alperes érdemi ellenkérelmét már előterjesztette.

Az érdemi ellenkérelemről részletesen a Pp. 139. §-ánál szólunk. A helyes értelmezés szempontjából itt is kiemelendő, hogy

- nem minősül érdemi ellenkérelemnek az alperesnek az első tárgyalást megelőzően előterjesztett írásbeli védekezése még akkor sem, ha az a keresettel szembeni védekezés érdemi indokait tartalmazza,

- nem tekinthető érdemi ellenkérelemnek a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás,

- ha a felperes a keresetét a tárgyaláson emeli fel, a jelenlévő alperes érdemi ellenkérelmét ekkor terjeszti elő. Ha az alperes nincs jelen ezen a tárgyaláson, vagy a kereset felemelését külön beadványban terjeszti elő a felperes, az alperes érdemi ellenkérelmének az ezt követő első tárgyaláson tett nyilatkozat tekinthető.

BH2003. 281. A közcélú vízi közműnek minősülő szennyvíztelepre történő rácsatlakozással kapcsolatos jogviszonyból származó fizetési kötelezettség felől a vízügyi hatóság határoz [1964. évi IV. tv. 198. § (1) és (5) bek., 33. §, 35. § (3) bek., 38/1995. (IV. 5.) Korm. r. 1. § (1) bek., 2. § a) pont, 28/b. pont, 4. § (2) bek., Pp. 28. §, 129. § (1) bek., 158. § (2) bek.].

BH2001. 379. A szolgálati balesetekkel kapcsolatban a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek ellen indított kártérítési igény elbírálására mind a korábbi, mind pedig a jelenlegi szabályozás szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak kizárólagos illetékessége van. [16/1978. (III. 1.) MT r. 5. §, 4/1978. (III. 5.) HM r. 4. §, 1996. évi XLIV. tv. 128. §, Pp. 28. §, 43. § (1) bek., 129. § (1) bek., 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].

BH1998. 488. Hatáskör hiányának megállapítása esetén a bíróság intézkedési joga csupán arra terjed ki, hogy elrendelje az iratok áttételét a hatáskörrel rendelkező bírósághoz (Pp. 28. §).

BH1997. 145. Ha a tagok a társasági szerződésükben jogvitáikra a választott bíróság kizárólagos hatáskörét kötik ki, utóbb ezt a megállapodásukat ráutaló magatartással nem módosíthatják. Ilyen esetekben a társasági szerződés megkötésére irányadó eljárási szabályok (pl. ügyvédi ellenjegyzés stb.) alapján végrehajtott szerződésmódosításra van szükség [1988. évi VI. tv. 18. §, 19. § (2) bek., 44. §, 113. § (1) bek., Pp. 28. §, 360. § (3) bek. 1994. évi LXXI. tv.].

BH1995. 100. A per tárgyának értékétől függő hatáskörének hiányát a bíróság nem veheti figyelembe, ha az alperes érdemi ellenkérelmét előterjesztette (Pp. 28. §, 139. §).

BH1984. 240. I. A munkavállaló pénztartozásának levonását, illetve a MIL-lap megfelelő kiállítását elmulasztó munkáltató felelősségére alapított igény nem minősíthető szerződésen kívül keletkezett kár megtérítésére irányuló követelésnek, ezért gazdasági perben annak elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 28. §, 366. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 1979. évi 18. sz. tvr. 58. § (1) bek., 18/1976. (XII. 18.) MüM sz. r. 4. §].

BH1980. 453. Ha a munkáltató a dolgozó lakásépítésére nyújtott kölcsön ki nem egyenlített összegét azért követeli vissza, mert a dolgozó a munkaviszonyát megszüntette, a követelését nem fizetési meghagyás utján, hanem a munkajogi szabályok szerint kibocsátott fizetési felszólítással érvényesítheti. A járásbíróságnak az e tárgyban benyújtott fizetési meghagyás iránti kérelmet el kell utasítania [Pp. 28. §, 130. § (1) bek. b) pont, 313. § (2) bek., 314. §, 1967. évi II. törvény 63. §, 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 70. § (2) bek., 9/1967. (X. 8.) MÜM sz. r. 5. § (3) bek., 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MÜM sz. r. 18. § (5) bek.].

BH1980. 301. Ha a fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondás folytán megindult eljárásban az alperes előterjesztette érdemleges ellenkérelmét és a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, a hatáskör hiánya már nem vehető figyelembe [Pp. 28. §, 45. §, 139. §, 393. § (2) bek.].

BH1979. 91. Termelőszövetkezeti elnök munkadíjának a szövetkezet veszteséges vagy alaphiányos gazdálkodása miatti csökkentésével kapcsolatban indított vitájára abban az esetben is a járásbíróságnak van hatásköre, ha az elnök munkaviszonyból átirányított szakemberként került a termelőszövetkezethez [1967. évi III. tv. 28. § (3) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 130. §, Pp. 28. §, 45. § (2) bek.].

BH1978. 172. Gazdálkodó szervezetek között fizetési meghagyással indült perben az alperes érdemi védekezésének előterjesztése után nem vehető figyelembe a pertárgy értékétől függő hatáskör hiánya, és ilyen címen áttételnek nincs helye [Pp. 28. §, 366. § (1) bek., 381. § (1) bek., 393. § (2) bek.].

Általános illetékesség

29. § (1) Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség).

Az illetékességről szóló rendelkezések adnak arra választ, hogy az adott perre a hatáskörrel rendelkező több bíróság közül melyik jogosult a perben eljárni.

Az illetékességet a törvény az alapul szolgáló tényre vagy körülményre utalással szabályozza, amelyeket a gyakorlat illetékességi okként nevesít. Az illetékességi okok alapján általános és különös (a törvény szóhasználata szerint egyéb) illetékességi szabályokat lehet megkülönböztetni. A különös illetékességi szabályok vagylagos és a kizárólagos illetékességi okokat állapítanak meg.

Az illetékességi szabályok rangsorában első helyen a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezések állnak. Ha az adott perre valamely bíróság kizárólagos illetékességét törvény megállapítja, más illetékességi ok nem vehető figyelembe. A vagylagos illetékesség szabályai választási jogot engednek a felperesnek a speciális illetékességi ok (vagy okok) és az általános illetékességet megalapozó okok között. A felperes által választott vagylagos illetékességi ok kizárja az általános illetékességi szabály alkalmazását.

A Pp. 29. §-ának rendelkezései a természetes személy alperessel szemben indított perekben szabályozzák a bíróság általános illetékességét mégpedig akként, hogy az (1) bekezdés általános szabályán túl kisegítő rendelkezéseket - (2) bekezdés szabályai - és kivételeket - (1) bekezdés második mondata és (3)-(4) bekezdése - is megfogalmaznak.

Az illetékesség megállapítása során a törvényi rendelkezések egymás utánisága valóságos rangsort jelent, azaz az (1) bekezdés rendelkezése a (2) bekezdésben szabályozott illetékességi okokat megelőzi, s ez utóbbi bekezdés szabályai is csak a törvényben meghatározott sorrend szerint érvényesülnek. A törvényi rangsorban továbblépni csak akkor lehet, ha a megelőző illetékességi ok alapján nem lehet az eljárásra illetékes bíróságot meghatározni.

Az (1) bekezdés rendelkezése a lakóhely fogalma kapcsán jelentett - és jelent ma is - problémát. A lakóhely fogalmát az eljárásjogi törvény nem határozza meg. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ának (2) bekezdése tartalmaz e körben rendelkezést, mely szerint lakóhely alatt annak a lakásnak a címét kell érteni, amelyben a polgár él. Lakás alatt nemcsak az otthonául választott önálló lakást, de azt a helyet is érteni kell, ahol a polgár szükségből lakik vagy megszáll. Ez a fogalom meghatározás azonban az eljárásjogi törvény alkalmazása során nem alkalmazható, hiszen az a lakás, ahol a polgár él, lehet lakóhely de tartózkodási hely is. A gyakorlat ezért eljárásjogi szempontból lakóhely alatt a fél által szabadon, a tartós ott-maradás szándékával választott helyet érti.

A bejelentkezési kötelezettség tényéből fakadóan vélelem szól amellett, hogy a lakóhelyként nyilvántartott cím és az illetékesség szempontjából irányadó lakóhely azonos. Nincs azonban az alperes elzárva attól, hogy e vélelmet megdöntse annak bizonyításával, hogy a nyilvántartott lakóhelytől eltérő hely szolgál az állandó ott-maradására.

Értelemszerűen következik a bíróság területén lakás tényének kimondásából, hogy ez alatt csak belföldi lakóhelyet lehet érteni. Az alperes külföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye az illetékesség szempontjából figyelmen kívül marad.

A bíróság területe szóhasználat alatt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 18. § (1) bekezdésében meghatározott illetékességi területet kell érteni. Az egyes bíróságok illetékességi területének tételes felsorolását a törvény melléklete (I. Részében a Fővárosi Bíróság, a megyei és a munkaügyi bíróságok, II. Részében a megyei bíróságok katonai tanácsait érintően) tartalmazza.

Az általános illetékesség a kizárólagos illetékességi szabállyal szemben egyáltalán nem, a vagylagos illetékességi szabállyal szemben pedig csak korlátozott körben - a felperest megillető választási jog keretében - érvényesül és megszűnik, ha a felperes más okra alapítva választotta meg a perre illetékes bíróságot.

(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes lakóhelye, illetőleg ennek hiányában a felperes tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes székhelye alapítja meg.

E bekezdés szabályai kisegítő jellegűek abban az esetben, ha az (l) bekezdés szerint az illetékes bíróság nem állapítható meg, azaz az alperesnek nincs belföldi lakóhelye. A kisegítő illetékességi okok a következők:

- az alperes tartózkodási helye

- az alperes utolsó belföldi lakóhelye

- ha a felperes természetes személy: a felperes lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye

- ha a felperes nem természetes személy: a felperes székhelye. Ez utóbbi szabályt 2000. január 1. napjától kezdődő hatállyal - és az ezt követő ügyekben alkalmazandóan - az 1999. évi CX. törvény iktatta be, pótolva a korábbi joghézagot.

A törvény szóhasználatából is kitűnően a kisegítő illetékességi okok kötelező rangsorban kerültek szabályozásra, azaz a sorrendben előbb nevesített ok hiányában van csak lehetőség a következő ok alapján a bíróság illetékességének megállapítására. Nincs tehát lehetőség arra, hogy azok közül akár a bíróság, akár a fél szabadon választhasson.

A tartózkodási hely fogalmát a törvény - a lakóhelyhez hasonlóan - nem határozza meg. A már hivatkozott 1992. évi LXVI. törvény 5. §-ának (3) bekezdése e fogalom alatt annak a lakásnak a címét érti, ahol a polgár - a lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A lakcím nyilvántartása szempontjából tehát tartózkodási helye csak annak lehet, akinek lakóhelye is van.

Az eljárásjogi törvény alkalmazása során a gyakorlat nem e szabály szerint tesz különbséget a lakóhely és a tartózkodási hely között abból kiindulva, hogy nemcsak annak nincs belföldi lakóhelye, aki csak külföldi lakóhellyel rendelkezik, de annak az alperesnek sincs, aki az adott címen nem a tartós ott-maradás szándékával tartózkodik függetlenül attól, hogy az adott cím lakóhelyként van nyilvántartva. A két fogalom közötti elhatárolásra tehát az ott-lakás tartóssága vagy annak hiánya alapján kerülhet sor - azaz jelentősége van a fél szándékának. Ez tűnik ki a BH1985. 432. számú eseti határozatból, amelyben a bíróság a korlátozott szellemi képességű és emiatt gyógyintézetben kezelt fél esetében azt mondta ki, hogy a fél ez esetben éppen az állapota miatt nem képes szabadon lakhelyet választani. Kivételesen azonban, ha a gyógykezelés időtartama hosszú és a rendelkezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy a fél már nem tér vissza a lakóhelyére, a gyógyintézetet is lehet lakóhelynek tekinteni.

A szándékot illetően hasonló a helyzet a büntetés-végrehajtási intézetben lévő fél esetében is azzal azonban, hogy az intézetet lakóhelynek soha nem tekinti a bíróság, tartózkodási helyként azonban elfogadja.

A tartózkodási helyre alapított illetékesség esetén is mindaddig vélelem szól amellett, hogy az ilyenként nyilvántartott lakcím valóban az alperes tartózkodási helye, amíg annak ellenkezőjét az alperes nem bizonyította.

Az eljárásjogi törvény a vagyonjogi perek vagylagos illetékességi szabályai között is szerepelteti a tartózkodási helyet, mint illetékességi okot [Pp. 32. § (1)] de csak abban az esetben, ha az huzamos időt ölel fel.

E két rendelkezés közötti különbség tehát az ott-tartózkodás időtartamában van: az általános illetékességi szabályok alkalmazása során időkorlátozás nélkül, a vagylagos illetékesség körében a huzamos ott-tartózkodás keletkeztet illetékességi okot.

(3) Ha az alperes állandó munkahelye nem azonos lakóhelyével, a bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előadott kérelmére a pert a munkahely bíróságához teszi át tárgyalás és elbírálás végett.

PK 134. szám

A különös illetékességgel szemben az alperest a Pp. 29. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kedvezmény nem illeti meg.

Az utolsó belföldi lakóhely alapozza meg az illetékességet az ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodó alperessel szemben, ennek hiányában vagy kideríthetetlensége esetén előbb a felperes lakóhelye, majd ennek hiányában a felperes tartózkodási helye szerint illetékes a bíróság.

A (3) bekezdés rendelkezéséből kitűnően csak több feltétel együttes fennállása esetén kerülhet sor arra, hogy a bíróság a pert az alperes munkahelye szerint illetékes bírósághoz áttegye, mégpedig ha az alperes

- állandó munkahellyel rendelkezik,

- munkahelye és lakóhelye nem azonos, és

- az áttétel iránti kérelmét az első tárgyaláson előterjesztette.

Állandó munkahely alatt a rendszeres foglalkoztatással együttjáró, hosszabb jövőbeli időtartamra kiterjedő munkavégzés helyét kell érteni. Nem esik e körbe pl. ha a változó munkahelyre alkalmazott alperesnek munkaköri kötelessége, hogy feladatait a munkáltatója különböző városokban lévő telepein szükség szerinti időtartamban teljesítse, de nem állandó az a munkahely sem, ahol pár hónapot kitevő, határozott idejű munkaviszony alapján dolgozik valaki.

A munkahely és lakóhely különbözőségének közigazgatási egységbeli különbségnek kell lennie (más város, más község). Nem egyértelmű azonban, hogy alkalmazható-e ez a rendelkezés akkor, amikor az alperesnek ugyanabban a városban, de más kerületben van a munkahelye mint a lakóhelye. A Polgári Eljárásjog - Kommentár a gyakorlat részére (Lap és Könyvkiadó Kft 1997.) című mű szerzőinek abból a megállapításából, hogy "hely"-en várost, községet, Budapesten kerületet kell érteni következik, hogy ilyen esetben a (3) bekezdés alkalmazását megengedhetőnek ítélik. Álláspontunk szerint a törvényalkotónak e rendelkezésnél az volt a célja, hogy a minimálisra korlátozza a tárgyalásokon megjelenéssel együttjáró esetleg hosszadalmas utazással töltött időt - azaz az alperes a tárgyalási kötelezettsége miatt a legkevesebb időt töltse távol a munkahelyétől. A több kerületre osztott nagyvárosi viszonyok, a tömegközlekedés megoldottsága mellett az e rendelkezéssel elhárítani kívánt kellemetlenség fel sem merül, ezért az eltérő kerületben lévő lakó-, illetve munkahely tényére hivatkozással az alperest az áttétel kérelmének joga nem illeti meg.

Első tárgyalás alatt - mint a kérelem előterjesztésének végső határideje - a keresetlevél alapján kitűzött legelső olyan határnapot kell érteni, amelyre a bíróság a feleket szabályszerűen megidézte és a tárgyalást megnyitotta. Az első tárgyalást kiterjesztően nem lehet értelmezni. Ha tehát az alperes az áttétel iránti kérelmét legkésőbb a fentiek szerinti első tárgyaláson nem terjeszti elő, utóbb már e jog illeti meg. Ebből a szempontból közömbös, hogy az alperes az első tárgyaláson jelen volt-e vagy sem és az is, hogy távolmaradását előzetesen bejelentette-e, de az is, ha e tárgyaláson az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztésére a bíróság további határidőt adott [Pp. 139. § (2)]. A rendelkezés megfogalmazásából kitűnően az alperes e kérelmét az első tárgyalás megkezdésétől annak befejezéséig bármikor előterjesztheti, azaz akár az érdemi ellenkérelmének előterjesztését követően is.

A törvényi rendelkezés kógens szabály, attól a bíróság akkor sem térhet el, ha a felperes maga is hozzájárul a kizárt áttételi kérelem teljesítéséhez.

A (3) bekezdés rendelkezése csak abban az esetben alkalmazható, ha bíróság illetékessége az általános [Pp. 29. § (1)-(2)] szabályokon alapult. A különös (kizárólagos, illetve vagylagos) illetékesség esetén az alperes ilyen kérelmet nem terjeszthet elő (PK 134. számú állásfoglalás). Előfordulhat azonban, hogy a felperes az alkalmazható vagylagos és általános illetékességi szabályok közül az utóbbit választva terjesztette elő a keresetét. Ebben az esetben ha az alperes a (3) bekezdés alapján az áttételt kéri, a felperest e kérelemmel szemben megilleti az a jog, hogy a vagylagos illetékességi szabály szerint illetékes bírósághoz kérje az áttétel elrendelését.

(4) Ha a bíróság illetékessége az ismeretlen helyen tartózkodó alperes elleni perben a (2) bekezdés rendelkezésein alapul, a per folyamán azonban az alperes belföldi lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretessé válik, az alperesnek legkésőbb az elsőfokú bíróság előtt ezt követően tartott első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert további tárgyalás és elbírálás végett a lakóhely (tartózkodási hely) szerint illetékes bírósághoz kell áttenni.

Az ismeretlen helyen tartózkodó alperes esetében a (2) bekezdésre alapított illetékességi szabállyal szemben az ismertté vált lakóhely (tartózkodási hely) szerinti bíróság illetékessége a (4) bekezdés értelmében elsőbbséget élvez, de nem időbeli korlátozás nélkül. A (3) bekezdésben szabályozottakkal azonosan az áttétel iránti kérelmét az alperes legkésőbb a tényleges címe kiderülését követő első tárgyaláson terjesztheti elő. A törvény szövegéből is kitűnően ilyen kérelemmel az alperes a vagylagos, illetve kizárólagos illetékességgel szemben nem élhet.

BH2003. 423. Vagylagos illetékességi ok váltóperben csak akkor állapítható meg, ha a követelés magán a váltón alapul. Ha a kezes nem magán a váltón vállalt kezességet, a kereset nem alapulhat a váltón [1/1965. (I. 24.) IM r. 31. § (1) bek., Pp. 29. § (1) bek., 38. §, 129. §].

BH1998. 548. A gazdasági társaság ügyvezetője képviseli ugyan a céget, de nem tekinthető a jogi személy képviseletére hivatott "szervnek", illetőleg a lakása - kivéve ha a cégjegyzékben ez a cím szerepel a társaság székhelyeként - nem minősül társaság székhelyének, ezért ez nem alapozhatja meg az eljáró bíróság illetékességét [Pp. 29. § (1) bek., 30. (1) bek., 1988. évi VI. tv. 157. § (1) bek. d) pont, 199. § (1) bek.].

BH1995. 419. a keresetlevél (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem) benyújtásakor az alperes (kötelezett) még természetes személy volt, utóbb azonban mint önálló vállalkozó - jogszabály-módosítás folytán - gazdálkodó szervezetté lett, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó speciális illetékességi szabály a bíróság kijelölésénél figyelembe nem vehető [Pp. 29. § (1) bek., 36. § (1) bek. 42. §, 315. § (4) bek., Ptk. 685. § c) pont].

BH1992. 401. A magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki az, hogy az alperes külföldi jogi személy [Pp. 29. § (2) bek., 32. § (3) bek., 36. § (2) bek., 113. §, 124. §].

BH1990. 182. II. Alperesi pertársaság esetén a per - a felperes választása szerint - az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt megindítható [Pp. 29. § (1) bek., 30. § (1) bek., 40. § (3) bek.].

BH1990. 152. Ha a cég székhelyének a meghatározása - a társasági szerződésben és a cég bejegyzése iránti kérelemben - egymástól eltér, a társasági szerződésben foglaltak az irányadók. Ha azonban - az eltérő adatok miatt - a cégbíróság hiánypótlást rendel el, annak megtörténtéig a bejegyzés iránti kérelmet az "illetékes" cégbírósághoz nem teheti át. Ha a bejegyzést kérő hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget, a kérelmét el kell utasítani [Pp. 29. § (1) bek., 129. §, 1988. évi VI. tv. 21. § (1) bek. a) pont, 6/1985. (XI. 6.) IM r. 15. § (1) bek., 19. §, 20. § (1) bek.].

BH1989. 411. Az illetékesség szempontjából önmagában nincs jelentősége annak, hogy a felek korábbi perében melyik bíróság járt el [Pp. 29. § (1) bek., 30. § (1) bek.].

BH1989. 367. Késedelmi kötbér és a késedelemmel okozott kár megtérítése iránt indított gazdasági perben nem a teljesítés helye, hanem az alperes székhelye szerint illetékes bíróság jár el [Pp. 29. § (1) bek., 36. §, 37. §, 365. § (3) bek., 368. §].

BH1985. 313. A korlátozott szellemi képességű személy nincs abban a helyzetben, hogy tartózkodási helyét szabadon válassza meg, ezért azt a gyógyintézetet, ahol gyógykezelés alatt áll, általában nem lehet az illetékesség szempontjából lakóhelyének tekinteni. Ha azonban hosszú idő óta a gyógyintézetben tartózkodik és nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a lakásába a jövőben sem tér vissza, a tényleges tartózkodási helyét az illetékesség szempontjából lakóhelynek lehet tekinteni. [Pp. 45. §, 29. § (1) bek.].

BH1984. 359. Ha a felperes a szabadságvesztés büntetését töltő alperest, illetőleg kötelezett - választása szerint - az alperes lakóhelyének bíróság előtt perli, ez a bíróság nem állapíthatja meg illetékességének hiányát azon az alapon, hogy az alperes - szabadságvesztés büntetésének töltése folytán lakóhelyétől távol van [Pp. 29. § (2) bek., 314. §, PK 203. sz.].

BH1984. 121. Ha az alperes székhelye szerint illetékes bíróság meg is állapítja, hogy a keresetet másik alperes ellen kellett volna előterjeszteni, csak az alperes személyében való változás megtörténte után teheti át a keresetlevelet az új alperes székhelye szerint illetékes bírósághoz. Ha az alperes személyében történő változást a felek egyike sem kezdeményezi, illetőleg ahhoz a felperes nem járul hozzá, a bíróságnak a keresetet az abban megjelölt felek között érdemben el kell bírálnia [Pp. 29. § (1) bek., 64. §, 129. § (1) bek.].

BH1982. 315. Az özvegyi nyugdíj más arányú megosztása iránti per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén az alperes lakik [Pp. 29. §, 45. § (2) bek., 1975. évi II. tv. 66. §, 1972. évi IV. tv. 23. § (1) bek. c) pont, MK 44. szám].

BH1982. 53. A gyermek elhelyezése iránti keresettel összekapcsolt házassági bontóper nem indítható a kizárólag gyermek lakóhelye alapján illetékes bíróság előtt [Pp. 29. § (1) bek., 34. § (2) bek., 277. § (2) bek., 282. §].

BH1979. 36. Gazdálkodó szervezet által lakásépítő és fenntartó szövetkezet ellen indított perben a bírósági hatáskör megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a vállalkozói díjvita lakásban, közös helyiségben vagy mindkét helyen végzett munkával kapcsolatos-e [Pp. 29. § (1) bek., 365. § (1) bek., b)pont, 366. § (1) bek., 1977. évi 12. sz. tvr. 45. §].

BH1978. 284. II. Az a szülő, aki a gyermeket jogerős ítélet ellenére tartja magánál, erre a helyzetre az alperes lakóhelyéhez igazodó általános illetékességi szabállyal szemben különös illetékességi okként nem hivatkozhat [Pp. 29. §, 34. § (2) bek.].

30. § (1) A jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek - kétség esetében - az ügyintézés helyét kell tekinteni. Ha a jogi személy székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el.

PK 135. szám

A Magyar Államvasutak (MÁV) igazgatóságainak a rendeltetésszerű működésük által meghatározott körbe tartozó ügyeivel kapcsolatos perek a MÁV ellen a Pp. 30. §-a alapján az ügyben eljárt vasútigazgatóság székhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatók.

E rendelkezések a jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokkal szembeni perek általános illetékességi szabályait tartalmazzák.

Jogi személyek esetén az (1) bekezdés értelmében a bíróság általános illetékességét akár a jogi személy, akár az annak képviseletére hivatott szerv székhelye megalapozza. E két illetékességi ok között nincs rangsor, a választás joga a felperest illeti meg.

A jogi személyekre vonatkozó alapvető szabályokat a Ptk. VI. Fejezete, illetve a vonatkozó külön törvények rendelkezései tartalmazzák. A jogi személy alapításáról rendelkező határozat, jogszabály vagy okirat kötelező tartalmi kelléke a székhelynek és a képviselőnek (képviseletre jogosított szervnek) a megjelölése. A jogi személy alapító okiratban deklarált képviselőjének székhelyén kívül más képviselő székhelye (pl. meghatalmazott ügyvéd) az illetékesség szempontjából figyelmen kívül marad.

A legtipikusabb jogi személyek és képviseletére jogosultak a következők:

- állami vállalat: igazgató [1977. évi VI. törvény 30. § (1)]

- tröszt: vezérigazgató, illetve igazgatótanács [1977. évi VI. törvény 47. § (2)]

- költségvetési szerv: vezető

- szövetkezet: az igazgatóság elnöke, ügyvezető igazgatója vagy az alapszabályban jelölt igazgatósági tag [1992. évi I. törvény 11. § (1)]

- egyesülés: igazgató [1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 117. §]

- közös vállalat: igazgató (Gt. 142. §)

- korlátolt felelősségű társaság: egy vagy több ügyvezető (Gt. 197. §)

- részvénytársaság: az igazgatóság (Gt. 285. §)

- egyesület, köztestület, társadalmi szervezet: alapszabály szerint

- leányvállalat: igazgató [Gt. 74. § (3)]

- egyes jogi személyek vállalata: igazgató [Gt. 73. § (1)]

- alapítvány: okiratban jelölt, illetve a kezelő szerv (Ptk. 74/C. §)

Speciális képviseleti jogosultságot szabályoz a Ptk. 30. §-ának (2) bekezdése a jogi személy szervezeti egységét (gyáregység, fiók, telephely, üzem, iroda, kirendeltség, területi igazgatóság stb.) illetően. Ezek az egységek nem minősülnek jogi személynek, de a rendeltetésszerű működési körükbe esően az egység vezetője a jogi személy képviselőjeként jár el. A törvény engedő szabálya alapján azonban mind az egység jogképessége, mind annak képviseleti jogosultsága tekintetében az alapító okirat eltérően rendelkezhet. Az illetékességi szabályok helyes alkalmazásához ilyen esetekben nélkülözhetetlen az alapító okirat vonatkozó rendelkezéseinek ismerete.

A jogi személy székhelye alatt a nyilvántartásban ilyenként feltüntetett központi ügyintézési helyet [1989. évi 23. törvényerejű rendelet 6. §, 1998. június hó 16. napjától az 1997. évi CXLV. törvény 16. § (1)] kell érteni.

Az (1) bekezdés kisegítő rendelkezést is tartalmaz a székhely kétségessége esetére, amennyiben ilyenkor a tényleges ügyintézés helye a jogi személy székhelye. E bekezdés utolsó mondata a székhelyre alapított illetékességi szabály korlátozását mondja ki a budapesti székhelyű, de Pest megye területére kiterjedő tevékenységet folytató jogi személy esetében, amennyiben ilyen esetre az utóbbi (Pest megyei) bíróság területére illetékes bíróság eljárását írja elő. Ez a korlátozás azonban a képviselet székhelyére alapított illetékességre nem terjed ki.

(2) Ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja.

E bekezdés rendelkezése a külföldi jogi személyekre vonatkozó kisegítő általános illetékességi szabály. A törvény ugyan e körben feltételként a jogi személy alperes belföldi székhelyének vagy képviseletének hiányát szabályozza, értelemszerűen azonban e hiány csak a külföldi jogi személy esetében fordulhat elő. Ha a külföldi jogi személynek akár belföldi képviselete, akár képviseletre jogosított egysége van, az illetékességet az (1) bekezdés szerint kell megállapítani. Ha ilyen nincs, természetes személy felperes esetén a felperes lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye; nem természetes személy felperes esetén pedig saját székhelye alapítja meg a bíróság illetékességét.

(3) A jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok elleni perekben a bíróság illetékességének megállapítására az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) Ha a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet törvény jogképesnek nyilvánít, az e szervezet elleni perben a bíróság illetékességének megállapítására az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelően irányadóak.

A jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokkal (közkereseti társaság és betéti társaság) szembeni perekben, úgyszintén akkor is, ha törvény jogképesnek nyilvánít jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, az illetékességre az (1)-(2) bekezdés általános szabályai az irányadóak.

BH2003. 172. Közigazgatási perben a bíróság illetékességét az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye állapítja meg. Ez a rendelkezés az általános illetékességi szabálytól annyiban tér el, hogy nem a felülvizsgálni kért határozatot hozó másodfokú közigazgatási szerv, hanem az elsőfokú közigazgatási szerv székhelye szerinti bíróság illetékességét állapítja meg. Ha tehát a jogi személy székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el [Pp. 30. § (1) bek., 324. § (1) bek., 326. § (1) bek.].

BH2002. 241. I. A félrevezető tájékoztatással kibocsátott részvényekre vonatkozó érvénytelen szerződés alapján a kibocsátót és a forgalmazót terhelő egyetemleges kártérítési felelősség. A kötvénybirtokosokat megillető kár mértéke meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 337. § (1) bek., 355. §, 1990. évi VI. tv. (Épt.) 83. §, 84. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek., 37. §, 163. § (3) bek., 206. § (3) bek.].

BH1998. 489. A Vám- és Pénzügyőrség területi szervei nem jogi személyek, s így nem rendelkeznek perbeli jogképességgel [1995. évi C. tv. 173. § (1)-(2) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 240. §, 1992. évi XXXVIII. tv. 87. § (2) bek., Ptk. 30. § (1) bek., 36. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek., 48. §].

BH1998. 152. A megyei kárrendezési hivatal nem jogi személy, így nem perelhető [Pp. 48. §, 30. § (1) bek., 64. § (2) bek., 75. § (3) bek., 146. §., Ptk. 8. § (1) bek., 28. § (3) bek., 30. § (1)-(2) bek., 36. § (1) bek., 101/1991. (VII. 27.) Korm. r. 2. § (3) bek., 3. §].

BH1995. 593. Váltójogviszonyból származó igények iránti kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) a jogosult választásától függően - akár az általános szabályok (kötelezett székhelye), akár a váltóra vonatkozó speciális illetékességi szabályok szerinti bírósághoz is benyújtható [Pp. 30. § (1) bek., 38. §, 121. § d) pont, 129. § (1) bek.].

BH1993. 517. Gazdálkodó szervezetek egymás elleni - a helyi bíróság hatáskörébe tartozó - pereinek elbírálására a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagosan illetékes. Ez a kizárólagos illetékesség azonban nem csak az alperes és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye, hanem egyéb illetékességi okok figyelembevételével - így a gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti per esetén az ügyletkötés, vagy a teljesítés helye alapján - is megállapítható [Pp. 30. § (1) bek., 36. § (1) és (2) bek.].

BH1993. 100. A vagyonbiztosítási szerződéses jogviszonyon alapuló helytállási kötelezettségre nem alkalmazható a szerződésen kívüli károkozás speciális illetékességi szabálya akkor sem, ha a helytállási kötelezettség alapja károkozó cselekmény [Pp. 30. § (1) bek., 31. §, 36. §, 37. §].

BH1992. 121. II. Váltón alapuló követelés esetén - a hitelező választásától függően - a per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható [Pp. 30. § (1) bek., 38. §, 367. § (1) bek. c) pont].

BH1990. 339. Vállalati gazdasági munkaközösség tagja által balesetből eredő kár megtérítése iránt a vállalattal szemben érvényesített igény elbírálására az általános hatásköri szabályok az irányadók [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek., 349. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 87-91. §-ai].

BH1990. 274. A cégbejegyzésre a cég székhelye - ennek hiányában a telephelye - szerint illetékes cégbíróságnak van hatásköre és illetékessége [1985. évi 16. tvr. 14. §, 6/1985. (XI. 6.) IM r. 15. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek.].

BH1990. 74. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérő rendelkezése hiányában a szervezeti egység (telep) vezetőjének jogszabályban előírt képviseleti jogosultsága a gazdasági bírság ügyekben is irányadó. A gazdasági bírságindítvány ezért a telep székhelye szerint illetékes megyei bíróságnál is benyújtható [Ptk. 30. § (1)-(2) bek., Pp. 30. § (1) bek., 48. §, 32/1984. (X. 31.) MT r. 7. § (1) bek.].

BH1989. 411. Az illetékesség szempontjából önmagában nincs jelentősége annak, hogy a felek korábbi perében melyik bíróság járt el [Pp. 29. § (1) bek., 30. § (1) bek.].

BH1989. 323. A gazdálkodó szervezet által közös név alatt tevékenykedő gazdasági társaság ellen indított perben a felperes választhat a társaság képviseletére jogosult gazdálkodó szervezet, illetve a társaság székhelye szerint illetékes bíróságok között [Pp 30. § (1) bek., GK. 40. sz.].

BH1989. 73. Ha a bíróság illetékességét nem a jogi személy, hanem az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapozza meg, de ez az illetékességi ok utóbb - még a keresetlevél benyújtása előtt - megszűnik, jogosan jár el a bíróság, ha a keresetlevelet a jogi személy székhelye szerint illetékes bírósághoz átteszi [Pp 30. §. (1) bek., Ptk 30. §. (2) bek.].

BH1988. 285. A Pp. 37. §-ában irt vagylagos illetékességi szabály csak a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére irányuló perekben alkalmazható [Pp. 30. § (1) bek., 37. §].

BH1987. 218. A nemperes (fizetési meghagyásos) eljárásban is irányadó az az eljárásjogi szabály, amely szerint az ingatlanra (tulajdonára, birtoklására stb.) vonatkozó jogviszonyból származó per az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megindítható [Pp 30. § (1) bek., 35. § (1) bek.].

BH1986. 426. A kötelezettnek önálló jogi személyiséggel nem rendelkező képviselője ellen előterjesztett, fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a kötelezett ellen előterjesztett kérelemnek kell tekinteni [Ptk. 30. §, 219. § (2) bek., 685. § c) pont, Pp. 30. § (1) bek., 366. § (1) bek.]

BH1983. 415. Vagylagos illetékesség esetén az eljárásra jogosult bíróságok közötti választás joga csak a felperest illeti meg [Pp. 30. § (1) bek., 42. §, 129. § (1) bek., 365. § (3) bek., 368. § (1) bek. a) pont].

BH1983. 249. Ha a gazdasági perben a kereset tárgya szerződésből eredő, de nem a termék minőségével kapcsolatos kártérítési igény, csak az általános illetékességi szabályok alkalmazásának van helye [Pp. 30. § (1) bek., 36., 37. §, 365. § (3) bek., 368. § (1) bek. a) pont].

BH1982. 345. Jogi személy ellen indított keresetét a felperes annál a bíróságnál is előterjesztheti, amelynek illetékességi területén az alperesnek a per tárgyával kapcsolatos ügyintézést végző részlege működik [Pp. 30. § (1) bek.].

BH1982. 259. Területhasználati díj megfizetésére irányuló fizetési meghagyás kibocsátása járásbírósági hatáskörbe tartozik, és az ilyen kérelem az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróságnál is előterjeszthető [Pp. 30. § (1) bek., 35. §, 366. § (2) bek. b) pont, 1979. évi 31. sz. tvr. 23. § (2) bek.].

BH1981. 521. Gazdálkodó szervezetek között szerződésszegésből eredő vita esetén alávetésnek nincs helye [Pp. 30. § (1) bek., 41. § (1) bek., 365. § (1) bek. a) pont, 368. § (1) bek. c) pont].

BH1981. 206. Az ügyletkötés vagy a teljesítés helye szerinti illetékesség gazdasági perekben - ide értve a fizetési meghagyásos eljárást is - nem alkalmazható [Pp. 30. § (1) bek., 36. §, 365. § (3) bek., 391. § (4) bek.].

BH1981. 76. Ha a felperest az egyaránt illetékes - pl. a jogi személy vagy annak képviseletére hivatott szerv székhelye szerinti - bíróságok között választási jog illeti meg, az sem másik fél, sem a bíróság által nem korlátozható [Pp. 30. § (1) bek.].

BH1980. 387. A jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megállapítja. A felperes azonban mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs, a pert - választása szerint - az alperesre általánosan illetékes bíróság a Pp. 31-41. §-aiban meghatározott feltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt is megindíthatja [Pp. 30. § (1) és (2) bek., 31. § ].

BH1979. 338. A fizetési meghagyásnak a kötelezett gyáregysége részére való kézbesítése joghatályos és az ellentmondás határideje ennek napjától kezdődik [Pp. 30. § (1) bek., 393. §, Ptk. 30. § (2) bek.].

BH1979. 188. Az újítási javaslat elbírálása, elfogadása, alkalmazása és díjazása hozzátartozik a gyáregység rendeltetésszerű működéséhez, feltéve, hogy az újítási javaslat a gyáregység működésére vonatkozik. Ezért sz újítási perekben a gyáregység székhelye is megalapozza a bíróság illetékességét. Nem érinti a gyáregység rendeltetésszerű működését és a gyáregység vezetőjének a képviselői jogosultságát az, hogy az újítási szabályzat szerint bizonyos összeget meghaladó újítási díj megállapítása esetén szükség van a vállalat központjának jóváhagyására [Pp. 30. § (1) bek., Ptk. 30. § (2) bek.].

BH1978. 445. Ha a kereset a hibás teljesítésre alapított igény mellett más követelésre is irányul, az illetékesség általános szabályát kell alkalmazni [Pp. 30. § (1) bek., 368. § (1) bek. a) pont].

BH1978. 298. Gazdasági perben eljáró bíróság illetékességének megállapításánál abban az esetben is a kereset beadásának az időpontja irányadó, ha valamelyik fél helyébe jogutód lép és a per a jogutód ellen folyik tovább [Pp. 30. §, 42. §, 266: § (2) bek., 370. §].

BH1977. 444. A társadalombiztosítási feladatok ellátása állami feladat. A társadalombiztosítási szervek igazgatási jellegű tevékenységével okozott kár tehát államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősül, ezért a kártérítési felelősségre az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni a bíróság hatáskörének megállapítása tekintetében is [1975. évi II. tv. 2. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek.].

BH1977. 294. Több illetékes bíróság közötti választási jog csak a felperest illeti, de az általa kiválasztott bíróság az ügyet más bírósághoz nem teheti át. Ha a Pp. 368. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján választott járásbíróság hatásköre a keresetfelemelése folytán megszűnik, a választási jogot a kifogásolt termék területe szerint illetékes megyei bíróságra gyakoroltnak kell tekinteni [Pp. 30. §, 368. § (1) bek. a) pont].

BH1977. 111. A jogi személyek elleni pereket illetően két általános, vagylagos illetékességi ok áll fenn, egyrészt a jogi személy székhelye, másrészt a jogi személy képviseletére hivatott szerv székhelye [Pp. 30. § (1) bek.].

Egyéb illetékességi okok

31. § Mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs, a felperes a pert - választása szerint - az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett az alábbi 32-41. §-okban meghatározott előfeltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt is megindíthatja.

A Pp. 32-41. §-okban szabályozott okokra, illetve tényekre alapított különös illetékességi szabályok közül a vagylagos illetékességre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának általános feltételét rögzíti e szakasz. Az illetékességi okok rangsorából adódóan a felperest a választás joga a kizárólagos illetékességgel szemben nem, csak az általános illetékességi okokkal szemben illeti meg. E választás jogát nemcsak a természetes személy, de a jogi személy és a törvény által jogképessé nyilvánított - jogi személyiséggel nem rendelkező - szervezet is gyakorolhatja a feltételek fennállása esetén.

A választás jogának gyakorlása e szabály szerint a perindítással történik meg, azaz vagylagos illetékesség fennállása mellett a felperes azt a bíróságot választotta, ahová a keresetet beadta. Természetes, hogy felperes alatt itt a fizetési meghagyás kibocsátását kérő (egyéb nem peres eljárást kezdeményező) jogosultat is érteni kell. A törvény nem szabályozza külön, hogy a felperes meddig élhet e választás jogával. E szakasz megfogalmazásából, valamint abból, hogy a felperes a keresetlevélben (fizetési meghagyásban) azokat az adatokat is köteles közölni, amelyekre az adott bíróság illetékességét alapítja [Pp. 121. § (1) d)] az következne, hogy a keresetlevél benyújtását követően már a választás joga elenyészett. A gyakorlat ezzel szemben egységes abban, hogy a felperest a választás joga mindaddig megilleti, amíg az alperes érdemi ellenkérelmét [Pp. 139. § (1)] elő nem terjesztette. Az érdemi ellenkérelem előterjesztését követően is sor kerülhet egy esetben a választási jog gyakorlására akkor, amikor a felperes választási jogával élve az általános illetékességű bíróságnál nyújtotta be a keresetét és az első tárgyaláson az alperes az eltérő munkahely szerint illetékes bírósághoz történő áttételt kéri [Pp. 29. § (3)]. Ezt a gyakorlat azzal indokolja, hogy a törvény szellemében a vagylagos illetékességi ok az általános illetékességgel szemben elsőbbséget élvez (PK 138. számú állásfoglalás)

A Pp. 31-41. §-okban szabályozottakon kívül a törvény máshol is nevesít vagylagos illetékességre vonatkozó rendelkezést. Így:

- a házassági pert a felperes választása szerint vagy az általános (Pp. 29. §) vagy az utolsó közös lakóhely szerint illetékes bíróság előtt indíthatja meg [Pp. 277. § (2)].

- 2003. január 1. napját követően a sajtóhelyreigazítás iránti per a rádió- vagy televíziótársaság helyi stúdiójának székhelye szerint is megindítható [Pp. 344. § (1)].

- a gondnokság alá helyezés iránt 2001. november 1. napja után indult perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamos időn át bentlakásos szociális intézményben, vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik [Pp. 305. § (1)]

Az egyéb (különös) illetékesség körébe eső kizárólagos illetékességi szabályokat a törvény nem gyűjti egy rendelkezés körébe. E szabályokat részben az eljárásjogi törvény különböző rendelkezéseinél, részben más törvényben lelhetjük fel.

Az eljárásjogi törvény az ott megjelölt bíróság kizárólagos illetékességet mondja ki

- az alávetésen alapuló illetékesség kizárólagossága esetén [Pp. 41. § (2) bekezdése, 2001. május 1. napjától a Pp. 41. § (3) bekezdése]

- a házassági perre, ha az arra illetékes bíróság sem az általános, sem a vagylagos illetékességi szabály alapján nem állapítható meg [Pp. 277. § (3)].

- a házassági per folyamatban léte alatt indított újabb házassági és házassági vagyonjogi per esetén [Pp. 277. § (4)],

- a szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezése iránti perben (Pp. 303. §),

- a 2001. november 1. napját megelőzően indított gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti perekben (Pp. 312. § (2) bekezdésének 2001. november 1-ig hatályos rendelkezése)

- a munkaügyi perekben [Pp. 349/B. § (2)]

- a végrehajtási és igényperekben (Pp. 367. §, Pp. 373. §),

- a megkeresett bíróság által lefolytatandó bizonyítás esetén Budapest területén [Pp. 202. §; 1/1958. (II. 16.) IM rendelet 5. §].

- ilyen rendelkezést tartalmazott a törvény a gazdálkodó szervezetek egymás közötti, Budapest területén 2000. január 1. napja előtt indított pereire (Pp. 36. § (1) bekezdésének korábbi rendelkezése).

A törvény bár szóhasználatában a kizárólagos illetékességet nem említi, de tartalma szerint ilyennek minősülő rendelkezést tesz

- a perújítási [Pp. 263. § (1)],

- a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata [Pp. 341. § d)] iránt indított,

- a közigazgatási határozatok megváltoztatása iránti perekben [Pp. 326. § (1) bekezdésében szabályozottak szerint].

Más jogszabályok is rendelkeznek a bírói útra tartozó egyes jogvitákban az eljáró bíróság kizárólagos illetékességéről. Így

- a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatása iránti perekben [a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 86. § (1) bekezdése, a használati minta oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 37. § (5) bekezdése, a mikroelektronikai félvezető termékek oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény 23. § (5) bekezdése, a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 78. § (1) bekezdése alapján],

- a szabadalmi perekben [1995. évi XXXIII. törvény 104. § (1) bekezdésében meghatározott körben],

- a védjegybitorlás miatt indult perekben [1997. évi XI. törvény 95. § (1)],

- a választottbíróság által elrendelt bizonyítás lefolytatása, illetve a tanúkkal szemben alkalmazandó kényszerítő eszközök alkalmazása körében Budapesten [1994. évi LXXI. törvény 37. § (4)],

- az ügyvéddel szemben hozott másodfokú fegyelmi határozat megváltoztatása iránti perben [az 1998. július 1-jétől hatályos 1998. évi XI. törvény 60. § (5)].

BH2001. 433. II. Az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztéséig a felperest megilleti az a választási lehetőség, hogy az általános illetékességi ok helyett az általa választható különös illetékességi okra alapítottan terjessze elő keresetét [Pp. 31. §, 36. § (2) bek., 43. § (1) bek., 139. §].

BH1999. 509. Az alávetést tartalmazó szerződés értelmezése vállalkozási jogviszony esetén [Pp. 41. § (1) bek., 31. §, Ptk. 389. §].

BH1996. 216. A gazdálkodó szervezetek csak olyan perekre köthetik ki az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett más bíróság illetékességét, amelyekre nincs megállapítva valamely bíróság kizárólagos illetékessége [Pp. 31. §, 36. § (1) bek. 41. §, 45. § (2) bek.].

BH1991. 111. Ingatlan adásvételi szerződésből fakadó pénzkövetelésre irányuló fizetési meghagyás kibocsátását az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróságtól is lehet kérni [Pp 31. §, 35. § (1) bek., 314. §].

BH1981. 279. A keresetlevél, illetőleg a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása nem tekinthető olyan percselekménynek, amelynek következtében a felperes a perre egyaránt illetékes bíróságok közti választásra vonatkozó jogát feltétlenül elvesztette [Pp. 31. §, 160. § (1) bek., 323. §.].

32. § (1) Vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között (pl. mint munkavállaló, tanuló) tartózkodik. A fegyveres erők és a fegyveres testületek nem hivatásos tagjainak a jelen §-on alapuló illetékességét állandó szolgálati állomáshelyük határozza meg.

PK 133. szám

A büntetésvégrehajtási intézet az illetékesség szempontjából az eset körülményei szerint tartózkodási helynek tekinthető, ha az alperes a szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott illetékesség nem alkalmazható az olyan alperessel szemben, akinek nincs perbeli cselekvőképessége (49. §).

(3) Olyan alperes ellen, akinek belföldön sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs, vagyonjogi pert az előtt a bíróság előtt is lehet indítani, amelynek területén a per tárgya van, vagy amelynek területén az alperesnek lefoglalható vagyona található. Ha a vagyon követelésből áll, a pert az alperes adósának lakóhelyén, ha pedig a követelést valamilyen dolog biztosítja, azon a helyen is meg lehet indítani, ahol ez a dolog van.

(4) Külföldi jogi személyek ellen a (3) bekezdésben meghatározott bíróságon kívül az előtt a bíróság előtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes.

E szakasz rendelkezései csak vagyonjogi perekben [lásd a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontjánál kifejtetteket] alkalmazhatóak. Az (1) és (3) bekezdés a természetes személy, míg a (4) bekezdés a külföldi jogi személy alperes ellen indított perekben szabályoz további illetékességi okokat.

Az (1) bekezdés alkalmazása során - törvényi definíció hiányában - a gyakorlatra hárul annak meghatározása, hogy milyen feltételek mellett indokolt annak kimondása, hogy az alperes az adott címen valóban huzamos ideig tartózkodónak minősül. A gyakorlat e körben az erre alapított illetékességet akkor látja megállapíthatónak, ha vélelmezhető, hogy az adott címen tartózkodás a keresetlevél benyújtásától a per várható befejezésének időtartamára kiterjedően fennmarad. Nem lehet ezért huzamos tartózkodási helynek tekinteni azt a címet például, ahol az alperes a munkavégzése érdekében több éve tartózkodik, de nyilvánvaló, hogy az a keresetlevél beadását követő rövid idő múlva megszűnik. A törvény példálódzó felsorolásából következik, hogy nemcsak a tanulás vagy munkavégzés, de más körülmény is indokolhatja az alperes huzamos ott-tartózkodását. Ilyen lehet pl., ha az alperes büntetés-végrehajtási intézetben van. A PK 133. számú állásfoglalásból kitűnően az előzetes letartóztatás ténye nem, a hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetés letöltésének helye azonban adott esetben a huzamos tartózkodás megállapítására alkalmas lehet.

A (2) bekezdés kizáró szabálya alapján ebben az esetben fel sem merülhet a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező alperes esetében a gyógyintézeti kezelés helyének figyelembevétele. A perbeli cselekvőképességre vonatkozó szabályokat a Pp. 49. §-a tartalmazza.

A (3) bekezdés rendelkezései a Pp. 29. § (2) bekezdésében szabályozottak mellett, a (4) bekezdés szabályai pedig a külföldi jogi személlyel szembeni perekben a Pp. 30. § (2) bekezdése mellett biztosítanak további illetékességet megalapozó körülményeket a felperes számára.

A 2000. január 1. napján már folyamatban lévő ügyekben továbbra is alkalmazandóan a külföldi jogi személy állandó képviseletének helye, vagy az ügyeinek vitelével megbízott személy lakóhelye minősül vagylagos illetékességi oknak. Az 1999. évi CX. törvénnyel megállapított hatályos törvényi rendelkezés az állandó képviseletre történő utalást mellőzve, vagylagos illetékességi okként a külföldi jogi személy

- ügyeinek vitelével megbízott személy lakóhelyét,

- magyarországi fióktelepének székhelyét, illetve

- kereskedelmi képviseletének székhelyét nevesíti - megteremtve ekként az összhangot a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezéseivel.

BH1992. 401. A magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki az, hogy az alperes külföldi jogi személy [Pp. 29. § (2) bek., 32. § (3) bek., 36. § (2) bek., 113. §, 124. §].

BH1989. 64. A szabadalmi oltalom megsemmisítése iránt indított eljárás önmagában nem elég indok a szolgálati találmányért, illetve a szabadalom hasznosításáért járó díj megfizetése iránt indított per tárgyalásának felfüggesztésére [Pp 152. §. (1) bek., Szt 32. §. (1) bek.].

32/A. §

33. §

BH1994. 444. A felszámolás alá került cég ellen indított végrehajtás megszüntetésére irányuló eljárás nem tekinthető a "felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatosnak", ezért az ilyen eljárásra az általános hatásköri és illetékességi szabályok az irányadók [Pp. 33. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 15. § (1) bek., 44. § a) pont, 1986. évi 11. tvr. 17. § (4) bek.].

BH1993. 518. A végrehajtási igényperre gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában is kizárólagosan az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén a foglalás történt [Pp. 33. § (2) bek., 36. § (1) bek.].

BH1993. 451. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perekre nem vonatkoznak azok a rendelkezések, amelyek a gazdálkodó szervezetek egymás elleni - a helyi bíróság hatáskörébe tartozó - pereinek elbírálására a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességét állapítják meg. Az illetékességre ezekben az esetekben a per tárgya szerinti irányadó külön rendelkezéseket kell alkalmazni [Pp. 33. § (1) bek., 36. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 44. § (2) bek., 1992. évi LXVIII. tv. 28. § (1) bek.].

BH1986. 508. Ha a végrehajtó az adósnak harmadik személynél levő követelését lefoglalta, ez a foglalás megalapozza az igényperre kizárólagos illetékességet. Az érintett harmadik személynek a végrehajtó által történt értesítése már egy további, a foglalást követő olyan végrehajtási cselekmény, amelynek az illetékesség megállapítása szempontjából nincs jelentősége [Pp. 33. § (2) bek., 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 34. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 79. § (1) bek., 80. §].

34. § (1) A tartásra, járadékra és más hasonló célú időszakos szolgáltatásra kötelezés iránti per az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható.

PK 137. szám

Ha a gyermektartásdíj fizetésére bírói ítélettel kötelezett munkavállalónak a munkáltatója a letiltó határozatnak nem tett eleget, akkor a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése alapján ellene irányuló per a Pp. 34. §-ának (1) bekezdése alapján a jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. Ugyanez a szabály irányadó a munkáltató ellen a Vht. 78. §-a és a Vht. 59. §-a alapján indított per esetén is.

PK 138. szám

A tartásra, járadékra és más hasonló célú időszakos szolgáltatásra kötelezés iránti per esetében a felperes akkor is kérheti a per áttételét a saját lakóhelye szerint illetékes bírósághoz [Pp. 34. § (1) bek.], ha a pert eredetileg az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt indította meg, az alperes azonban a Pp. 29. §-ának (3) bekezdése alapján kéri a per áttételét a munkahelye szerint illetékes bírósághoz.

Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazásánál közömbös, hogy a tartás, járadék vagy más időszakos szolgáltatásra indított per törvényen alapuló vagy szerződéses kapcsolatból eredő jogvita-e [lásd a Pp. 24. § (2) bekezdés a) pontjánál írtakat], vagy esetleg szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén támaszt a felperes járadék iránti igényt. A törvény szóhasználatából kitűnően e vagylagos illetékesség csak a kötelezés (és ezzel azonos értelemben a tartás stb. mértékének felemelése) iránti perekben érvényesülő szabály, a tartás (járadék) kötelezettje által akár annak megszüntetése, akár a mérték leszállítása iránt indított perekben az illetékességet nem alapozza meg. A felperes azonban választása szerint saját lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt indíthat pert a kötelezett munkáltatója ellen annak készfizető kezessége alapján, ha a munkáltató a letiltó végzésben, közvetlen bírósági felhívásban foglaltaknak nem, vagy nem megfelelő módon tett eleget (1994. évi LIII. törvény 75-79. §; PK 137. számú állásfoglalás).

A házassági perekre vonatkozó szabályok szerint e per többek között a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresettel kapcsolható össze (Pp. 282. §), azaz ilyen esetben a házassági per bíróságának illetékessége az összekapcsolt keresetre is kiterjed. Fordítva azonban az illetékességi szabály nem érvényesül, azaz a gyermektartásdíj iránti igénnyel összekapcsolt házassági pert a felperes nem indíthatja meg a Pp. 34. § (1) bekezdésére alapítottan a saját lakóhelye szerinti bíróság előtt.

Ha a különélő házastárs által indított gyermektartásdíj iránti per folyamatban léte alatt más bíróság előtt a házasság felbontása iránti per megindul, csak a felperes kérelmére kerülhet sor az önálló tartási per áttételére (Pp. 150. §). Ha azonban a tartásdíj iránti keresetet önállóan olyan időpontban terjeszti elő a felperes, amikor a házassági per már folyamatban van, a bíróságnak a keresetet kötelezően át kell tennie a házassági per bíróságához.

(2) A gyermek elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.

PK 139. szám

A Pp. 34. §-ában meghatározott illetékességi szabály az apasági perre nem irányadó.

E bekezdés értelmében a gyermek-elhelyezési perben vagylagosan a gyermek lakóhelye szerint is illetékes a bíróság. A gyermek tartózkodási helye tehát nem illetékességi ok, így a gyermeket a szülők megállapodása alapján ideiglenesen vagy a jogerős ítélet ellenére magánál tartó szülő a saját lakóhelye szerinti bíróság illetékességére nem hivatkozhat (BH1978. 284.). Az (1) bekezdésben írtakkal azonosan nem indíthat házassági pert a felperes a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt akkor sem, ha a kereset a gyermek elhelyezésére irányuló kérelmet is tartalmaz (BH1982. 53.)

A törvény e bekezdésnél csak a gyermek elhelyezése iránti pert említi, ezért apasági perre a törvény hatályát kiterjeszteni nem lehet (PK 139. számú állásfoglalás).

BH2000. 263. A fellebbezést hivatalból elutasító másodfokú végzés elleni felülvizsgálat lehetősége [Pp. 34. § (2) bek., 236/A. §, 270. § (1)-(2) bek., 273. § (2) bek.].

35. § (1) Azok a perek, amelyek ingatlan tulajdonára, birtokára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, avagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatók.

(2)

Az ingatlan tulajdonára, birtokára, használatára vonatkozó alapvető szabályokat a Ptk. Harmadik Része tartalmazza. Ingatlant terhelő jog különösen a földhasználat (Ptk. 155. §), a haszonélvezet és használat (Ptk. 157-165. §), a telki szolgalom (Ptk. 166-170. §), a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a jelzálogjog [Ptk. 256. § (1)], de az ingatlanra engedett elővásárlási (Ptk. 373. §) vagy az adásvételi szerződésben kikötött visszavásárlási (Ptk. 374. §) jog is. Az ingatlanra kötött szerződésekből eredő perekben is érvényesül e vagylagos illetékességi szabály, így pl. ingatlan adásvételi szerződésből eredő pénzkövetelés (pl. vételár hátralék megfizetése), bérleti vagy haszonbérleti szerződésből eredő igény érvényesítésekor. Nem érinti a vagylagos illetékesség tényét, ha az ingatlanra kötött szerződés bármely okból érvénytelen (BH1993. 362.)

Nem alkalmazható viszont ez a szabály

- a házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben még akkor sem, ha a megosztandó vagyonban ingatlan is van. E perek ugyanis nem az ingatlan tulajdonára vonatkozó jogból, illetve jogviszonyból, hanem a családjogi (házastársi) jogviszonyból erednek. E tényen nem változtat az sem, ha a felperes a keresetében kizárólag az ingatlan-nyilvántartásban a házastársa nevén nyilvántartott ingatlanból őt megillető tulajdoni hányadrész megállapítása iránt indít pert;

- a végrendelet érvényességével kapcsolatos perekben még akkor sem, ha a hagyaték csak ingatlanból áll, vagy a hagyatékban ingatlan is szerepel. A követelés ilyenkor öröklési jogi alapú és nem a tulajdonjoghoz kapcsolódik. Ugyanez érvényes a köteles rész iránti perre még akkor is, ha a felperes a köteles része természetbeni kiadását a hagyatéki ingatlanból kéri;

- a vállalkozási szerződésből eredő perekben még akkor sem, ha a szerződés az ingatlanon lakóház építésére vonatkozik.

BH1993. 362. Az ingatlanra kötött szerződés érvényességét érintő per az ingatlan fekvése szerinti bíróság előtt is megindítható [Pp. 35. § (1) bek., Pp. 45. §].

36. § (1)

(2) A gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani.

E rendelkezések alkalmazása során gazdálkodó szervezetnek - a törvény 396. §-ának utaló rendelkezése folytán - a Ptk. 685. § c) pontjában megjelölt szervezeteket kell érteni. A gyakorlatban az egyéni ügyvéd mikénti minősítése jelentett problémát. Egyes álláspontok szerint az egyéni ügyvéd egyéni vállalkozónak és ezért gazdálkodó szervezetnek minősül. Ez az álláspont azonban téves. Az egyéni vállalkozói [1990. évi V. törvény 4. § (1)] és az ügyvédi tevékenység gyakorlásának [1983. évi 4. törvényerejű rendelet 2. §, illetve az 1998. július hó 1. napján hatályba lépő - a korábbi rendelkezést hatályon kívül helyező -, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 13. § (1), 84. § (1)] jogszabályi feltételei egymástól lényegesen eltérnek. Az ügyvédet nem terheli bejelentési kötelezettség és nem kaphat vállalkozói igazolványt sem, amely két feltétel hiányában egyéni vállalkozóról nem beszélhetünk. E tényen nem változtat az, hogy egyes jogszabályok alkalmazási körében (pl. a személyi jövedelemadónál) az adott törvény az egyéni vállalkozókra irányadó szabályokat az ügyvédre is alkalmazni rendeli.

A törvényi szabály alkalmazásának feltétele, hogy

- legalább az egyik szerződő fél gazdálkodó szervezet legyen,

- e szervezet a tevékenységi körébe eső ügyletet kössön,

- és ebből az ügyletből eredő követelés legyen a per tárgya.

Az együttes feltételek bármelyikének hiánya e vagylagos illetékességi szabály alkalmazását kizárja.

A gazdálkodó szervezet tevékenységi körét az alapító határozat, okirat rögzíti részletesen.

Az ügyletkötésre történő utalás egyértelműen a szerződésből eredő jogvitákra korlátozza e vagylagos illetékességi szabály alkalmazását, azaz a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránt indított perben a bíróság illetékességét a Pp. 36. § (2) bekezdése nem alapozhatja meg.

E hármas feltétel megléte esetén a felperes a szerződéskötés, de a teljesítés helye szerinti vagylagos illetékességi okok közül választhat. A szerződéskötés helye, ha a szerződés nem a jelenlévő felek között jött létre (hanem például az ajánlatra írásban tett elfogadással) az ajánlattevő lakóhelyével, illetve székhelyével (telephelyével) azonos [Ptk. 213. § (3)]. A teljesítés helyének szabályait is a Ptk. tartalmazza (Ptk. 278. §, Ptk. 292. §). Eszerint

- pénztartozás esetén a jogosult lakóhelye vagy székhelye, ha jogszabály nem tesz kivételt,

- gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései esetén a jogosult székhelye (telephelye), vagy az általa megjelölt hely, ha jogszabály nem tesz kivételt,

- a szolgáltatás tárgyának helye, ha az a felek által ismert más helyen van,

- az a hely, amely a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből következik,

- ha a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakó- vagy székhelyéről különböző helyekre kell szállítani - a felek által jelölt közbeeső hely, ennek hiányában az a hely, ahol azt a kötelezett elküldés vagy szállítás érdekében a jogosultnak, szállítmányozónak vagy fuvarozónak átadja,

- ha a dolgot a kötelezett megbízott útján teljesíti vagy azt saját szállítóeszközzel küldi meg a jogosultnak, a jogosult lakó-, illetve székhelye,

- minden más esetben a kötelezett lakóhelye, illetve székhelye.

A törvény szövegezéséből kitűnően ezt az illetékességi szabályt nemcsak maga a gazdálkodó szervezet, hanem a vele szerződő másik fél is választhatja.

Az (1) bekezdésnek a 2000. január 1-i hatállyal hatályon kívül helyezett rendelkezését az ekkor már folyamatban volt ügyekben továbbra is alkalmazni kell. E bekezdésben a törvény nem vagylagos, hanem Budapest területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességét megállapító szabályt nevesített a gazdálkodó szervezetek egymás elleni olyan pereiben, amelyek nem tartoznak megyei bírósági hatáskörbe (Pp. 23. §). Ez a kizárólagos illetékesség korlátozott volt, és csak akkor érvényesült, ha a felperes akár az alkalmazható vagylagos, akár az általános illetékességi szabályok közül választva a keresetét a Budapest területén működő valamelyik (és nem a Pesti Központi) kerületi bíróság előtt kívánta előterjeszteni.

E kizárólagos illetékességi szabály kiterjesztően nem értelmezhető, és ezért nem alkalmazható olyan esetben, amikor a törvény az adott pertípusra külön kizárólagos illetékességet határoz meg. Így pl. a végrehajtási perekre vagy az igényperre irányadó kizárólagos illetékességi szabály akkor is érvényesül, ha a végrehajtást kérő és az adós is gazdálkodó szervezet (BH1993. 451.).

Megjegyezzük, hogy az 1995. augusztus 29. napján már folyamatban volt perekben továbbra is alkalmazni kell e bekezdés korábbi rendelkezését, mely a feltételek megléte esetén a megyei bíróságok székhelyén működő helyi bíróságok kizárólagos illetékességét mondta ki.

BH2000. 262. A bíróság illetékességének megállapításánál a kereset (kérelem) benyújtása időpontjában fennálló körülményeket kell figyelembe venni. Az utóbb bekövetkezett változások - pl. a per többszöri szünetelése alatti székhelyváltozások - az illetékességet nem változtatják meg [Pp. 36. § (1) bek., 42. §].

BH1996. 166. A bíróság illetékessége gazdálkodó szervezetek egymás elleni birtokvédelmi perében [Ptk. 191. § (1) és (4) bek., Ptké. 28. § (2) és (3) bek., Pp. 36. § (1) bek. , 45. § (2) bek.].

BH1994. 153. II. A Pp. 36. §-ának (2) bekezdése szerinti speciális illetékességi szabály csak akkor alkalmazható, ha az adott perbeli jogvita az érintett fél tevékenységével összefüggő ügyletből ered. A Magyar Nemzeti Banknak jogalap nélküli gazdálkodás jogcímére alapított keresete - mivel bankszámlaszerződések kötése nem tartozik a Magyar Nemzeti Bank tevékenységi körébe - a Pp. 36. §-a (2) bekezdésének megfelelő illetékességi szabály alkalmazását nem teszi lehetővé [Pp. 36. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 2. § (2) bek., 1991. évi LX. tv. 54. § (1) bek., 72. § (2) bek., 1991. évi LXIX. tv. 2. § b) pont.].

BH1993. 574. A bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó, 1993. január 1. napján hatályba lépett rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság olyan végzését helyezi hatályon kívül, amely az eljárás megtagadását vagy befejezését jelenti, s ennek folytán a bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja [1992. évi LXVIII. tv. 28. § (1) bek., 29. § (3) bek., 31. § c) pont, Pp. 36. § (1) bek.].

BH1992. 401. A magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki az, hogy az alperes külföldi jogi személy [Pp. 29. § (2) bek., 32. § (3) bek., 36. § (2) bek., 113. §, 124. §].

BH1988. 36. Fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek a szerződéses üzemeltetés keretében végzett vendéglátói tevékenységből eredő követelése az ügyletkötés, illetőleg a teljesítés helyének bírósága előtt is érvényesíthető [Pp. 31. és 36. §].

BH1978. 123. A szocialista szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő pert bármelyik szerződő fél megindíthatja az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is (Pp. 36. §).

37. § A kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett.

Kártérítési per alatt e szakasz alkalmazásakor csak a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti pert lehet érteni. Nem alkalmazható ezért e speciális illetékességi szabály

- a vagyonbiztosítási szerződésből eredő helytállási kötelezettségre akkor sem, ha a biztosítási esemény károkozó cselekmény volt (BH1993. 100.). Ez azonban nem vonatkozik arra a megtérítési perre, amelyet a biztosító a károkozóval szemben mint engedményes [Ptk. 558. § (1)] indít,

- a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti perekben (Ptk. 361. §) függetlenül attól, hogy arra a kártérítésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell (Ptk. 364. §),

- a személyhez fűződő jog megsértése iránti perben arra hivatkozással, hogy a jogsértés miatt a felperes a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követel (BH1994. 271.).

A károkozás vagy a kár bekövetkezésének helye, mint az illetékesség oka minden esetben pontosan meghatározható belföldi valós földrajzi helyet jelent.

A kárösszeg kifizetésének helye - többlet kártérítési igény esetén - nem minősül sem károkozási, sem kár bekövetkezési helynek, ezért e hely az illetékesség szempontjából figyelmen kívül marad.

BH1995. 420. Vételi (opciós) jog meghiúsulásával összefüggő kártérítési igény elbírálására nem a vételi joggal terhelt áru tárolási helye szerint illetékes bíróság, hanem a károsult székhelye - ha pedig ezzel összefüggő pénzkövetelésről van szó - a károsult bankszámláját vezető pénzintézet székhelye szerint illetékes bíróságjogosult. A megrendelések elmaradásával okozati összefüggésben kiesett árbevétel, illetőleg az üzleti jó hírnév megsértésével okozott károk általában nem kapcsolódnak valamely földrajzi helyhez, ezért az ilyen kártérítési igény a "károkozás helye" szerinti illetékességi szabály alapján kiválasztott bíróság előtt nem indítható [Pp. 37. §, Ptk. 292. § (1) bek., 529. § (1) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 2. § (1) bek.].

BH1994. 271. A kártérítési perre vonatkozó különös illetékességi szabály nem alkalmazható, ha a felperes személyhez fűződő jogának megsértése miatt terjesztette elő keresetlevelét, és ebben többek között a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelt (Ptk. 84. §, Pp. 37. §).

BH1991. 486. A Pp. 37. §-ában meghatározott speciális illetékességi szabály - gazdálkodó szervezetek vonatkozásában is - csak szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló per esetén alkalmazható [Pp. 37. §].

BH1981. 77. Az áruval együtt átvett göngyöleg ellenértékének megfizetésére irányuló kereset nem kártérítési jellegű követelésre irányul, tehát arra a károkozás helye szerinti illetékesség szabálya nem alkalmazható [Pp. 36., 37. §-a, 365. § (3) bek.]

BH1978. 214. A kárösszeg kifizetésének helye nem tekinthető a károkozás helyének és egymagában nem alkalmas a Pp. 37. §-ában meghatározott illetékesség megállapítására (Pp. 37. §).

38. § A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható.

A váltójogi szabályokat az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi váltójogi egyezmény (Genf, 1930. június 7.) tartalmazza.

39. §

40. § (1) A mellékkötelezettet a főkötelezettel együtt az előtt a bíróság előtt is lehet perelni, amely a főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes.

(2) Ha valaki a más személyek között folyamatban levő per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, ennek a folyamatban levő pernek a bírósága arra a további perre is illetékes, amelyet e követelés érvényesítése végett az említett személyek ellen ő indít.

(3) Az (1) vagy a (2) bekezdés alá nem tartozó esetben a per - az alávetés esetét (41. §) kivéve - az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen (51. §) megindítható.

(4)

Az (1) bekezdés szabályainak alkalmazása során mellékkötelezett alatt a főkötelezett mellett helytállásra köteles személyt (kezest, a kézi-, illetve jelzálogjog esetén a zálogtárgy tulajdonosát vagy az óvadékot adó személyt - ha nem azonos az adóssal) lehet érteni, azaz e szabályok alkalmazása az egyetemleges adóstársak esetében kizárt. A felperest az e rendelkezésben biztosított illetékességi ok csak akkor illeti meg, ha a főkötelezettel együtt perli a mellékkötelezetteket. Arra a jogszabály nem ad lehetőséget, hogy a felperes a mellékkötelezettre (vagy a mellékkötelezettek bármelyikére) illetékes bíróságot válassza a főkötelezettel együttes perlés esetén.

Nem érinti az e szabály alapján választott bíróság illetékességét, ha a főkötelezettel szemben a per megszűnik, azaz ilyen esetben nincs lehetőség az illetékesség hiányának megállapítására.

A (2) bekezdés vagylagos illetékességi szabálya és a Pp. 63. §-ában szabályozott perbehívás esete azonos személyi és tartalmi feltételeket szabályoz. E két rendelkezés egybevetéséből következik, hogy az a személy aki a mások között folyó per tárgyát vagy annak egy részét magának igényli, az erre alapított alperesi perbehívás folytán a perbe beléphet. Ha nem kíván a perbe belépni vagy az alperes őt nem hívta perbe, a követelését önálló perben érvényesítheti. Erre a perre a harmadik személy (az egyébként választható illetékességi okok mellett) választhatja annak a bíróságnak az illetékességét, amely előtt az általa igényelt pertárgyra az eljárás mások között folyik. Az (1) bekezdésnél mondottak ez esetben is fennállnak, azaz az ekként választott bíróság illetékességét a másik per esetleges megszűnése nem érinti.

A (3) bekezdés a több alperessel, azaz pertársakkal szemben indított perekre mondja ki azt a szabályt, hogy a felperes a pertársak bármelyikére illetékes bíróságot választhatja. E szabály a törvény értelmében két - ténylegesen három - esetben nem érvényesül: így akkor, ha az (1)-(2) bekezdések alá tartozó perről van szó, illetve akkor sem, ha a felek a szerződésben meghatározott bíróság illetékességének vetették alá magukat. A harmadik kizáró ok a pertársaságra vonatkozó általános szabályokból következik. Ha ugyanis a felperes több alperest a perbeli követelések hasonló ténybeli vagy jogi alapjára hivatkozással kíván együtt perelni, erre csak akkor van lehetősége, ha ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Pp. 40. § alkalmazása nélkül valamennyi alperesre fennáll [Pp. 51. § c)]. A feltételek megléte esetén tehát a felperes a Pp. 40. § (3) bekezdésében szabályozott vagylagos illetékességet csak a Pp. 51. § a) és b) pontja alá eső alperesi pertársak esetén veheti igénybe.

BH1994. 378. A Fizetési meghagyásos eljárásban is irányadóak az illetékességre vonatkozó általános szabályok [Pp. 40. §, 315. § (2) és (4) bek.].

BH1977. 242. Az a bíróság, amelyet a felperes az azonos illetékességgel rendelkező bíróságok közül kiválaszt, a per érdemi tárgyalását sem az egyik alperes kérelmére, sem saját kezdeményezése alapján nem tagadhatja meg [Pp. 40. § (3) bek., 51. §, 129. §, 374. §].

41. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek

a) írásban;

b) szóban, írásbeli megerősítéssel;

c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy

d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

(2) Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

(3) A kikötött bíróság a felek eltérő megállapodása hiányában kizárólagosan illetékes.

(4) A kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is.

Az illetékességre vonatkozó szabályok között az alávetésre vonatkozó rendelkezések annyiban kivételesnek tekinthetők, hogy ez esetben a törvény - feltételek meghatározásával - megengedi a felek akaratának érvényesülését azzal, hogy elismeri a perre egyébként illetékes bíróság helyett az alávetésben megjelölt más bíróság kizárólagos illetékességét, vagy e megjelölt bíróság illetékességét is.

A joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CX. törvény 3. §-a 2001. május 1-jei hatállyal, és az ezt követően indult ügyekben alkalmazandóan újra szabályozta e törvényhely rendelkezését. A külföldi elemet tartalmazó szerződéses kapcsolatokban ugyanis a felek számos esetben egy konkrét bíróság eljárását kötik ki. Az ilyen megállapodásnak ezért egyszerre kell megfelelnie mindkét normarendszernek: alkalmasnak kell lennie mind a felek által konkrétan megjelölt bíróság illetékességének, mind pedig a kikötött bíróság állama joghatóságának megalapozására.

A hatályos törvényi szabályok több ponton is lényegesen eltérnek a korábbi szabályoktól.

Így például: a megelőző törvényi rendelkezés az alávetést az alperes egyoldalú nyilatkozataként nevesítette, és annak érvényességéhez közokirati, vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formát írt elő, a megjelölt bíróság illetékessége pedig csak akkor volt kizárólagos, ha a felek ekként rendelkeztek.

A jogi szabályozás jelentős változása az oka annak, hogy a bíróságok gyakorlata nem egységes abban a kérdésben, miként, és mely törvényi rendelkezés alapján kell megítélni az alávetésre vonatkozó jognyilatkozatot akkor, ha azt a felek 2001. május 1. napja előtt tették meg, de a polgári per 2001. május 1. napja után indult meg.

Egy példával szemléltetve: a felek a 2000. szeptemberben kötött szerződésükben az abból eredő jogvitájukra kikötötték a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességét. A perindításra 2002. januárjában került sor. Az alávetésről rendelkezés időpontjában hatályos rendelkezések értelmében a szerződési rendelkezés nem jelentette a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességét, azaz az alávetéssel a perindító fél számára teremtettek az általános, és egyéb vagylagos illetékességi okok mellett további illetékességi okot. A perindítás időpontjában azonban e korábbi kikötés már a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességének kikötését jelenti, azaz a per más bíróság előtt nem indítható meg.

Az egyik álláspont szerint az alávetés érvényességére és tartalmára a jognyilatkozat tételekor hatályos törvényi rendelkezéseket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a perindításra mikor került sor. A felek ugyanis rendelkezésüket az akkor hatályos jogszabályok ismeretében tették meg, és a megállapodásukat utóbb hatályba lépett törvény visszamenőlegesen nem módosíthatja.

A másik álláspont szerint viszont abból kell kiindulni, hogy a módosító törvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést, ezért a 2001. május 1. után indult ügyekben mind az alávetés érvényességét, mind a kikötött bíróság illetékességének kizárólagos vagy nem kizárólagos voltát csak a perindításkor hatályos eljárásjogi törvényi rendelkezések alapján lehet és kell megítélni.

A magunk részéről a második álláspontot tartjuk helyesnek arra a nem vitatható tényre figyelemmel, hogy nincs olyan törvényi felhatalmazás, amelynek alapján a bíróság az illetékességét a perindításkor már nem hatályos törvényi rendelkezést alkalmazva állapíthatja meg. Célszerűnek tartanánk azonban - az elsőként ismertetett álláspont indokaira is figyelemmel - e kérdésben jogegységi határozat meghozatalát.

Az alávetés a felek megállapodása, amelyben a konkrét jogviszonyból jövőben eredő jogvitájukra valamely bíróság illetékességét kötik ki.

Az alávetés érvényességéhez a törvény meghatározza

- azt a pertípust, amelyben az alávetés alkalmazható,

- szabályozza az alávetési nyilatkozat alaki

- és tartalmi követelményeit.

Az (1) bekezdés rendelkezéséből kitűnően kizárólag vagyonjogi perben [lásd a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontjánál kifejtetteket] kerülhet sor illetékességi alávetésre.

Az alávetési nyilatkozat érvényes megtételének alaki feltétele az írásbeliség.

Míg a megelőzően hatályos törvényi szabály minősített (közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat) írásbeli alakot rendelt, addig a hatályos szabályozás ilyen megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban a törvény az írásbeliség követelménye körében ugyanazokat az alaki feltételeket nevesíti, mint az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet új 62/F. § (1) bekezdésében. Az alakszerűségi szabályok ilyen meghatározását az indokolta, hogy az üzleti és nemzetközi kereskedelmi forgalomban kialakult rugalmasabb alaki szabályok mellett kialakult, és szokásos szerződéskötési módozatokkal azonos formában lehessen a feleknek az alávetési kikötésben megállapodniuk.

Az alávetési kikötés tartalmi követelménye kettős:

- egyrészt magából a kikötésből ki kell tűnnie annak a jogviszonynak, amelyből a per ered,

- másrészt pedig tartalmaznia kell a meghatározott belföldi bíróság megjelölését, amelyre az illetékességi alávetés vonatkozik [Pp. 41. § (1) b)-c)].

A jogviszony megjelölésének egyértelműnek kell lennie. Nem felel meg a törvényi előírásnak, ha például az indítandó valamennyi per megjelölésével történik az alávetési kikötés. A jogviszony külön feltüntetése ugyanakkor mellőzhető, ha a felek a megkötött szerződésükbe foglalják az alávetési nyilatkozatot. Ebben az esetben az általában alkalmazandó utaló megfogalmazás megfelel a jogviszony meghatározását előíró szabálynak.

Nincs akadálya annak, hogy a kikötés több jogviszonyból eredő perekre és esetleg jogviszonyonként eltérően megjelölt bíróságra vonatkozó alávetést tartalmazzon.

Az a bíróság, amelynek az illetékességére az alávetés vonatkozik, csak belföldi bíróság lehet. A hatásköri szabályok kötelező és garanciális jellegéből fakadóan az alávetés csak olyan belföldi bíróságra vonatkozhat, amelyik hatáskörrel rendelkezik a jogvita elbírálására. A hatásköri szabályokat sértő illetékességi alávetés érvénytelen (BH1997. 234., BH1995. 222., BH1994. 255.).

Az illetékességi alávetés érvénytelen akkor is, ha az alávetés nem egy meghatározott belföldi bíróságra vonatkozik (BH1993. 434.), azaz ha például a nyilatkozat több, akár vagylagosan meghatározott bíróságot nevez meg, vagy úgy utal a bíróságra, hogy annak alapján nem lehet egy meghatározott bíróságra következtetni (pl. budapesti bíróság). Nem érvényességi feltétel ugyanakkor, hogy a fél a jelöléskor a bíróság hivatalos nevét használja. Megfelel a törvényi előírásnak a bíróság olyan megjelölése, amelyből egyértelműen egy bizonyos belföldi bíróság azonosítható (pl. ha a fél a VII. kerületre illetékes bíróságot jelöli meg, abból egyértelműen a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességének alávetés ténye következik.)

A (2) bekezdés rendelkezéséből kitűnően érvénytelen akkor is az alávetés, ha az adott jogviszonyból eredő perre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

A hatályos rendelkezések szerint alávetés esetén a kikötött bíróság illetékessége kizárólagos. Nincs azonban akadálya annak, hogy a felek a megállapodásban ettől eltérően rendelkezzenek.

A (4) bekezdés rendelkezéséből következően az alávetési kikötés nem személyhez kötött, annak hatálya a jogutódra - függetlenül attól, hogy a jogutódlásra mely okból került sor - is kiterjed.

BH2003. 126. I. A választottbírósági kikötés érvényessége körében irányadó szempontok [1994. évi LXXI. tv. (Vbtv.) 3. § (1) bek. a), b) és c) pont, 5. § (1)-(3) bek., Pp. 41. § (1) bek. a) pont].

BH2001. 433. I. Ha a pertárgy értékére tekintettel helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyben tesznek a felek olyan alávetéses szerződési kikötést, amely az irányadó hatásköri szabályt sértené, akkor ez a megállapodás nem vehető figyelembe. [Pp. 41. § (1) bek.].

BH1999. 560. Végrehajtási záradék kiállításánál irányadó szabályok [Vht. 9. §, 20. § (1) bek., 21-23. §-ok, Pp. 41. §].

BH1999. 509. Az alávetést tartalmazó szerződés értelmezése vállalkozási jogviszony esetén [Pp. 41. § (1) bek., 31. §, Ptk. 389. §].

BH1998. 352. II. A belföldi gazdasági társaságok közötti ügyletekből eredő viták esetén külföldi bíróság joghatóságára vonatkozó kikötés (alávetés) nem hatályosulhat, mert az alávetés csak belföldi bíróság illetékességét határozhatja meg [Pp. 41. § (1) bek. c) pont].

BH1998. 29. Nincs jogi lehetőség arra, hogy a felek szerződéssel a hatáskörre irányadó szabályoktól eltérhessenek [Pp. 41. § (1) bek.].

BH1997. 234. I. Hatáskörrel nem rendelkező bíróság illetékességének a felek nem vethetik alá magukat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 41. § (1)-(2) bek.].

BH1997. 234. II. A felek illetékességi alávetéssel kapcsolatos nyilatkozatait nem lehet kiterjesztően értelmezni [Pp. 41. § (2) bek., 129. § (1) bek.].

BH1993. 434. Az alávetéses illetékességi kikötés csak akkor érvényes, ha az alávetés egy meghatározott bírósági illetékességre vonatkozik [Pp. 41. § (1) bek. c) pont].

BH1992. 696. Építőközösségi szerződéssel kapcsolatos perekre kikötött kizárólagos illetékesség nem terjed ki a szerződéssel össze nem függő igények érvényesítésére [Pp. 41. § (2) bek., 43. § (1) bek.].

BH1992. 402. Az eladó és a vevő közötti perekre kikötött alávetéses illetékesség nem terjed ki a vevő és a jótállási javítást végző szerviz közötti jogvitára [Pp. 41. § (1) bek.].

BH1990. 475. A kizárólagos illetékesség elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 41. § (1)-(2) bek., 43. § (1) bek.].

BH1980. 175. A Pp. 41. §-ának (1) bekezdésében szabályozott alávetés csak az illetékességre vonatkozik, nem pedig a hatáskörre [Pp. 41. § (1) bek.].

Az illetékesség vizsgálata és terjedelme

42. § A bíróság illetékességének megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a keresetlevél beadása után bekövetkezett valamely változás folytán tartoznék a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani.

E szakasz a bírósági hatáskörre vonatkozó rendelkezésekkel [Pp. 27. § (1)] azonos szabályozást ad. A kereset benyújtását követő és a perbíróság illetékességét megalapozó változást a felperes az alperes érdemi ellenkérelmének [Pp. 139. § (1)] előterjesztéséig, ha pedig a bíróság a illetékessége hiányában az áttételről rendelkezett, az e végzés elleni fellebbezésre nyitva álló határidőn belül jelentheti be.

BH1995. 70. A polgári perrendtartásról szóló törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet szerint a Pp. hatálybalépése előtt megindított perben az addigi szabályoknak megfelelő hatáskör, illetékesség, valamint a meghatározott jogosultság a per jogerős befejezéséig akkor is változatlanul fennmarad, ha a kérdést a Pp. eltérően szabályozza. Ez a jogelv érvényesül az 1992. július 1-jével módosított Pp.-ben foglaltak alkalmazásánál is, mert a módosítás nem érintette azt a rendelkezést, hogy az illetékesség megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja az irányadó [1952. évi 22. tvr. 23. § (1) bek., 1992. évi XXII. törvény 351. § (1) bek., Pp. 42. §].

BH1994. 101. A felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. Az illetékesség vizsgálatánál viszont a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzetet kell figyelembe venni. E tekintetben nem a cégbíróság által történt bejegyzés, hanem a társasági szerződés módosításának időpontja az irányadó [1991. évi IL. tv. 6. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek., Pp. 42. §].

BH1989. 241. I. A bíróság az előtte folyamatban levő perhez nem egyesítheti azt a pert, amely - akár a benne részt vevő személyek, akár a per tárgya miatt - más bíróság kizárólagos illetékessége alá tartozik [Pp. 42. §, 43. § (1) bek., 149. § (2) bek., 367. § (1) bek. a) pont, 382. § (2) bek.].

43. § (1) A bíróság az illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékesség nem kizárólagos, az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető.

(2) Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy egyébként valószínűtlenek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi.

Az (1) bekezdés törvényi megfogalmazása, mely szerint az illetékesség hiányát hivatalból kell figyelembe venni, a hatáskör vizsgálatánál kifejtettekkel azonosan ez esetben sem zárja ki, hogy a peres fél tegye vitássá a perbíróság illetékességét (ezt a gyakorlat illetékességi kifogásnak nevezi). A bíróság alakszerű határozatot kizárólag az illetékessége hiányának megállapítása esetén hoz, amelynek rendelkező részében nem (vagy nem kizárólagosan) a hiány tényét rögzíti, hanem az abból folyó további jogkövetkezményt alkalmazza. Hasonlóan a hatásköri kifogáshoz, a bíróságnak nem kell külön végzéssel elutasítania az alaptalannak ítélt kifogást, hanem ennek indokait az ügy érdemében hozott határozatában kell kifejtenie. Abban az esetben, ha a bíróság akár az illetékessége megállapítása, akár a kifogás elutasítása tárgyában külön végzést hoz, az ellen fellebbezésnek nincs helye [Pp. 233. § (3) b)].

Az (1) bekezdés második mondata értelmében időbeli korlát nélkül a perbíróság csak a más bíróság kizárólagos illetékességének fennállása esetén veheti figyelembe saját illetékessége hiányát (BH1978. 211., BH1986. 192.).

Ezt az esetet kivéve a bíróság az illetékessége hiányát csak az alperes érdemi ellenkérelmének (Pp. 139. §) előterjesztéséig veheti figyelembe.

Az e törvényhelynek a 2001. május 1. napját megelőzően indult ügyekben továbbra is alkalmazandó rendelkezése értelmében az illetékesség hiányának határidőhöz nem kötött figyelembevételének szabálya nem alkalmazható, ha a perbíróság nem azonos azzal a bírósággal, melyet a felek alávetés alapuló, kizárólagos illetékesség mellett [Pp. 41. § (3)] kötöttek ki.

A 2000. évi CX. törvény 9. §-a a 2001. május 1. napját követően indult ügyekben alkalmazandóan már nem tartja fenn e korlátozó rendelkezést, ezért a bíróság határidőhöz kötöttség nélkül köteles az illetékessége hiányát megállapítani mind a törvényen, mind a felek megállapodásán alapuló kizárólagos illetékesség esetén.

A (2) bekezdés rendelkezései azonosak a bírósági hatáskört illetően a fél által előadottak vizsgálatára vonatkozó szabályokkal (lásd bővebben a Pp. 28. §-nál írtakat).

Mind a Pp. 42. §-ban, mind a jelen szakaszban szabályozottak irányadóak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti és más nemperes eljárásra is. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, nem jelenti az illetékesség kérdésének olyan eldöntését, amely utóbb - az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban - kizárná a fenti rendelkezések alkalmazását. Az ellentmondás ugyanis nem azonos az érdemi ellenkérelem fogalmával még akkor sem, ha abban a kötelezett a követeléssel kapcsolatos részletes érdemi álláspontját is kifejtette.

BH2003. 461. Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [Vht. 3. §, 1990. évi XCI. tv. 87-94. §, 94/I. §, 94/F. § (1) bekezdés, 79. § (2) bek., 1991. évi IV. tv. 56. § (1) bek., Pp. 43. § (1) bekezdés].

BH1995. 601. Az adós fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolásának elrendelésére vonatkozó végzés jogerőre emelkedése után a megyei bíróság illetékességének hiányát már nem veheti figyelembe [1991. évi IL. tv. 6. § (1) és (2) bek., Pp. 43. § (1) bek., 139. §].

BH1992. 508. A bíróság az illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékességet nem kizárólagos vagy nem az alperes alávetésén alapul, az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya nem vehető figyelembe [Pp. 43. §].

BH1990. 475. A kizárólagos illetékesség elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 41. § (1)-(2) bek., 43. § (1) bek.].

BH1986. 192. A kizárólagos illetékesség az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése esetén is meghatározza, hogy a pert melyik bíróság tárgyalhatja [Pp. 43. § (1) bek.].

BH1978. 211. II. Kizárólagos illetékesség esetében az illetékesség hiányát az egész eljárás folyamán hivatalból figyelembe kell venni [Pp. 43. § (1) bek.].

A bíróság eljárása saját területén kívül

44. § (1) A bíróság rendszerint csak a saját területén vagy a székhelyén teljesítendő bírói cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, és más bíróság területén csak akkor járhat el, ha ez a területének határán foganatosítandó cselekmény befejezése végett szükséges, továbbá, ha a cselekmény közvetlen foganatosítását a sürgősség vagy más fontos érdek indokolja. Egyébként a bíróság a területén vagy székhelyén kívül teljesítendő bírói cselekményeket megkeresés útján foganatosítja.

(2) Ha a bíróság saját területén kívül vagy székhelyén kívül jár el, erről azt a helyi bíróságot, amelynek területén a cselekményt foganatosítja, előre értesíti, és ez a bíróság megkeresésre segédkezni köteles.

Az (1) bekezdés alapszabályként a bíróság eljárását a saját területéhez köti. A székhelyre történő utalás azért indokolt, mert bár általában a bíróságok székhelye a saját területén található, a Pest megyei Bíróság és a Budakörnyéki Bíróság esetében a székhely és terület eltér egymástól.

Olyan esetben, amikor a bíróság által foganatosítandó cselekmény a helye szerint más bíróság területére esik, a törvény taxatív felsorolása szerinti három feltétel valamelyikének fennállása esetén járhat csak el a perbíróság saját maga. A (2) bekezdés rendelkezése értelemszerűen csak arra az esetre vonatkozik, amikor a perbíróság által lefolytatandó eljárás jellege lehetővé teszi az eljárás időpontjáról az érintett másik bíróság előzetes értesítését. A területileg illetékes bíróság is csak ebben az esetben köteles arra, hogy a szükséges segítséget megadja. Ha valamelyik fél megítélése szerint a perbíróság területen kívüli eljárásának feltételei nem álltak fenn, a felet a kifogásolás joga illeti meg (Pp. 114. §).

A fenti kivételtől eltekintve a megkeresett bíróság által nyújtandó jogsegély igénybevételével kerülhet csak sor a területen kívül bármely perbeli cselekmény elvégzésére. A perbíróságnak a jogsegély megadására a cselekmény helye szerint illetékes bíróságot kell megkeresnie azzal, hogy Budapest területén a megkeresett bíróság feladatait a Pesti Központi Kerületi Bíróság teljesíti kizárólagos illetékessége folytán [5/1958. (II. 16.) IM rendelet 5. §]. A törvényi megfogalmazásból kitűnően a megkeresett bíróság csak helyi bíróság lehet, azaz ebből a szempontból közömbös, hogy a per adott esetben megyei vagy helyi bíróság hatáskörébe tartozik-e.

A megkeresett bíróság természetesen vizsgálja a saját hatásköre és illetékessége fennállását, s ha azt állapítja meg, hogy részben vagy egészben más bíróság az illetékes a jogsegélyre, e körben a megkeresést az illetékes bíróságnak továbbítja [123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 14. § (4)] csakúgy mint a hatásköre hiányának megállapítása esetén. Erről az intézkedéséről a megkereső bíróságot és a feleket értesítenie kell. Ez az intézkedés az eljárás során hozott olyan végzés, amely ellen nincs helye külön fellebbezésnek [Pp. 233. § (3) b)], csak az eljárás szabálytalansága miatti kifogásnak.

A megkeresett bíróságot megilleti az a jog, hogy amennyiben az szükséges, a foganatosított percselekményt olyan körre is kiterjessze, amelyre a megkeresés nem utalt. Vannak azonban olyan rendelkezések, amelyek a megkereső bíróság eljárási körét szűkítik. Ilyen szabályt tartalmaz a törvény abban az esetben, amikor a vallomástétel megtagadására tett nyilatkozat ellenére a megkeresett bíróság a tanút vallomástételre kötelezi, vagy a tanú kihallgatását mentességi okra hivatkozással mellőzi. Az első esetben a tanú fellebbezése, a második esetben a fél kifogása esetén a megkereső bíróság a sérelmezett végzést megváltoztathatja. A fellebbezés vagy kifogás halasztó hatályára figyelemmel a megkeresett bíróság csak annak elbírálása után és a döntésnek megfelelően járhat el (Pp. 171. §).

Nem alkalmazhat a megkeresett bíróság kényszerítő intézkedést sem a tanúval vagy szakértővel szemben, mert a törvény értelmében ezeket az intézkedéseket csak az eljáró (ez esetben a megkereső) bíróság teheti meg (Pp. 185. §). Ha ilyen intézkedés megtétele szükségessé válik, az azt indokoló tények közlése mellett a megkereső bíróságot tájékoztatni kell.

A szakértő díját akkor is a kirendelő bíróság állapítja meg, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki. Ha a megkeresett bíróság által kirendelt szakértővel szemben a szakvélemény előterjesztését követően kizárási kérelmet nyújtanak be, arról a perbíróság dönt [Pp. 178. § (3), Pp. 187. § (2)].

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 37. § (3) bekezdése értelmében a bíróságok jogsegélyt nyújtanak a terjedelmesebb bizonyítás lefolytatásában, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazásában a választottbíróság megkeresése alapján. A törvény értelmében ebben az esetben is csak helyi bíróság láthatja el a megkeresett bírósági feladatokat. A választottbíróságot nem köti a területi elv a megkereséskor, hanem célszerűségi szempontok szerint szabadon választhat a helyi bíróságok közül. Ez alól Budapest területére a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességének megállapítása jelent kivételt [1994. évi LXXI. törvény 37. § (4)].

A megkeresett bíróság által hozott határozatok elleni fellebbezés körében is sajátos szabályok érvényesülnek, amennyiben azt nem a megkeresett, hanem a megkereső bíróság szerint illetékes másodfokú bíróság bírálja el [Pp. 238. § (5)].

A most tárgyalt rendelkezések nem terjednek ki a nemzetközi jogsegélyre, amelynek igénybevételi feltételeit, módját a nemzetközi szerződések, két- vagy többoldalú jogsegély-egyezmények, ezek hiányában a viszonosság szabályai rendezik.

BH1986. 152. Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére irányul, és vitás a felek között, hogy megtörtént-e az önkéntes teljesítés, nem mellőzhető a teljesítés helyszíni ellenőrzése, és a végrehajtást kérő egyoldalú állítása alapján nem lehet pénzbírságot kiszabni az adóssal szemben [1979. évi 18. tvr. 30. § (2) bek., 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 114. §, Pp. 44. §].

Az eljáró bíróság kijelölése

45. § (1) Jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, úgyszintén akkor, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot ki kell jelölni.

(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között merült fel, illetve, ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik helyi bíróság kijelölhető. Az ítélőtábla határoz a kijelölés kérdésében, ha az összeütközés a területén levő megyei bíróságok vagy munkaügyi bíróságok között merült fel, illetve, ha a területén levő megyei bíróság vagy munkaügyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik megyei bíróság, illetve munkaügyi bíróság kijelölhető. Az ítélőtábla határoz a kijelölés kérdésében akkor is, ha az illetékességi területéhez tartozó valamely megye összes helyi bíróságának kizártsága miatt kell más bíróságot kijelölni. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt.

Az eljáró bíróság kijelölésének intézményével a törvény azt a helyzetet orvosolja, amikor az egyébként bírói útra tartozó igény elbírálására valamilyen okból nincs olyan hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, amely az ügyben eljárjon. Az eljáró bíróság kijelölését kiváltó okokat és a kijelölés során érvényesülő szempontokat az alábbiakban foglaljuk össze.

- A hatásköri vagy illetékességi összeütközés a Pp. 129. § (2) bekezdésében szabályozott tilalom esetén következik be: azaz akkor, amikor a bíróságnak nincs hatásköre vagy illetékessége a perre, de az a bíróság ahová a keresetlevelet áttehetné, már jogerősen megállapította a saját hatásköre vagy illetékessége hiányát. A kijelölésnek feltétele, hogy az alapul szolgáló mindkét határozat jogerős legyen (BH1987. 254.). Maga a törvény külön előírást nem tartalmaz arra nézve, hogy a kijelölés tárgyában eljáró bíróság milyen szempontok szerint válassza ki az eljáró bíróságot: azaz nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy az eljáró bíróság megnevezése tetszőlegesen, külön indokolás nélkül történhessen bármelyik, a területén lévő bíróság kijelölésével. A gyakorlat a törvényi megfogalmazással szemben azonban egységes abban, hogy ilyen esetben a jogerős határozatokban kifejtett érdemi álláspontok ütköztetésével és a helyes jogértelmezésnek megfelelően kell meghatározni az eljáró bíróságot - mégpedig tipikusan az összeütközéssel érintett két bíróság közül az egyiket. Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy a gyakorlat különbséget tesz a hatásköri és illetékességi összeütközés, valamint a kijelölés egyéb esetei között, másrészt pedig csak ilyen eljárás mellett biztosítható, hogy az ügyet a perre valóban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság tárgyalja.

A kijelölés tárgyában a megyei bíróság kizárólag a területén lévő helyi bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén járhat el. Minden más esetben a kijelölési eljárás a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, így

- hatásköri összeütközés esetén, ha az megyei és helyi bíróság között vagy a helyi és a munkaügyi bíróság között merült fel,

- illetékességi összeütközés esetén pedig, ha az két megyei vagy két munkaügyi bíróság jogerős határozata folytán keletkezett.

Nem minősül hatásköri összeütközésnek a megyei bíróságok kollégiumai, illetve a helyi bíróságok percsoportjai között az adott per hovatartozását illetően felmerült "vita", amelyet az intézkedésre jogosított bírósági vezető igazgatási jogkörében eljárva rendez.

- Ha a perre illetékes bíróság kizárás miatt az ügyben nem járhat el, a megyei bíróság akkor jelölhet ki eljáró bíróságot, ha a területén van olyan másik bíróság, amelyre nem vonatkozik a kizárás. Ha ilyen bíróság nincs, vagy a kizárás a megyei bíróságot is érinti, illetve ha a perre egyébként kizárólagos illetékességű bírósággal szemben áll fenn a kizárás oka, az eljáró bíróságot a Legfelsőbb Bíróság jelöli ki. A kijelölt bíróságnak a kizárt bírósággal azonos hatáskörűnek kell lennie.

Az eljáró bíróság kijelölésére csak akkor kerülhet sor, ha a kizárás oka igazgatási ügykörben nem hárítható el [Pp. 17. §, Pp. 18. § (2)].

Az Országos Ítélőtábla működésének megkezdésétől, 2003. január 1. napjától módosulnak a kijelöléssel kapcsolatos törvényi szabályok is. Ennek értelmében az ítélőtábla jelöli ki a bíróságot, ha

- az összeütközés a megyei bíróságok vagy munkaügyi bíróságok között merült fel,

- a hatásköri összeütközés megyei és munkaügyi bíróság között merült fel,

- ha valamely megye összes helyi bíróságának kizártsága miatt kell más bíróságot kijelölni.

Erre figyelemmel 2003. január 1. napját követően a Legfelsőbb Bíróság jelöli ki az eljáró bíróságot például

- a helyi és a munkaügyi bíróság között felmerült hatásköri összeütközés esetében,

- ha a perre egyébként kizárólagos illetékességű bírósággal szemben áll fenn a kizárás oka,

- valamint abban az esetben, ha az ítélőtábla a kijelölhető összes bíróság kizártsága folytán nem jelölhet ki eljáró bíróságot.

BH2003. 305. Az önkormányzati bérlakás önkényes lakásfoglalója a lakáskiűrítésre kötelező jegyzői határozatot követően az ellenérdekű fél ellen polgári pert indíthat (1993. évi LXXVIII. tv. 90/A. §, Pp. 45. §).

BH1999. 368. A hatáskör kérdésében a fenntartott kereseti kérelmek figyelembevételével kell és lehet dönteni [Pp. 22. § (1) bek., 45. § (2) bek.].

BH1996. 371. A munkaügyi bíróság hatáskörét nem érinti a munkavállaló személyében bekövetkezett jogutódlás [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (1) bek., 351. § (1) bek., MK 160. sz.]

BH1996. 370. A munkaügyi bíróság hatáskörét nem érinti a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás [Pp. 22. § (2) bek., 45. § (2) bek., Ptk. 332. §, MK 160. sz.].

BH1994. 32. Az államigazgatási jogkör gyakorlásának megítélése hatásköri szempontból (Ptk. 349. §, PK 42. sz., Pp. 45. §).

BH1993. 711. A jövedelemadó alapjával és az adóval kapcsolatban a munkáltató és a munkavállaló között keletkezett jogvita az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik, miután a követelés nem munkaviszonyból ered [1992. évi XXII. tv. 13. § (1) bek., Pp. 45. § (2) bek.].

BH1993. 433. Az illetékességre vonatkozó megállapodás csak a hatáskörrel rendelkező bíróságra vonatkozhat [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a) pont, 45. §].

BH1993. 362. Az ingatlanra kötött szerződés érvényességét érintő per az ingatlan fekvése szerinti bíróság előtt is megindítható [Pp. 35. § (1) bek., Pp. 45. §].

BH1993. 234. Többféle jogalapon előterjesztett kereseti kérelem elbírálására a magasabb hatáskörű bíróság (megyei bíróság) köteles [Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 45. §].

BH1993. 99. Kizárólagos illetékességre vonatkozó kikötött megállapodás a hatáskör szempontjából nem vehető figyelembe. (Pp. 22-23. §, 45. §).

BH1993. 35. Az értékhatárral kapcsolatosan a hatáskör a kereset és a viszontkereset vonatkozásában nem különíthető el [Pp. 45. §].

BH1992. 799. Ha a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződéstől és az abban foglalt munkaköri kötelezettségektől független - a polgári jogi anyagi jogszabályok körében meghatározott - tevékenység elvégzésére kötnek megállapodást, az ebből keletkezett anyagi igény jogosságának elbírálása a munkaviszony ellenére - az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 45. § (2) bek.].

BH1992. 782. A keresetlevél áttételét olyan bírósághoz, amely illetékességének hiányát már jogerősen megállapította, nem lehet elrendelni; az eljáró bíróság kijelölését illetékességi összeütközésre hivatkozással azonban a bíróság csak abban az esetben kérheti, ha saját illetékességének hiányát megállapította, és az erre vonatkozó végzés jogerőre emelkedett [Pp. 45. § (1) bek., 129. § (2) bek.].

BH1991. 254. Az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perekben illetékes helyi bíróság kizártsága esetén a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt [Pp. 326. §, 45. § (2) bek.].

BH1990. 454. Nem lehet a bírósághoz keresettel fordulni a táppénzre jogosultság kérdésében. A megállapított jövedelemadó helyességének kérdésében pedig az adóhatóságnak van döntési jogköre [1975. évi II. tv. 116. §, 1987. évi VI. tv. 21. § (2) bek., Pp. 45. § (2) bek.].

BH1989. 423. Ha a közös háztartásban élők egyike az általa végzett munka díjazását követeli a vele együtt élő másiktól, az ebből eredő jogvita eldöntésére az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [Ptk. 7., 578. §, Pp. 45. § (2) bek.].

BH1989. 405. Polgári jogvitának minősül a munkaviszony létesítésének ígéretével okozott kár megtérítése iránti igény elbírálása. A munkaügyi eljárási és anyagi szabályok az irányadók azonban akkor, ha a kereseti kérelem a munkaviszony létrejöttének megállapítására is irányul [Ptk. 6. §, Pp. 45. §].

BH1989. 292. A munkaügyi bíróság jogerős marasztaló határozata alapján kiállított végrehajtási lappal megindított végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per az adós lakóhelye szerint illetékes általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 45. § (2) bek., 1979. évi 18. tvr. 43. § (4) bek.].

BH1989. 290. I. Ha az egyik dolgozó felvette a másik dolgozó munkabérét, de azt nem adta át neki, az érintett dolgozók között ebből eredően keletkezett vita nem munkaügyi vita, eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek., Pp. 45. § (2) bek.].

BH1989. 250.